Egy tanítás, boszorkány képében
Mostanában sokat utazom BKV-val. Fél napokat utazom busszal, trolival, villamossal. Nem egy nagy élmény, főleg ebben a hőségben, így arra gondoltam, hogy jó lenne legalább hasznosan felhasználni a közlekedési eszközökön töltött üres perceket. Vagy olvasom, vagy hangfelvételeket hallgatok. Egyik nap eszembe jutott, hogy de furi, mostanában semmi "izgalmas" nem történik velem a járműveken, jó lenne, ha valamire felfigyelnék, mert akkor az biztosan tanítást hordozna a számomra! Erre mi történt kedden?!
A 32-es buszon utazom, légkondícionált, kellemes légkör és még ülőhelyem is van a sofőr mögötti ülésen. Nem túl zsúfolt busz, kényelmesen le- és felszállnak az utasok, semmi atrocitás. Én bámészkodom, nézek ki az ablakon üveges tekintettel, mert gondolataim a hangfelvételt követik, amit fülhallgatóval hallgatok.
Egyszer csak leveszem tekintetem az üvegről és szétnézek a buszban, látom, hogy egy idős, fejkendős, apró termetű nénike az ajtónál ácsorog, kezében botja és egy szatyor. Én gondolkodás nélkül felállok és megkérdem kedvesen, mosolyogva, hogy : Le tetszik ülni?
Erre a nénike felháborodottan válaszol, tekintetében lenéző gúnnyal: Csontbetegségem van.
Hmmm, gondoltam biztosan nem érti a nénike mit kérdeztem, így feltettem ismételten a kérdésem, még mindig mosollyal az orcámon: Le tetszik ülni?
Erre ő már szinte üvöltve mondta nekem: Nem érted, hogy csontbetegségem van!? Jah, hogy nem tudod, mi az! sejthettem volna!...
A néni mondta tovább, de én már nem figyeltem rá, tekintetem ismét az ablakra tapasztottam és próbáltam a fülhallgatón érkező információra koncentrálni. A néni néhány mondatából, metakommunikációjából ugyanis levettem, hogy nem tiszta az elméje. Gondoltam, ha nem figyelek rá, akkor abbahagyja. De nem!
Én néha-néha a nénire tekintettem és láttam, hogy tekintetem elkapva újra és újra kezdi a szidásomat, de én próbáltam elengedni a fülem mellett a zörejeket /tényleg nem értettem mit mond, annyira nem figyeltem rá. De a többi utas nem hagyott a közömbös szemlélődésben, kirángatott ebből az állapotból! Egy fiatal lány, aki mellettem állt hozzám szólt: Hallod amit mond?! Ez nem igaz! Te csak át akartad neki adni a helyed! Erre én: Jah, hogy engem szid?! Akkor kezdett letisztulni előttem, hogy kb. 8 perce az én cifrábbnál cifrább szidásommal szórakoztatja az utasokat. Nah, erre már kiszedtem a fülemből a hallgatókat és kezdtem nézni a nénit. A néni mosolyomra reagált: Hogy potyogna ki az összes fogad! Mit röhögsz, te majom?
A többi utas teljesen le volt döbbenve és felháborodásukat megosztották velem és 2 hölgy is tolmácsolta az együttérzését: Te csak jót akartál, hisz csak egy ülőhelyet kínáltál fel! Nem értette senki a néni felháborodását. A fiatal lány pedig arról biztosított, hogy ő bizony ilyen öregasszony nem lesz soha!
Egyszer csak egy fiatal pár az ajtóba állt, a néni közvetlen közelébe és összebújva ölelkeztek! Erre a néni: Legalább az egyikőtöknek legyen esze! Nem látjátok, hogy itt van a sofőr? / A néni ezzel azt akarta mondani, hogy a sofőr figyelmét elterelik az ő csókolózásukkal és ezzel bizony, borzasztó veszélybe sodorják a busz utasait./ A fiatalok a fülük botját sem mozdították erre a szidásra, sőt még hevesebben összebújtak! A néni majd felrobbant! Ezt követően készülődtem a leszálláshoz és odaléptem az ajtóhoz. A banyára néztem és ezt mondtam neki: Remélem, más utasok nem próbálnak a nénihez kedves lenni!
