Mire tanít ezzel a sors?
A tanít talán nem a megfelelő kifejezés, inkább rámutat.
Megmutatja nekünk, hogy mennyire nem tudunk szeretni. Ezt legjobban embereken keresztül tudja megtenni, olyan személyeken akik a szívünkhöz közel állnak. Akikben reménykedünk, hogy na Ő aztán az akiben soha nem fogok csalódni és egyszer csak Bummmm, mégis.
Ne várd tőle a bocsánatkérést, a hálát, vagy éppen az alázatot, mert neked ugyan annak kellene maradnod, mint az eset előtt, vagy a szeretet hamis volt.

Nem a másik a lényeg, hogy megtapos, leköp, elhagy, haragszik, hanem az aki ezek miatt már nem szeret. Nem tudom mennyire érthető, a lényeg talán az, hogy nekünk meg kell találnunk egy olyan szeretetet ami mindenen felül létezik.

Annak látod a világot és magadat ami. Az igazságod egyszerű és letisztult. Nincs veled semmi baj, egyszerűen "fáj az igazság".
Majd ezüst tálcán érkezik feléd a DE igazsága....,
lehet, hogy ez meg az van, DE nem kell, hogy szenvedj, élhetsz jólétben, lehetsz pozitív, boldog, szerethetnek....
Ez megint egy másik igazság lesz, ami annyira kecsegtető, hogy lassan akár lehet a Te igazságoddá is válik és ez már nem is fáj annyira.
Egy játék amiben az lehetsz ami lenni akarsz és nem az ami valójában vagy.
Egy ember sem tudja megmondani, hogy Ki vagy Te. Erre csak Isten tud neked felelni.
Kérdezd meg tőle.

A boldogság gyökere, mások boldogsága.
Mások boldogságának feltétele a szabadság, a szabadság feltétele az Igazság, az Igazság alapja a szeretet.
Ha nincs szeretet, nincs boldogság.

"A TE felelősséged, hogy irányítója, vagy áldozata vagy az életednek.

Minden pillanatban lehetőséged van SZABADON VÁLASZTANI.

Gyere és ismerd meg önmagad, tereld gondolataidat új, pozitív irányba, és gondolkodásod tudatosításával, átalakításával változtasd meg életed. Hiszen gondolataid milyensége határozzák meg sorsodat, emberi kapcsolataidat, karrieredet, anyagi jólétedet."

Nem MI döntjük el, hogy irányítók, vagy áldazatok vagyunk, csak azt dönthetjük el, hogy a helyzetekre, emberekre, a világra hogyan reagálunk.
De a változtatás, átalakítás nem a mi feladatunk. Sajnos. Nem tudunk önmagunktól mások lenni, mert csak a felszínt kapargatjuk, de a benső igazi átalakulása nem megy végbe.
A tudatot lehet manipulálni, hogy szép vagyok, kiegyensúlyozott, kedves, szerető- valameddig- de az igazság, az hogy a szívben nem történik semmi se.

Gondolatokkal teremtés:
két dolog van
-kérj és megadatik
- jövőbe látás
valamennyire igaz a gondolatokkal való teremtés, mert hogy igaz a kérj és megadatik, de ne gondoljuk, hogy Isten olyan szerencsétlen lényt teremtett volna, hogy magának olyat tud kívánni amit nem is akar.
Nem. Nem. nem kell a gondolatokat manipulálni, hogy a rossz jóra változzon, merthogy a rossz gondolatok valójában a jövőből érkeznek.
Nem a semmiből.
Mivelhogy az ember szellemi lény, ezért időtlen. Számára a jövő éppen olyan valós, mint a jelen.
Amikor valami rossz érzésünk támad, vagy felbukkan egy rossz gondolat, akkor az nem bűntetés, hanem lehetőség, hogy a jelenben eldöntsünk, hogy akarjuk azt, vagy sem.
Jézus is látta a jövőt, dönthetett, hogy szenved, vagy sem.
Ebből is következik, hogy nem minden ember tudatlan, aki szenved, sőt sokszor odaadás az oka, függetlenül mindentől amit látnak a jövőjükkel kapcsolatosan.

Tehát lehet azt mondani, hogy kösz nem kérek ebből a jövőből, és nevezheted a saját gondolatid általi teremtésnek, számomra inkább igéret amit Isten tett az embereknek: kérj és megadatik.
De sokan vannak akik minden szenvedés ellenére kérik a jövőt amit látnak, ők is kérnek: erőt és kitartás. Miért? Ezek az emberek mindig másokért teszik, ők a hétköznapi hősők, akik mondjuk a családért nem adják fel.

A jövőt minden ember látja, érzékeli, tudja. Ezért is van értelme a kérésnek, mert ha nem látná, nem tudná, hogy mit kérjen. Ettől szabad - mint Szellem- az ember és ezért vannak döntéseinek következményei.