/ez egy korábbi prezentációm kivonatos anyaga/

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!- Avagy a vallások közös jellemzői
Mielőtt bárki hozzáfogna a tartalom megtekintéséhez, szeretném ha mottóként minden sor olvasása közben, Sai Baba Tanításai lebegne előtte: abszolút értelemben véve, csak egy vallás létezik, a szeretet vallása, csak egy kaszt létezik, az emberiség kasztja, hiszen, egy égő gyertyával, akár Milliónyi új gyertyát gyújthatunk meg anélkül, hogy a miénk elhalványúlna! Tartsunk hát kellő tiszteletben minden vallást, gondolatot!

Mi a vallás? A vallás lelki fegyelem, nagyon fontosak az emberi fejlődés beteljesüléséhez és az ember legmagasabb céljának eléréséhez. A vallás a kapocs az egyén, s az Egyetemes: A személyi és az Isteni között. Ha nincs, az életedből káosz lesz. Hídra van szükségünk ha egy folyón át akarunk kelni, ez a híd a vallás, mely a hit energiáját gerjeszti bennünk.
Egy másik fontos dolog: ki kell tartanunk a hitünk mellett, ha a hit nem elég szilárd nem fog győzelemhez segíteni. Az az ember aki magát rossznak, hitványnak, tudatlannak tartja, ennek megfelelően rosszá, hitvánnyá válik, és tudása csökken, vagyis az lesz amit magunkról hiszünk! (verbális, önszuggesztiós hatásként- igyekszik tudattalanúl megfelelni elménk az adott szuggesztióknak, megvalósítja azt önmagában)
Tudatosítsuk magunkban minduntalan, hogy a Mindenható Isten gyermekei vagyunk, felsőrendű hatalommal, dicsőséggel, bölcsességgel felruházva.
A halhatatlanság gyermekei vagyunk, gondolatainkat erre irányítsuk.
Alább, alaposabb vizsgálattal azt láthatjuk, hogy a vallások közti úgynevezett különbségek többsége az előítéletekhez, valamint más vallások és saját vallásunk hiányos ismeretéhez fűződik. Minden vallás alapjában véve kiemeli Isten elsőbbségét és az ember kötelességét iránta és a felebarátai iránt. Külsőleg szemlélve is sok bennük a közös tulajdonság, az egységesség.

1. A hinduizmus, a szikhizmus és a bahaizmus kivételével, minden vallást i.e. 7-ik évszázad és i.sz. 7.-ik évszázad között alapították. A hinduizmus az őskorban, míg a szikhizmus a 17-ik század végén keletkezett.
2. Az összes vallás Ázsia talaján keletkezett. Ezért azt lehet mondani, hogy Ázsia az összes vallás bölcsője.
3. Minden vallásnak, a hinduizmus kivételével, alapítója van. A zsidó vallást Mózes, a kereszténységet Jézus Krisztus, a buddhizmust Buddha, a taoizmust Lao Tzu, az iszlámot Mohamed próféta alapította, akik szintén Ázsiában születtek. A hinduizmusnak nincs alapítója, és úgy hiszik, hogy ez a vallás magától Istentől ered a Védák által.
4. Minden vallás rendelkezik meghatározott szent könyvvel, kivéve a hinduizmust. Úgy hiszik, hogy a könyvek szövege Isten kinyilatkoztatása, pl. a Biblia a kereszténységben, a Korán az iszlámban, stb. A hinduizmusban nem egy könyvet tartanak szentnek, hanem az összes Védát. A hinduk fő írásai az Upanishadok, Brahma Sutrák és a Bhagavad Gita, amelyeket együtt Prastaana Traya-nak neveznek.
5. Minden vallásnak vannak szent zarándokhelyei, mint amilyen Kasi a hinduknál, Mekka a mohamedánoknál, Róma, vagy Lurdes a keresztényeknél, Amritsar a szikheknél, stb.
6. Minden vallásban léteznek szent napok, amelyeket böjttel és lelkigyakorlatokkal ünnepelnek meg, pl. Maha Shivaratri a hinduknál, Ramazán a mohamedánoknál, stb.
7. A történelem folyamán a vallások szektákra oszlottak, pl. a katolikusok és a protestánsok a kereszténységben, a siíták és sunniták az iszlámban, a mahayanák és hinayanák a buddhizmusban, a sivavitá-k és vaisnavitá-k a hinduizmusban, stb.

