LeZsu teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Na ez hogy lehet?! :-D
Zsu 2010. aug. 30. hétfő 17:29 /Párkapcsolat másképp?/ Na ez hogy lehet?! :-D Zsu |
||
Nem lehet! 2010. aug. 30. hétfő 17:24 /Az a baj...../ Igen, Ibolya, se visszafogni, se erőltetni nem lehet! Vannak olyan helyzetek, mikor annyira hatalmas egy érzés, annyira betölti lényünket a boldogság, a fájdalom vagy a Szeretet (az előjele végül is nem is lényeges), hogy túlcsordul és muszáj leírni, muszáj formába önteni, hogy megvizsgáljuk, hogy megörökítsük, hogy megmutassuk a világnak. :-) Zsu |
||
Verszene 2010. aug. 30. hétfő 17:11 /Az a baj...../ Kedves Eva! Örülök, hogy tetszik, sajnos nem ismerek senkit aki erre alkalmas lenne! Zsu |
||
hahaha 2010. aug. 30. hétfő 17:02 /Párkapcsolat másképp?/ Úgy! Úgy!! Zsu |
||
Jól beszélsz kedves 2010. aug. 30. hétfő 16:52 /Párkapcsolat másképp?/ Jól beszélsz kedves Hermess. "Ez azt jelentené, hogy Te sohasem vagy magad alatt, soha nem vagy elégedetlen, és már elérted azt, hogy minden megnyilvánulásod szívből jön - nem egóból". Jaj, nem, dehogy. ÁÁÁÁ.... Csak azt mondom, hogy ez a cél! :-D Még kicsit dolgoznom kell az ügyön... 12-14 inkarnáció és ott leszek hahaha... vagy nem. No, de félre a tréfával, amit írsz az lényeglátó. Két dolgot szeretnék hozzátenni. "Abban nincs vita, hogy valamikor ki kell lépni egy fejlődésre már képtelen kapcsolatból, mert abban a felek sem képesek fejlődni. De időnek előtte kilépni - időpazarlás, mert a következő ugyanott folytatódik, ahol az előzőben megfutamodtam a saját leckéim elől." Ezzel teljesen egyetértek és lehet, hogy nem magyaráztam el eléggé az elején: igazából nekem nem az önfeladással és az egészségesen elkerülhetetlen függéssel van bajom, hanem a kórós és időben állandósuló függésrendszerekkel. Mert a mai társadalom erre épít. Holtomiglan-holtodiglan. Közös ház, közös hitel, közös kocsi, közös kassza. És ebből a függésrendszerből Harry Potter legyen a talpán aki kivarázsolja magát, ha már a kapcsolatnak tapsoltak. És most végigolvasva amiket írok, nem is hinné el senki, hogy mennyire hiszek a szerelemben... pedig de. Két dolgot akartam írni, de a másik nem jut eszembe. :-) Köszi az eszmecserét! Zsu |
||
Igen, értem én és ez így 2010. aug. 30. hétfő 16:12 /Párkapcsolat másképp?/ Igen, értem én és ez így is van jól. Egy folyamatos evolúció részesei vagyunk mind. "Mindenki elégedetlen, mindenki tudja, hogy mit nem szeret, és mindenki várja a világtól, hogy olyan legyen, mint amilyennek ő szeretné, amilyet már szeret." Én nem várom a világtól, hogy megoldja a saját életfeladataim és kitalálja, hogy mit kéne tennem (azért sem, mert oly fafejű tudok lenni, hogy el sem fogadom még, ha jó is lenne a világ ötlete addig amíg saját tapasztalatom nem vezet oda :) "Ne egy követendő példáról álmodozz, egy modellről, hanem kezdd el csinálni." Bizti?? :-D Csak viccelek... Köszönöm a soraidat, tényleg. Nem lettél túl mátrixos. :-) Általában bátor vagyok és pont azt teszem, amit tanácsolsz, de néha annyira távol áll a közvélemény az enyémtől, hogy elbizonytalanodom. Ilyenkor tollat ragadok, vagy billentyűzetet és írogatok. "Ez egy óriási cipő, amiben sajnos nem csak Te lépkedsz" További örömteli túrázást Neked!! Zsu |
||
ide-a-lista 2010. aug. 30. hétfő 15:53 /Párkapcsolat másképp?/ H:"Azt kell világosan látni, hogy semmilyen kapcsolat, így főleg párkapcsolat nincs függőség nélkül" Na ez a mondat, az a mondat! :-)) Azért biztos, hogy ez az a mondat, mert felingerel hahaha. Asszem a lehető legkevesebb függéssel járó verziót kéne megtalálnom... >>A másik ködösnek tűnő rész az írásodban az, hogy "...megosztja az életét, ameddig jól esik, ameddig igazi az érzés és a kötelék." Meddig esik jól és mi az "igazi"? << Ez meg a másik... Hogy meddig esik jól és mi az igazi azt szerintem csak a két ember érezheti, aki a kapcsolatban van. És ez nem magamra vonatkozik leginkább, hanem a másik félre, sosem szeretnék úgy együtt lenni valakivel (volt már rá példa) hogy "muszáj"-ból vagyunk egy pár, mert már nem köt össze érzelem és lelkiség, hanem csak a körülmények és a megszokás miatt marad a dolog úgy, ahogy volt. Nagy idealista vagyok, tudom, ez az én bajom. Azt szeretném, hogy bármilyen együttlét minden napos szabad döntés maradjon mindig, szívből jövő és őszinte. Ezért nem vagyok függés párti. Sehol, semmilyen kontextusban. Mert a függés kényszert szül és a kényszer a szabadságot csorbítja. Hali és köszi, Zsu |
