Csak még annyit szólnék hozzá, hogy a nagy globális problémák szerintem pont a sok egyéni piszlicsárékból állnak össze. Mindenki hozzátesz egy kicsit a saját problémáiból és így probléma halmaz egyre csak nő és nő, és durvul és durvul, míg egyszer csak globálissá válik. Minden globális problémában megláthatjuk a saját piszlicsáré problémáinkat csak kicsiben, piszlicsáréban ha úgy tetszik. Ez azért van mert a sok kicsiből lesz a nagy. De a kicsi nem tudja megváltoztatni a nagyot, amíg magát, a kicsit nem változtatja meg. Ez így működik, ezt el kell fogadni. Aztán, ha a kicsi megvan, akkor rájövünk, hogy az egész nagy ott van bennünk a kicsiben, és akkor már tudunk változtatni a nagyon, mert mi magunk vagyunk a nagy. A minden. Az egység. Isten. Vagy ki aminek hívja. Én ezt így látom.

Így van. Nem minősítettelek se Téged, se az érzéseidet, magamból indultam ki. Tudom, hogy én is így álltam hozzá kezdetben, hogy fujj a mocskos gyilkosok, mert nem értettem mi miért van. Amióta megértettem, nem hőbörgök rajta.

De el ne kezdd kérlek Te is, hogy személyeskedek meg támadok. :) A magam tapasztalatait közlöm úgy, ahogy tudom. Magamból, a magam tapasztalataiból kiindulva. (De akkor, ha magunkból indulunk ki, akkor a homokba dugjuk a fejünket kijelentés is lehet, hogy ezt jelenti az írásodban, hogy tudat alatt tudod, hogy amit mi csinálunk ilyenkor itt, az a fej homokba dugása valójában, és igazából máshol kéne keresni a megoldást)

És igen, tudom, ezt mondtam én is, hogy unom, hogy fórumozunk, mert így sokszor tökre nem az lesz belőle, mint aminek indul.

De az, hogy nem szít bennem dühöt, nem azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, és nem foglalkozom vele. Annyit jelent, elfogadtam, hogy azzal, hogy fórumokra írogatok gyűlölettel a szívemben, nem fog változni semmi. Viszont ha magamba nézek és tudom, hogy bennem is bennem volt ez a leigázni a rosszat (mindenki a másik oldalt tartja rossznak, és a sajátját jónak) hajlam, felismertem a saját hibámat, és eggyel több lett azon emberek száma, akik soha nem fognak embert ölni, és leigázni bármit mások céljaiért. Ettől még együtt érzek és összeszorul a szívem az ártatlan gyermekáldozatok láttán, de nem a gyilkosokat gyűlölöm azért, ami van. Őket is utasítják, azt hiszik magukban, hogy nincs más választásuk. (Vagyunk itt egy páran szerintem, akik számos helyzetben ugyanezt gondoljuk). Ha gyűlölettel állnék hozzá, akkor még csak annyi értelme sem volt szerencsétlen gyerekek halálának, hogy felnyissa a szemeket, tényleg feleslegesen éltek, haltak, mert ugyanazt az érzést váltja ki a szemlélőben, mint ami a gyilkosában volt.

Megölném ezeket a katonákat, akik ártatlanokat ölnek...

Igenám, csak ugyanazzá válnék, mint ők.

Inkább adjuk meg az áldozatoknak azt a tiszteletet, hogy értelmet adunk a haláluknak azzal, hogy változtatunk magunkon, hogy ne ugyanúgy gyűlölködjünk, mint a "rosszak".

Engem inkább az érdekelne, hogy a súlyproblémák közül miért a fogyni akarás vált ennyire népszerűvé. Belekergetnek minket az elégedetlenkedésbe, szinte megkövetelik a szépséget, pedig az belülről fakad, mint tudjuk. Egészséges nők vállnak idegronccsá, mert már nem bírják a versenyt. Én évek óta annyit eszem, mint egy disznó, és úgy nézek ki, mint egy etióp kisgyerek. Évekig rettenetesen zavart, mert eszem, aztán szaladok a wc-re, ilyen az anyagcserém. El voltam foglalva azzal, hogy egy kívülálló biztos röhög rajtam, hogy micsoda csonkollekció vagyok. Mára rájöttem, hogy ez számomra áldás, mert az a rengeteg méreganyag, amit ez a fain világ belénk töm, maximum egy órát van a szervezetemben, és tényleg csak a fontosakat építi be a szervezetem. Amióta így állok hozzá, mérlegen ugyanannyi vagyok, mégis ha belenézek a tükörbe, nem az elégedetlenség van bennem, hanem hogy ilyen vagyok, punktum. Még vastagabbnak is látom magam, holott a súlyom tényleg nem nőtt. És szerintem itt a kulcs. A felfogásban, az elfogadásban. Amíg nem fogadod el magadat a jelenben, addig kínkeserves lesz a fogyókúra, és valószínűleg eredménytelen is. De ha tudod, hogy ilyen vagy, és el is tudod fogadni mindenféle feltétel, meg fogyni vágyás nélkül, akkor belül egészséges leszel, és az majd megoldja helyetted a súlyod normalizálását. Lehet, hogy nem olyan radikálisan, egyik napról a másikra, mint egy diéta, ami közben vágyódva nézel a kuglófra a hűtő mélyén, de idővel biztos, hogy meghozza a gyümölcsét, és szerintem sokkal hatékonyabban, mint egy norbi update...