8. Az imádság és az istentisztelet minden vallás alapjaiban foglaltatnak, habár módszereik
különböznek.
A belső egység

1. Minden vallás teisztikus. Istenben való hiten alapszik. A buddhisták és a jainok talán nem beszélnek közvetlenül Istenről, de beszélnek a tökéletesség isteni elvéről. Amikor ez az elv megtestesül a lényben, Arhat-nak neveztetik. Ez a legfenségesebb állapot, amelyet ember el tud érni. A Nirvána, vagy Moksha állapotában megnemesednek az összes földi szenvedélyek, kívánságok és szükségletek. A jainizmus szerint, az egyén eléri az „örök boldogságot". A buddhisták szerint, a jainokhoz hasonlóan, nem állítják közvetlenül, hogy Isten létezik, hanem azt hiszik, hogy a legfenségesebb állapot, amelyet ember elérhet Buddha-állapot. Ő isteni, ő a Kevalin, vagy Mukta, vagy a szeretet és prajna (kiejtve: pragyna megtestesítője. Az összes többi vallás hisz Isten létezésében és abban, hogy Isten egy. A hinduk Brahmannak nevezik, Iswarának, vagy Paramatmának; a keresztények Mennyei Atyának, a zsidók Jehovának, a Zoroaszter hívők Ahura Mazdának, a mohamedánok Allahnak. Ezért az ősi próféták kijelentették: „Ekam Sat, Viprah Bahuda Vadanti" (az igazság, vagy Isten EGY, de a bölcsek különbözőképpen nevezik).

Isten megnevezései a különböző vallásokban a következők:
A hiduizmus: Iswara/Paramatma/Brahman (Iswara az Isten fogalma a vallásban, de a védikus bölcseletben Brahman - az Abszolút neve.)

A zoroasztrizmus: Ahura Mazda (a Bölcs) - az Igazság, a Bölcsesség és a Felvilágosultság Istene
A jainizmus: Arhat, Kevalin

A buddhizmus: Buddha állapota - a Nirvána ( Abhoot, Akshar, Dhruva és Satya) - a szeretet és a prana megtestesítője.

A zsidó vallás: Jehova

A taoizmus: Tao, ami a végső realitást és az igazságot jelenti

Az iszlám: Allah - az Irgalmas, a résztvevő, a teremtés egyetlen Ura (csak egy Isten létezik, Mohamed pedig a prófétája)

A szikhizmusban: : Sat,,vagy Akal (csak egy Isten létezik,akinek Igay a neve és aki örök)

A kereszténység: A Mennyei Atya

Így minden vallás lényegében monoteisztikus (egy-Isten imádó).

Minden vallás hisz Isten hármas szerepében, a Teremtőben, a Védelmezőben és a Rombolóban. A hinduk ezeket a jelzőket Brahman háromszoros aspektusának tulajdonítják: Brahma, Vishnu és Maheshvara. A keresztények tisztelik az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket. Az Ó-testamentum az Istenhez, mint Teremtőhöz, Védelmezőhöz és Törvényhozóhoz viszonyul. A szikhek az Istent Teremtőnek, Gondoskodónak nevezik, akihez mindennek vissza kell térnie. Az iszlám, (többek közt) a következő jelzőket fűzi Allahhoz: „Al-Muhyi" -az élet ajándékozója, vagy „Al-Mubdi" - Teremtő, aki az összes élőlényt teremtette; „Al-Hafiz" - Oltalmazó, vagy „Al-Muquit" - Fenntartó, aki támogat és „Al-Mumit" - a Halál teremtője (mindez csak néhány a 99 jelzőből, vagy névből, amelyeket Allah-ra hivatkozva használnak, és melyek a szent Koránban találhatók).

Az ember viszonya Istenhez: „Az ember szerves része (aspektusa) az Istennek", mondja a hinduizmus. „Mint ahogyan a szem közel van az orrhoz, olyan közel van Isten hozzám", mondja a zoroasztrizmus. „Az Isten az embert porból teremtette és lelket lehelt belé", mondja a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám. „Az Atma az ember Ura", mondja a buddhizmus. „Az Isten az alapja mindennek, ami létezik, mondja a zsidó vallás.

