Remek írás! Köszönjük, hogy megosztottad!

Zsu

Kedves Michaelita,

köszönöm válaszod, igen segítettél. Mindaz amit leírsz rám is jellemző. Tehát ilyen van mással is :-) ez jó érzés. Legtöbbször elfogadom ezt a létformát, mert minden "kiborulásom" oda vezet, hogy ilyen vagyok és kész. És most is ez lett. Egyszerűen másképp értelmezem és élem meg az emberi kapcsolatokat, a munka fogalmát, a családi kötelékeket. A nagy lecke ebben az, hogy megtanuljak a magam útján járni magabiztosan és kétségek nélkül... és igen... néha tökegyedül, ha például épp nem jön arra senki, amerre én megyek.

Igazatok is van, meg nem is, mert kockáztattam én többször is már a kelleténél, vasakarattal és teljes meggyőződéssel, egy-két példa (remélem nem untok) : olyan szakdogát rittyentettem össze 6 év meggyőződéséből és hitéből, amit a fél tanári kar publikálni akart, a másik fele meg visszadobta, mert kicsit többet írtam a kelleténél Shakespeare ezoterikus hátteréről egy katolikus egyetemen; 21 évesen fogtam a batyut és kiköltöztem ide ahol most is élek szerelemtől hajtva, ami szép volt és jó volt, őt is "kineveltem" olyan jól, hogy múlt szombaton született meg a kislánya; 4 éve összefogtam egy olasz lánnyal és alapítottunk egy fordító irodát, ami a mai napig is működik és virul, de amint beindult a cég én leléptem, mert nem bírtam az irodai munkát és inkább freelance-ként dolgozom a mai napig. Szóval teremtek én azért néha, csak mindig más számlájára, mintha nem a jó helyre fektetném be a sok sok energiát.

Mindez nem is zavarna, ha nem azzal végződne mindig minden ilyen törekvésem, hogy a végén egyedül maradok. Valószínűleg ezért nem kockáztatok és ezért nem jön felszínre a belső teremtő erőm a teljes valóságában, mert nem bír viselkedni :-) nem bír más lenni, mint ami és ezzel egyedül-állóvá tesz. Szó szerint.

"A szintézis itt úgy jön össze, hogy a stabilitás forrását saját magadban megtalálod és megerősíted, így ha össze kerülsz valakivel, az egyenrangúak szövetsége lesz mindkettőtök szabadság igényének a tiszteletben tartásával".

Ez a gondolat nagyon találó és nekem is eszembe jutott már. De ehhez még kell erősítenem a saját MAGomon. A szemléletem meg lenne hozzá, az erőmben és a bátorságomban kételkedem néha, de mivel az egymásra-támaszkodós és egymásból-táplálkozós kapcsolatokat nem nekem találták ki, csak ez lesz a megoldás.

Hasznos ez a diskurzus, köszönöm Nektek!