eveken keresztul hittem, hogy egy csodas lelekkel rendelkezem es a lanyommal rajottem mekkora nagy hazugsagban eltem.

nem éltél hazugságban magaddal kapcsolatban, csak neked a szeretetnek egy nagyon mély fokát kell elsajátítanod.
Nehéz sorsot kaptál, nem adhatod fel és nem kívánhatod a halált, mert nem ez az Igaz életünk, nem erre lettünk teremtve, de az út sajnos itt vezet keresztül.
Az őszinteséged magaddal kapcsolatban mindig a helyes úton tart majd, mert igen láthatod a saját valódat, hányan mondhatják ezt el magukról? Hidd el kevesen.
Mert te tudod, hogy nem szeretsz igazán, pedig minden vágyad, hogy szerethess, hogy ingerült, ideges vagy, pedig minden porcikád tiltakozik ez ellen, de mégse sikerül.

Sok mindent megtettél már a lányoddal kapcsolatban, de nem tudom, hogy megbocsátottál-e már neki?
Megbocsátottad-e neki, hogy megmutatta milyen vagy valójában? Mert nem ő miatta vagy ilyen, előtte is ilyen voltál, csak rejtve maradt.
Megbocsátottad-e neki, hogy fel tud idegesíteni, hogy mindig amikor ránézel, azzal szembesülsz, hogy nem tudsz szeretni?
Nem az ő hibája, ő csak emlékeztet rá.

Miért akarsz változtatni a szelídségeden? Miért baj, ha nem tudsz kiáltani, és ki tudja, hogy mi az igazság?
Nem szereted önmagad?
Ki szereti? Sokan mondanák: Én, Én, de én nem.
Mert aki nem szereti a világot, aki nem szereti a benne lakozó gyűlöletet, megfagyott szeretetet, az az önmagában megnyilvánuló világot sem szereti.
Én nem mondanám neked, hogy változ meg, hogy válj olyanná, mint a világ.
Azt mondanám neked, hogy fogad el a "vér-szívedet", és lehet, hogy a világ nem fogad be, sőt biztosan elutasít, de ezért az árért, nem kár.

Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen más okokból, mint azt saját magadból kiindulva gondolnád. Még megkérdezni nem tudtad, mert te véled, hogy "tudod", hogy ki miért van itt.
Jézus sokmindent mondott, van aki ezt szereti ismételgetni a szavaiból, van aki azt.
Én is a meghasonlásról, vagy más szóval az elengedésről beszéltem amikor Jézusnak azt a kijelntését idéztem, miszereint én nem a békével jöttem, hanem fegyver van a kezemben...

Isten kint és bent.
Igen az ember végső legtisztább állapota, mint Jézus Krisztus. És igen az ember is Istenhez hasonlatos és tökéletes, De ezt az állapotot nem Önmagán keresztül éri el, hanem Jézus Krisztuson keresztül (senki nem mehet az Atyához, csak is Énáltalam).
Csak akkor tudnád elérni önmagadon keresztül, ha már isten lennél, és csak "megvalósítanád" magad. De Isten csak Egy van, és nem lehetsz belőle Egy, hanem te is az Egyben lehetsz.
Én benne, Ő bennem. Jézus nem hangoztatja, hogy Ő is isten, csak azt mondja, hogy Ő Isten fia, és Ő semmit nem cselekszik önmagától, csakis azt teszi amit az Atyja akar.

Te szereted a múltadat a tapasztalataidat, én nem.
Mert a múltam és a tapasztalataim miatt egykor nagyon erősnek, bölcsnek, "tudatosnak" hittem magam, és még azt is hittem, hogy tudok bármit is az Igaz szeretetről.
De ez mind hazugság volt. Akkor áldottam a sorsom, most szégyenkezem miatta.
Hiába is látom ezen tapasztalatok segítségével, hogy ki mibe van beleragadva, mert nem tudok érte semmit sem tenni. Legalább is olyat nem amit ti értékelnétek, olyat ami látványos.
Mert csak azt tudom tenni, hogy kérem Istent, hogy segítsen megnyitni a szíveteket, de ő csak úgy tudja ezt megtenni, ha elveszi azt amitek van, és ekkor meg azt kérem Istentől, hogy mégse vegye el, mert szenvedtek nélküle.