Az összes vallás hisz másodlagos istenekben, vagyis angyalokban. Ez nem azonos a több¬isten imádattal.
5. Minden vallás három világban hisz (Lokák): a föld, az ég és a pokol. A bölcseleti magyarázata ennek az, hogy e három fogalom a tudat különböző állapotát fejezi ki. A pokol az „embertelen"-t, a föld az „emberi"-t és az ég az „isteni"-t jelenti.
6. Minden vallás hisz a lélek, vagy szellem elvében. „A test meghal, de nem a lélek.", mondja a Gita. „Te por vagy és porrá leszel, de nem a lélek" - mondja a Biblia.
7. Minden vallás kiemeli az áldozatkészség szükségességét és értékét. „Add át magad Isten akaratának", mondja a Korán. „Áldozd fel magad önmagadnak", mondja a Gita.
8. Minden vallás hisz az emberek egyenlőségében. Mindannyian Isten „teremtményei", vagyis „gyermekei" vagyunk. Mindenki egyenlő. Személyiségünk kifinomult szintjén nincs különbség az én, a te és az Ő (Isten) között (t.i. minden emberi teremtmény magában hordoz isteni minőségeket, amit Istennek tulajdonítanak, a szeretetet, a részvétet, az együttérzést, és minden teremtménynek arra kellene törekednie, hogy az isteni tulajdonságokat a mindennapi életben érvényre juttassa).
9. Minden vallás kiemeli az ima legmagasabb rendű értékét és hathatósságát. Az ima az arany kapocs az ember és Isten között. Bensőséges közösséget és kapcsolatot jelöl a Mindenhatóval. Elősegíti az összpontosítást, megtisztítja a szívet, valamint belső és külső békét hoz.
10. Minden vallás egyformán kihangsúlyozza az erkölcsi élet fontosságát. Az erkölcsiség elengedhetetlen feltétele a vallásos életnek.
11. Minden vallás végső célja és értelme az, hogy az embert tökéletesítse. Vallás nélkül az ember nem teljes. A vallás egyesíti az embert Istennel és átalakítja, hogy Istenhez hasonlóvá váljék. Ehhez először is lelki erőfeszítés szükséges, s aztán teljesül be Isten kegyelme.

Minden vallás egyformán nagyszerű és igaz. Ezek csak különböző utak egyazon célhoz. Mind kiemelik az emberek testvériségét és az Isten atyaságát. Minden vallás azt hirdeti, hogy az embernek szeretnie kell a felebarátját és az összes teremtményt. Mind serkentik követőiket, hogy „Legyenek jók, cselekedjenek jót és lássanak jót".

Ezért az összes vallást baráti társnak kell tekintenünk az emberiség lelki és erkölcsi élete fennkölt feladatának megvalósításában. Ha a különböző vallások gazdagítani kezdik egymást, teljessé teszik a lelket (a belső egységet). A világ erre törekszik. Adasson nekünk meg a különböző hagyományok gazdagsága; legyünk örökösei az egész emberiség örökségének, nemcsak egy meghatározott terület, vagy nemzet örökségének. Törekedjünk mindannyian a szívek egységére, amelyben minden vallás megtalálja az összhangot, a harmóniát, egységességet és az egységet.
„Legyen mindenki boldog, legyen mindenki mentes a szenvedéstől, mindenki haladjon előre, senki se menjen tévútra."

Amikor azt mondják, hogy az ember Isten képmására teremtetett, ez azt jelenti, hogy az Egyetemes Isteni Elv a valódi igazság és lényünk igazi magva. De a legtöbbünkben a mi újjá nem született állapotunkban Ő (az Isteni Elv) csak potenciális állapotban van, nem funkcionális állapotban: azaz szunnyadó. Ahelyett, hogy ez az elv működne, az én (ego) töltötte be a helyét. Az összes vallás legfőbb és egyetlen célja, hogy segítsen bennünket megújhodni, hogy megtisztítsuk, vagyis szublimáljuk a bitorló ént (ego) és, hogy az Isteni Elv legyen a működő elvünk. Tennünk kell róla, hogy az elrejtőzött isteniség megmutatkozzon minden gondolatunkban, szavunkban és tettünkben. Csak akkor, ha majd az Isteni Elv életünk, minden tevékenységünk és viselkedésünk felügyelő, vezető, munkálkodó elve lesz, válunk méltókká isteni örökségünkre - az isteni lélek igazi megtestesülésére. Lényegében az összes vallás célja egyedül az, hogy az embert istenivé (Isten alakúvá) tegye - lehetővé téve neki, hogy létrehozza az „isteni" tulajdonságok minőségét, mint amilyenek az egyetemes szeretet, az irgalom, a kegyelem, az önzetlen szolgálat, a tolerancia, a türelem, a bátorság, stb.
Minden ember az Istent keresi :

