Te sokkal jobban ismersz engem Éva, mint azt hinnéd!

Én jól ismerlek téged, és tudom, hogy mindig is az "elesettek" védelmére kelsz, azok segítségére sietsz akikről azt feltételezed, hogy valamilyen kárt szenvedtek. Amióta ismerlek ilyen vagy és számomra ez mindig is egyenlő volt a szeretettel.

Habár azt hangoztatod, hogy a szeretet elfogadó, mégiscsak tettekkel bizonyítod szeretetedet, hűségedet, bizalmadat Sanyi felé.

Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?
Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?
Nem vonom kétségbe, hogy te, Sanyi, vagy más ezen a fórumon, ne akarna jót a másiknak, és ne a szeretet vezérelné gondolataitokat, tetteiteket, de a kérdés az, hogy tényleg az Igazsághoz ragaszkodtok-e?
Teljes bizonyossággal tudod-e állítani, hogy nem az Én Itélkező, Bűntető (amikről már nagyrészt lemondott, mert valahol a Biblia közepén magáról írja: én is megtértem!), Istenem az Igaz, aki egyben szerető is lett és Megbocsátó, mint a Te Istened?

Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.
Csak azt kérdezem tőled: Bennetek miért nincs ilyen?
Remélem nem a szabad akarat lesz a válaszod, mert az elég sablonos.

"Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya'' szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe'' a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal'',és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/."

Pedig Jézus igen határozott személyiség volt, és sokszor, igen sokszor "megdorgálta" a tanítványokat, vagy éppen a pogányok ellen szólt és megtérésre szólította fel őket.
Sőt még egyszer azt is kijelentette, hogy ő nem a békét jött hirdetni, hanem a meghasonlást.
Hogy anya gyűlölje gyermekét, hogy a gyermek hagyja el szülői házát....
Ő tudott a haragos Istenről is, akit megismerhettünk az Ószövetségben, de ismerte a szerető, megbocsátó Istent is.
Többször is szól Isten haragjáról, és Isten szeretetéről is.

Az ószövetségben az ember még csak Isten teremtménye, akinek szüksége volt útmutatásra, olyan szájbarágósan, és ezt Isten "parancsokba" foglalta. Ha nem lett volna szükség az embereket ily módon vezetni, akkor nem is kellett volna megismerni a büntető Istent.

Az újszövetségben az ember már mint Isten gyermeke jelenik meg, aki már tudja a parancsokat és javarészt-e szerint él, de már el is érheti Isten országát.
Ugyan arról az Istenről beszélünk, de nem ugyan arról az emberekről.

"Ha a másik nem tudott megbocsátani neked, akkor az az ő lelke terhe, az ő feladata, hogy szeressen harag helyett, te nem bocsáthatsz meg helyette önmagának."

A szeretet minden terhet le akar venni a másik válláról, még akkor is ha a másik ezt nem akarja.
Még a megbocsátás terhét is:
"Bocsáss meg nékik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek!"

Itt Jézus, Isten helyett is megbocsátott.
Mondhatta volna, hogy "legyen meg a te akaratod", de azt akarta, hogy Isten ne kelljen haragra az ő ellene vétkezőknek.

Ugyan így a megbocsátás képességét bárkivel szemben lehet alkalmazni, a szeretet nevében.
Mert ha mi megbocsátunk, Isten is megbocsát majd nekik. Lehet, hogy a haragos, soha nem fog megbékélni és soha nem felejti el a sérelmeket, de Isten akkor is megbocsátott neki, egy szerető szív kérésére.
És egy szerető szív még azt is elérheti Istennél, hogy a kemény szívet, érző szívvé változtassa.
De ehhez már nagyon kéne tudni Szeretni.
Úgy mint ahogy Jézus szeretet.

Igen a biztonság érzés is a hit következménye.
Isten szerintem sokkal egyszerűbb és ezért sokkal könnyebb is az ő akaratát teljesíteni, mint egy másik hatalomét, az enyémét, egy guruét, vagy mondjuk az ufókét.
Isten megengedi, hogy az ember felhőkarcolókat építsen, hogy uralja a természetet, nem érdekli, hogy mit olvasunk és milyen műsort nézünk, az sem érdekli, hogy az ember gazdag, vagy szegény, családos, vagy magányos, bűnös, vagy átatlan...., ha a szívben szeretet van, akkor semmi nem árthat az embernek.
Ezért mondható, hogy korlátlan szabadságot adott Isten az embernek, csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett, felebarátodat meg úgy mint magadat.

Tévedésben vagytok az élettel kapcsolatban.
Isten szinte mindent megenged az embernek, neki adta a Földet, rajta minden élőlénnyel, Isten szeretné, ha az ember élne. Ha játszana, ha örülne, ha boldog lenne, ha szerelmes lenne, ha gyereket szülne, ha nevelné saját gyermekét....
Csak annyit kért Isten, hogy az ember ne felejtse el soha, hogy ki az Ő Igazi Ura.
Régen nem tudtak lemondani a királyok uralmáról, vagy a földes gazda uralmáról, manapság nem tudnak lemondani Önmaguk nagyságáról.