A pedofilia túlnyomórészt kora gyermekkorban alakul ki (megreked a gyermek énje pl. tini szinten külső megélt traumák által) de csak csak később nyilvánul meg.
Egy része terápiával helyrebillenthető, egy része konstans marad.

Kedves alfa omega!

Bármennyire furcsának, esetleg hihetetlennek hangzik de kizárólag MAGAD VAGY FELELŐS az efféle helyzetekért. Ez tényszerű megállapítás, elmarasztalást nélkülözve.
Induljunk ki abból, hogy a te reakciód váltja ki a környezeted reakcióját, ez esetben feléd. Ha például gondolatban kimondott szavak nélkül azt HISZED, hogy "bántanak,sértegetnek, megtámadnak" akkor HITEDDEL energiát adva negatív gondolataidnak,érzelmeket generálsz melyek tovább erősítik benned ezt az illuziót, ezzel megteremted magadnak ezt a szituációt, vagyis bevonzod.
Energetikailag ez hat rád és a gondolataidat tükrözni fogja a testbeszéded, a gesztusaid, a beszéded hangszíne mind-mind arról fog árulkodni külső jegyként, hogy félsz, belső kisugárzásod a csakrákon át mintegy anntenna azt fogja "sugározni" a külvilág felé, hogy F É L E K ! ! Ezeket a jeleket intuitíve érzékeli a környezeted és csak idő kérdése mikor és hogyan zajlik a "megtapasztalás", mint tanítás, igen tanítás, hogy ezeknek a gondolatmintáknak ez a következménye.
...hogy én "NEM akartam, hogy bántsanak -NEM akartam, hogy megalázzanak -NEM akartam, hogy stb.
Ez miről is szól?! A Titok- ban világosan megfogalmazták, hogy az univerzum, (ebbe az elme gondolatteremtő ereje is értendő) NEM ISMERI A TAGADÁST! Ha levesszük a "NEM" előtagot, mi is lesz a megfogalmazott gondolat megvalósulása?
Tanácsom saját megtörtént esettel is alátámaszthatom:
csak röviden, egy rendkívül agresszív és erősen ittas kissebségi tesó, mellesleg nagyobb volt nálam, a saját tulajdonom védelmét megakadályozni kívánta és ennek nyomatékot kívánt adni azzal, hogy egy csákánnyal "elválasztja a sérómat". Noha többen látták mi történik, senki sem mert közbeavatkozni a lélegzetelállító mutatványba. Lendűlt a csákány fejem főlé és épp indult volna lesúlytani, amikor kezem békésen pihent leeresztve testem mellett és gondolatomban sem volt pánik, félelem, védekezés.
Ekkor becsuktam szemem és vizualizáltam Swamit, (Sai Babát) és kértem, igen nagy hittel, hogy " Istenem segíts most"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A csákány, mint egy tévén kimerevített kép, megállt a levegőben! Nos ekkor mertek többen hátulról beavatkozni és kitépni kezéből a gyilkos eszközt! Másnap a konfliktus tárgya "magától visszakerült" a helyére!
Emberünk azóta előre köszön, tiszteletteljesen!
Számtalan hasonló történt velem, mondjam még????!
Kedves alfa omega a hogyan is kezdjek hozzá tipusu gondolatokra azt javaslom fűzzük szorosabbra ismerettségünket, beszélgessünk gyakran és szívesen megosztom veled vagy bárkivel a "hogyant" is, ám ez pötyögve igen terjedelmes.
Szeretettel:Medve

Kedves alfa omega!

Valóban, általában az érzelmek működése is le egyszerűsítve hasonlatosak az Általad említett példával illusztrálva, ám a Pavlovi reflexekként működő reakciókat tudatossággal és megfelelő elme kontrollal felülbírálhatjuk. Amikor pedig magunk mögött hagytuk a múlt esetlegesen helytelen rögzült kényszeres reflexeit, melyet felváltott a tudatos gondolkodás > cselekedet, maga a tudatosság válik megszokottá. Többnyire elménk biológiai programja a túlélési ösztön megnyilvánulásaként, akkor is éhség érzetet generál, amikor semmi szükségünk a kalória bevitelre.
Néhány lehetséges ok:
- ha stresszes, izgatott vagy ez több kalóriát emészt fel fizikai értelemben, másrészt a teletömött poci rengeteg vért, oxigént használ fel az emésztéshez, amit az agy működés kontójára tesz, ettől letompulsz, megnyugszol kissé, akár le is dőlsz pihenni ha módod van rá. Ez később többször ismétlődve kényszeres evési szokást generál benned, amikor újra meg újra izgatott, stresszes leszel esetleg.
- saját tapasztalatom, hogy békés, harmónikus és szeretetteljes „üzemmódban” lényegesen kevesebb ételt kívánok és fogyasztok, anélkül, hogy további vágyat éreznék az evésre.