Fény és szabadság fontosabbak az ember számára, mint bármi más.Jobban kellenek, mint a levegő. ezért (szerencsétlen) az ember, amikor leláncolt és sötétségben van. Mint hal a parton, az ember kétségbeesetten küszködik, hogy visszatérjen Istenhez,aki az otthonaés az üdvösséghez,ami alapeleme.
Keresi az Istent ( vagy az üdvösséget,amely csak Isten egy másik neve) fent a térben lent a föld mélyén, egymagában, vagy népes gyülekezet tagjaként,csendben vagy lármával körülvéve, azonban mindezalatt az üdvösség forrása önmaga szívében van. Rajtad áll, hogy megtaláld ezt, de ehhez meg kell, hogy tanuld a mély meditáció művészetét.

felhasznált forrás: Sai Baba értekezései

...pontosan emlékszem : nem agyaltam rajta, belső hang súgta: cselekedned kell.
Nem motívált sem kihívás, sem elismerés, talán a szolidaritás, hogy együtt éreztem velük. Tudom mi az, elemi erőknek kiszolgáltatottnak lenni, Az illetékes hatóságok, szervezetek impotenciája fokozta késztetésemet.
Igen, meglepően bátor voltam kora ifju koromban is, szembeszálltam mindennel, mi igaztalan volt és nem láttam magam előtt leküzdhetetlen akadályt.
Tucatnyi hihetetlennek tűnő történet, elmondani sem merem.

"A TANÁR SZEREPE" c. blogbejegyzésem hozzászólást köszönöm és elemezve azt a konzekvenciát vontam le a tartalomból, hogy bár többnyire egyetértesz az általam tolmácsolt irányelvekkel, gyakorlati alkalmazását kérdőjelezik " a hogyan valósíthatnánk meg mindezt " itt és most Közép-Európában?!
Nos valóban egy űrt hagyott a kérdés maga mögött, ezért úgy gondoltam helyesnek, hogy Sai Baba életfilozófiájára és Rita Bruce élettapasztalataira épülő könyv néhány fejezetét tömöritett formában bemutassam nektek, Tanítóm, Mesterem spiri útmutatásaival , hisz igen sokunkat érint ilyen vagy olyan vonatkozásban.
Két alap kérdés a motívációja a téma körüli vizsgálódásnak:
"- Hol van az a bölcsesség,amely elveszett a tudásban?
- Hol van az a tudás, amely elveszett az információban?" (Rita Bruce:Sathya Sai szülői gondviselés-továbbiakban: szerző)
A Televiziós csatornák és az internet világhálója gigantikus tudás és információ halmazt bocsájtott -válogatatlanul- az emberiség minden korosztályának rendelkezésére, megnyitva a figyelem és figyelemelterelés távlatait.( Erről korábban a Szuggesztió c. fórumcikkeimben részletesen beszámoltam, pl.-a tv ,Internet megöli a képzeletet, tompává, vakká teszi azt aki függővé válik hatása alatt, a giga infótól káosz lesz elménkben és a fantázia csíráját is kiöli belőlünk alattomosan.)