Én szeretném, ha olyan ember lehettem volna, akit születésétől fogva az Isten szeretetére nevelnek, akivel eljárnak templomba, akinek a kötelező olvasmánya a Biblia lehetett volna.
Én szeretném ha egyszerű ember lehettem volna, akit az én és más emberek tapasztalatai, szavai, gondolati nem emeltek volna egy hamis magasságba. Ha elvenné azt amit "tudok".
Arra vágyom, hogy Isten tartson meg egy egyszerű embernek, akinek vannak hibái, vétkei, mert nem elég erős, hogy megállhasson. Aki nem több másoknál, és ha mégis az csaki Isten akarata és nem az én érdemem.
Akarom érezni a szívemet, ami vérzik, ha másnak fájdalmat okozok, vagy akarom érezni a vétkeim súlyát, hogy Isten megbocsáthasson és soha többé nem akarom az ártatlanságomat hangoztatni, a karma tanával, vagy a tapasztalatok fontosságával, vagy a minden úgy jó, ahogy van bölcsességekkel.
Számomra ez az Élet. Mert az Élet az a Lélek, és én ilyennek látom a Lelket.
Nem lehet soha egyensúlyban a világban, mert nem ez az otthona.

Kedves Barátném!
Valami hasonlót szerettem volna én is írni neked, legalább is ami a közös "múltunkat" illeti.

Amikor megismertük egymást a szerepek pont fordítottak voltak:
Én hittem a fényes szerető, mindent megbocsátó Istenben, te pedig azt mondtad, hogy az ember azért van itt, mert Isten száműzte. Lucifernek adta a Földet és a bukott szellemiket.
És én hittem, hogy az élet szép, hogy az élet jó, de te nem kértél ebből az életből, és nem fogadtad el a sorsodat, Mert készültél, hogy visszatérhes az Igaz Otthonodba.

Már akkor is vallottad a tapasztalatok fontosságát, de semmi képen sem voltál elfogadó.
Én voltam az elfogadó, és te voltál az örök kereső és törekvő.

Nem érzem magam térítőnek sem agresszívnak és a tapasztalatokban sem hiszek.
Azért nem mert az ember csak emberi tapasztalatokat tud szerezni, olyat amikkel jobb, szebb, tökéletesebb ember tud lenni, de ennek semmi köze sincs a Szellemhez.
Egy pék, minél több kenyeret süt, annál jobb lesz, és annál könnyebb lesz neki, annál kevesebb munkával éri ezt el.
De ez jelent bármit is a Világon kívül?

Jelek, intések, terelések lehetnek az úton, de a tapasztalat, amit Én élek meg, Én tanulok belőle, az nem fontos.

Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel.
Azt tapasztalom, hogy ha dörög az ég, akkor esni fog. Ez jel, nem tapasztalat.
Azt tapasztalom, hogy az élet lemondás, ez nem tapasztalat, hanem jel, amit illene követni.
Persze, hogy nincsenek tévutak Éva, ebben (Is) igazad van, csak jelek vannak az úton.

Tehát Éva nem jöttem téríteni, csak miattad jöttem és Miklós miatt, kíváncsi voltam, hogy mi van veletek. Hol jártok, miben hisztek, miben nem?

A szíved nem változott semmit sem, és valójában csak ez a lényeg. Mindegy, hogy miben hiszel, mennyit akarsz még tapasztalni, meditálni, mik az élet céljaid,..., mert a tiszta szívűeket Isten megtartja magának.

Azt hiszem már mindent elmondtam amit akartam. A "térítésem" ezennel végett ért. :)