„ha van benned hajlam az agresszióra, sok minden dühíteni fog és agresszíven támadsz majd.
ha nincs benned hajlam,nyugodt,hideg maradsz.”
-nos, fent idézett megállapításod rész igazságnak gondolom, mert az agresszióra való hajlam, ok-okozat összefüggésében részben vagy egészében a szeretet meg nem élésének egyenes következménye. A szeretet nem csupán egy szó, egy fogalom, az maga az Univerzum energia, mely mindannyiunkra hat, áthat, körülvesz, kérdés csupán az, hogy választásod szerint helytelen gondolatokkal, cselekedetekkel elhatárolod-e magad, vagy kapcsolódsz vele és megéled minden aspektusát?!
-Minden a gondolatok által nyilvánul meg, mert a szokásformálás szabálya független attól, hogy ismered vagy sem, rád és mindenkire hatást gyakorol:
-„az elültetett gondolat tettet szül.
-Az elültetett tett hajlamokhoz vezet.
-A kialakult hajlamok szokásokká válnak.
-A kialakult szokások jellemmé formálódnak.
-A kialakult jellem meghatározza a sorsod.”
-Lelki gyakorlatokkal, tudatos szeretetteljes gondolatokkal tisztíthatjuk meg elménket, továbbá az elme lecsendesítése, a meditáció által, fejleszti az önuralmat, felébreszti az intuíciót, belső békéhez vezet, segít a szeretet kiterjesztésében, stb. ugyanakkor csökkenti az érzelmektől való függést, a streszt, az aggodalmakat, AGRESSZÍVITÁST, FÉLELMET.
-Aki megtapasztalta, megélte az „Egyek vagyunk” állapotát, (bennünk élő Isten megtapasztalása), az pontosan tudja látja és érzi, hogy nincs a világon semmi amitől félni kellene és tudja azt is, hogy semmi veszteni valója nem lehet földi életében, hisz örök a lét, a forma világa a lélek jelmeze csupán.
-Választásod szerint, szerencsés lenne felismerni az Abszolút igazságot, a relatív igazságok halmazából.
-Saját tapasztalatomból mondom, hogy lazán békésen belenevethetsz a halál orcájába többször is, ha vágyaidon, ragaszkodásodon felül emelkedve szeretetteljessé válsz.
-Nekem akár 5 szülinapom lehetne, ennyiszer születtem újjá, mert legalább ennyiszer nevettem ki a halált!
Akkora erőt adott, hogy mertem ÉLNI és ha kellett bizonyítottam is.
Írásod másik felében feltett kérdéseidre is választ kaphatsz, szívesen beszélgetek Veled vagy bárkivel terapeutaként, a metafizikáról, pszihológiáról.
Szeretettel:Medve

A paradoxonok különböző témakörökben érdekesen hatnak az általad rögzített vetületben, ám a kontrasztok ilyetén összehasonlítása nem szerencsés, illetve torz képet kaphatunk a relatív féligazságok, a környezetéből kiragadt példák szembeállításával. Az emberi elme aspektusa, hogy elemezzen, kényszeresen valamit valamihez viszonyítva megítéljen és, hogy "cimkézhessen", ám ezzel nem juthatunk az abszolut igazsághoz, csupán mindíg részigazságok összevetéséből egy eredőt kapunk.
Aki a mostban él és túl van az élet felismeréseinek javán, reálisan és egyben globálisan látja, mi körülötte történik de nem azonosul legcsekélyebb mértékben sem érzelmileg sem fizikailag a cselekménnyel és lehetséges súlyával következményével sem. A bölcs döntéseket nem alapozzák sem érzelmi sem más manipulatív tényezőkre, hanem érzelmektől mentesen a valós helyzetet érzékelve szívükön át intuiciók segítségével reagálnak szükségszerint és mértékben, a szeretet, tolerancia és erőszaknélküliség jegyében. (Nem ártás törvénye).
később bővebben is kifejtem ha igény mutatkozik rá.
Szeretettel: medve