Mielőtt a tanár,gyermek, szülő szerepét, harmonikus kapcsolatát és ennek a folyamatnak gyakorlati lépéseit taglalnám, SAI BABA örökérvényü szavait idézem: "a gyermekek nem hozzátok jönnek, hanem általatok" (szerzö idézete Sai Babától)
Minden gyermek aki megszületik a földön, ezt az üzenetet hozza Istentől: " Ő még nem csalódott az emberekben. Még reménykedik:" (szerző idézete Sai Babától)
Szülőnek lenni nem csak azt jelenti, hogy életet adunk egy gyermeknek és gondoskodunk fizikai igényeiről, hanem azt is hogy tápláljuk elméjét és lelkét. Földi utazásunk néhány állomása sokféle szülői gondoskodást igényel: a fizikai szülőkét, a tanárét, az idősebbekét, a szellemi taníóét és végül de nem utolsó sorban Isten gondoskodását.
Szülőnek lenni a legcsodálatosabb , ám legnehezebb feladat. Minden szülőnek tudatosítania kell magában, hogy ő csupán gyermeke gondviselője, (és nem tulajdonosa) . Azért fogantatott néki a gyermek, hogy szellemileg, fizikailag táplálja mindaddig, míg az felnőve a társadalmat és Istent fogja szolgálni, hogy mindezeken keresztül felismerhesse saját Isteni természetét.
Minden szülőnek emlékeznie kell erre a számára adatott kötelességre és szeretettel, ragaszkodástól mentesen kell teljesítenie azt. Ez a nöstény sas példájával ilusztrálható.
A sas mama egy magas hegy sziklaszirtjére rakja fészkét,ahol fiókái kikelnek és felnőnek. Anyjuk nagy szeretettel gondozza őket, míg egy napon a szikla széléhez vezeti kicsinyeit, és meglöki őket. Ez a lökés repülésre készteti a sasfiókákat és rákényszeríti őket, hogy felnőve égi magasságokban szárnyaljanak, messzi tájakra repülve felfedezzék a világmindenség szépségét, annak árnyoldalával együtt.
Igen jól kapcsolódik a "nyitott tenyérrel szeretni c. korábbi cikk ehhez a példázathoz.
Fontos figyelembe vennünk, hogy a ragaszkodás és a tulzott engedékenység sohasaem teszi képessé a gyermeket arra, hogy jó döntéseket hozó felnőtté váljon. Törekedjünk az egyensúlyra minden tekintetben.
A szülővé válás története akkor kezdődik el, amikor a gyermek világra jön, és csak azután ér véget, amikor felnőttként az emberiséget szolgálja, képessé válik adni és megbocsájtani, szeretetet adni és kapni, örömöt adni és boldognak lenni, szolgálni és gondoskodni. Mindezek átadása minden szülő számára kötelező érvényű, független attól, hogy rendelkezett e korábban ezekkel a tapasztalatokkal, vagy sem. Az a szülő, mely esetleg nem képes megfelelni az emberi jellem alapját alkotó elemek átadásának feltételeinek, annak más, erre alkalmas forrásból kell megteremteni a szükséges feltételeket, vagyis törekednie szükséges, hogy kiegészítse mindazt amivel esetleg nem rendelkezik.
Csakis így lehetséges megtörni a régmult helytelen rögzült mintáinak öröklődését az új generáció számára, ugyanakkor a generációk pozitív tapasztalatát tovább adni.
Szülőnek lenni azt is jelenti, hogy segítünk gyermekünknek abban, hogy tudatára ébredjen Isteni szüleinek, akik ezt a csodálatos világegyetemet teremtették és felismerje, hogy minden teremtett lény és élőlény az Isteni szülők teremtménye. Minden teremtett lénynek joga van ahhoz, hogy boldogan éljen, ebben az Isteni világban. Minden lénynek segítenie kell a másikat abban,hogy megértse élete célját és törekedjen az egyetlen Teremtő megismerésére.
Ismét Sai Baba szavaival göngyölítem tovább e gondolatok fonalát:
" a változó értékek erős szele és ezek külső elemei fáradhatatlanul elnyűtték és széttépték a harmonikus családi élet szerkezetét és ezt helyre kell állítanunk. Otthonunk átformálása sok munkát igényel: először az elhasználódott és elgyengült struktúrát kell eltávolítanunk, majd egy új, erősebb létesítményt kell a helyére tennünk. Sai Baba Isteni útmutatása segít hogyan haladjunk a gyakorlati megvalósításában."
Jelenkori tanulmányok arról számolnak be, hogy a kora gyermekkori években nagy és jelentősen pozitív hatással van a gyermekek agyi fejlődésére ha az anyák otthon maradva szeretettel gondozzák őket. (Tudom kevés magyar anya teheti ezt meg gondtalanul.- Medve)
Tudományos felmérések is alátámasztják, hogy a gyermekek életében vannak speciális fejlődési ciklusok, amikor az általánosnál jóval befogadóbbak egy spontán modosult tudatállapot révén egy-egy külső ingerre, információra. Ezekben a speciális ciklusokban az első "élményük " meghatározó lesz számukra, mintegy mélyebben vésődik agykérgük "merevlemezére" az infó, azonban korántsem mindegy, hogy milyen infó és milyen érzelmi töltés társításával! Ezek az időszakok kritikusak gyermekeink számára arra vonatkozóan, hogy bizonyos képességeket elsajátítsanak.
E bevezető szavak olvasása közben is kiderül, hogy bizony már a kezdet kezdetén szerencsés tudatosan odafigyelnünk a nevelésre vonatkozó döntéseinkre.

