:)
Kinek inge, kinek nem...
Úgy éreztem a sok magasröptű bölcsesség mellett szükség van egy kis lazításra. Imádom Lázár Ervin meséit. Lesz még néhány.

Éva, nagyon szórakoztató volt a macskáidról szóló beszámolód. Írhatnál még. :)

Bizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a megfoghatatlanban, értelmet az értelmetlenségben.

Szót a csöndben, szóban a csöndet.

Válaszokat a kérdésekben, kérdéseket a válaszokban.

Álomban a valóságot, valóságban az álmot.

Csatlakozom Kati véleményéhez. Az ünnep elüzletiessége nekem sem tetszik, de ez mindenkinek a saját problémája.
A szertartásoknak fontos szerepe van az ember életében, és a karácsony is egy kicsit az. Segíthet például abban is, hogy az emberek kilépjenek a hétköznapok egyhangúságából.
Mindenki akkor és úgy szeret, vagy ünnepel ahogy tőle telik. Hagyjuk meg ez a kiváltságot nekik.
Mi viszont figyeljünk magunkra. :)
Ez a mi dolgunk.

Az a véleményem, hogy tisztázni kellene néhány dolgot.

1, Mit takar a sajnálat, és az empátia szó?
Én is úgy gondolom, hogy az empátia az, amikor tudjuk, mit érez a másik.
A sajnálat, amikor mi is teljes szívünkkel átérezzük a fájdalmat, - vele együtt szenvedünk.

2, Látunk egy szenvedő embert. Kérdés, hogy mit szeretnénk? Neki segíteni, vagy bizonyítani, hogy milyen érző lelkek vagyunk?
Ha az elsőt, akkor vajon az segít-e neki, hogy mellé ülünk, és együtt sírunk? Vajon az ad-e neki elég erőt, vagy az, hogy mellette állva, bízunk benne, hogy képes megbirkózni a fájdalmával? Melyik hozzáállás emeli őt fel, (felnőtt állapotba) és melyik tartja a "segítségre szoruló én" (gyermeki) szerepben?

Az NLP tanárom (köszönöm ezt is Murányi Péternek) úgy fogalmazta, "vajon akkor tudsz-e segíteni egy kútba esett embernek, ha mellé ugrasz, és együtt zokogsz vele, vagy ha kívülről nézel az eseményre, és így több mindent észreveszel?"

A képhez hozzátartozik, hogy nem mindenki tud probléma esetén a felnőtt állapotba kerülni, tehát szükség lehet az elején "melléugrani", de ez hosszútávon mindenképpen rögzíti a gyermeki (segítségre szoruló) viselkedést.
Arról nem is beszélve, hogy a környezet egy idő múlva manipulatívnak érzi ezt a fajta magatartást, esetleg érzelmi zsarolásként éli meg, és ettől nagyon elmérgesedhetnek az emberi kapcsolatok.

3, Azt érdemes saját magunktól megkérdezni, hogy mit ad nekünk az, ha együtt zokogunk a másikkal? Milyen fontos - saját magunkról alkotott pozitív képet erősít?
És vajon miért van erre szükségünk? :)