||
Ez jó, Ibolya. Nagyon. 2010. aug. 29. vasárnap 17:58 /Az a baj...../ Ez jó, Ibolya. Nagyon. Szerintem. :-) Leírok egy verset is... belőlem is néha kijönnek dolgok. Megmondják hova ne nézz, ...csak saját magad... ...ura vagy, Szép estét! Zsu |
||
elvárásos-cirkusz 2010. aug. 29. vasárnap 13:25 /Az a baj...../ Kedves Kavics! Írok Neked, mert közel áll hozzám a versírás is, meg a problémakör is. Alapvetően nagyon jól megfogalmazta Karmatörlő : "A versed az első lépés, amikor leszakadsz az elvárásokról és a különállóságod éled meg." Az én hosszú éves (önvizsgálós, marcangolós) kutatómunkám eredménye az lett, hogy rájöttem ez az elvárásos-cirkusz nem szól másról (nekem), mint a magánytól való félelemről. Mert mi másért akarnánk megfelelni másoknak, ha nem azért, hogy szeressenek és velünk legyenek? De ez korlát, ez nem igazi szeretet, ez nem valódi Élet. Mert sosem tudunk így önmagunk lenni, mert millió apró szilánkra hullik az egyéniségünk az évek során, mert mindenhol, mindig más szerepben kell megjelennünk és fenn áll a veszélye annak, hogy belső lényünk sosem jön a felszínre és ez nagyjából rettentő gyorsan lelkünk fulladásos halálához vezet. Én fulladoztam. És úgy döntöttem, nem fulladok meg. Persze ettől egy évre pánikrohamok jöttek rám, mert hát önállóan létezni és önmagunkat kifejezve élni nem egyszerű. Attól féltem, ha önmagam vagyok, nem fogok kelleni senkinek. Világos. Ez a gondolati séma oda vezet, hogy egyedül maradok. De az egyedüllét és a nem lét közül az elsőt választottam. Aztán amikor nagyjából már nem voltam olyan riadt az egésztől, a magányom is viszonylag kellemessé vált, azt vettem észre, hogy héééé nem is vagyok egyedül!!! Ezek a dolgok jutottak hirtelen eszembe. Üdv :-) Zsu |
||
TANÍ-TANI 2010. aug. 29. vasárnap 09:58 /Melyik a jó tanítási stílus?/ Megmondom az őszintét :-) nem olvastam végig az összes választ, de idebiggyesztem gondolataim. Messziről indulnék, ha lehet. A tanításnak nagy szerepe van az életemben, nemcsak azért, mert a tanítóim nélkül nemtom hol lennék, de azért is, mert tanításból élek. Nyelvtanár vagyok. Ezt azért hoztam fel, mert a tanítás lényege minden szinten ugyanaz szerintem, bár a spirituális mesterek dolga sokkal összetettebb... nyilván. Egy tanár/tanító/mester feladata mindig az, hogy megmutassa a tanítványnak, hogyan tud egyedül tanulni és az is, hogy KÉPES RÁ. Azon kívül, hogy elmesélem a tanítványaimnak a nyelvtani szabályokat (ez is fontos) azt is megpróbálom átadni nekik, hogyan kell elsajátítani és integrálni a nyelv lényegét, hogyan kell tanulni és angolul gondolkodni. A spirituális mester a spirituális világ törvényszerűségeire tanít és megtanít spirituálisan gondolkozni. Szerintem. És azt szeretné, hogy önállóan is tudjanak tovább haladni a tanítványok. A módszereket illetően pedig azt gondolom, hogy minden lélek más, és egy mesternek/tanítónak roppant emberismerettel kell rendelkeznie, rá kell hangolódnia a tanítványokra EGYENKÉNT és ha kell mindenkivel más módon kell megközelíteni a dolgokat. Én felnőtteket tanítok, az ő személyiségük aztán végképp kiforrott már és nem lehet mindenkivel ugyanúgy bánni! Minden csoportomat felmérem (asztrológiai ismereteimet használom erre az emberismeretemen túl, legszívesebben minden tanítványom pontos születési adatait elkérném, persze ezt nem lehet :-) és mindenkihez másképp szólok. Jó muri. Nagy kihívás. Plusz ezek a dolgok az időben is változhatnak, mert van olyan is, hogy valakinek hétfőn lelki pofon kell és szerdán meg "fejsimis" biztatás. Nem? Zsu |