-A ragaszkodásról:
„Az én férjem, az én feleségem, az én gyermekem, stb. de ki az az Én? – kérdezi Sai Baba. Milyen egyszerű birtokolni, akárcsak gondolatban is! Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületik, meglátjuk gyermekünk teremtett lényét, elfelejtjük, hogy Ő Isten gyermeke és megjelenik a ragaszkodás. Elkezdődik a kire ütött ez a gyerek? Ó! A szemei az apjáé, a szája az anyjáé a haja meg a nagymamáé. Nagyszerű érzés látni a „mi” gyermekünket és nyomban elkezdjük imádni a MI teremtményünket. Persze egy csecsemő látványa önmagában is képes varázslatos hatást kiváltani. Sok anya gyakran büszkeséggel telve érzi is ezt, ennek jegyében, ahogy telnek a napok, hónapok, évek, úgy nő a ragaszkodás is. Figyeljünk arra, hogy semmiképpen sem a ragaszkodás energiája motiválja döntéseinket a nevelés kapcsán, mert ha belefeledkezünk a birtoklás érzésébe, szem elől téveszthetjük azt a célt, amit a gyermek nevelése ad nekünk.
A szülőkben tudatosodjon, hogy a sors arra jelölte ki őket, hogy gondozzák a hozzájuk érkező kis lelkeket, mint ahogyan a kertész gondozza a fákat a Mester kertjében.
Melyik szülő ne érezte volna már, hogy a jellem nevelésével, csiszolgatásával pillanatnyilag fájdalmat okoz gyermekének, melyet a ragaszkodás tesz nehezebben elviselhetővé számára de szükséges a beavatkozás, akár a sebészé, aki szintén fájdalmas sebeket ejt testünkön, de a gyógyulásunkért teszi!
Talán akad olyan szülő is aki eljátszott a gondolattal, hogy inkább lenne gyermeke barátja, mint szülője, mert hálásabb ez a szerep. Kellemesebb és gyakran könnyebb gyermekünk barátaivá válni, mert szeretni fognak minket ha a barátaikká válunk. Igen, szülőnek lenni sokkal nehezebb. Gyermekeink esetenként nem szeretnek minket, ha megmondjuk nekik, mit csinálhatnak és mit nem. Érthető, hisz mi sem szeretjük ha megmondják mások mit hogyan tegyünk. Ám a kettőt nem keverhetjük össze, mert a gyermekekre vonatkozó szabályok határozottan eltérőek! Nekik koruknál, tapasztalatlanságuknál fogva szükségük van arra, hogy meghatározzák számukra mit hogyan tegyenek, mert jelenleg mi vagyunk a lelkiismeretük helyettük. Az övék még nem fejlödött ki. Ennek a szabálynak az elfogadását a gyermekek részéről szeretetteljesen, tanmesékkel, vagy más erre alkalmas eszközökkel szerencsés megvalósítani.
Gyermekeink arra vágynak, hogy viseljük gondjukat, elégítsük ki igényeiket, sőt ma már azt is szeretnék, ha minden kívánságukat teljesítenénk. (A médiáknak köszönhetően igen nagy a csábítás).
A kívánságok teljesítését szívesen fogadják, azonban ha helyreigazítjuk őket valamiben, azt a legkevésbé sem veszik szívesen, sőt esetenként elfogadhatatlannak tartják. Arra vágynak, hogy kényeztessük, babusgasuk őket, hogy a saját útjukat járhassák, ne mondjuk meg nekik szülőként, hogy mit csináljanak. Így felmerül a kérdés: ki irányít kit? Akár nap mint nap találkozhatunk ezzel a helyzettel és többnyire engedékennyé válunk a gyermeki alürök hatásától, gyakran a konfliktus elkerülése miatt. Ezt a "gyengeséget" mely a konfliktushelyzet felvállalásának hiányából, illetve kezeletlenségéből fakad, a gyermek azonnal saját poziciójának erősítésére használja fel és ha azt tapasztalja, hogy beválik, alkalmazni fogja.

Igen, Kedves Eva Cristina!

Mindketten ugyan arról beszélünk (írunk) csupán más más oldalról tekintve. Az is nyilvánvaló, hogy kinél spontán, kinél terelgetésekkel tapasztalható, illetve élhető meg a szeretet, mint energia.
Szükségtelen is tovább ragozni.
További szép napot mindenkinek.