Erre a banya ismét megvillantotta gonosz tekintetét. Én folytattam: Minden jót!
Erre az volt a kedves válasza: Anyádnak is!
Ufff, nah ez az utolsó mondat ütött, ez már megérintett! Leszálltam a buszról és határozott léptekkel elindultam a célom felé, arcomon zavart mosoly, nem értettem mi volt ez! Első reakciómmal próbáltam ismét hallgatni a cd-met, de aztán rájöttem, hogy ez az esemény most nagyon foglalkoztat és gondolkoznom kell rajta! Kikapcsoltam a lejátszót és lépteim közepette jártattam az agyam, mi lehetett ennek az eseménynek az üzenete! Több lehetőség is eszembe jutott, de ezeket egy legközelebbi blogban...
- Inyó blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
7 hozzászólásegyszerűen lebénulok.Van egy pont,ahol azt mondom,hogy ezzel már vitatkozni,szóbaállni,vagy csak látótávolságán belül lenni sem érdemes.Vannak olyan emberek,akiknek tehetségük van a maró,becsmérlő,vagy a látszólag nem bántó,de mégis önbecsülést gyengítő,a másikat lealázó szóláshoz.
Hosszabb távú együttlét elkerülhető pl.munkahelyváltozatatással,na de mi van az ilyen alkalmi "felüdülésekkel",ezt mért vonzom be az életembe?és ha már bevonzottam,hogy tudnék segíteni neki,vagy ha az nem megy,akkor legalább csak az elkerülhetetlen energiaveszteséggel kimászni a csapdájából?Egyszer egy (egyébként jogosulatlan)reklamációnál,azzal,amit mondott az illető:szívből egyetértettem,sőt még rá is dupláztam,mire úgy vélte,hogy gúnyolódom vele,noha csak lelkesen egyetértettem,bár nem ez lett volna a feladatom.Így legalább a várhatónál jóval hamarabb lenyugodott,de én viszont annál inkább kimerültem.Tehát ez se mindig jó módszer.
Visszatérve:Az utólag megmaradó kellemetlen érzést, sebet tekintheted egy ajándéknak,amit az ismeretlen embertársadért viselsz el.Üdvözlettel:felacso
Szia!
Én is találkoztam már ezzel a nénivel az egyik kórházban, és sajnos akkor is ugyanez volt a műsor, csak akkor én voltam a célkerezstben.
Mindenki megpróbált menekülni szegény közeléből.
Aztán egy nővérke jött, és megpróbálta lecsitítani - biztos ismerte már.
Lehet, hogy van szegény néninek egy "megszállója".
Üdv:
Csiri
Szerintem a néni egyszerűen csak bolond. Be van kattanva szegény.
Én is sokat utazom,többször találkoztam már ilyesmivel.Hál istennek nem engem szidtak,de akkor is borzalmas hallgatni. Elrontja az ember egész napját, még akkor is, ha tudom ,hogy őrült és Ő viszont nem tudja, hogy mit beszél.Borzasztó ,hogy emberek hogy le tudnak épülni. Ha az ember belegondol,miken kell ahhoz végigmenni,hogy valaki ennyire meghülyüljön.
A szomorú az, hogy ebben az országban ennyire beteg emberek szabadon rohangálnak, és a jobbik eset az, hogy ha csak inzultálják a környezetüket, mert rosszabb esetben történtek már tragédiák is azért, mert beszámíthatatlan emberek nincsenek felügyelet alatt.
Sajnállak, hogy ezt meg kellett élned,de Te akartál tapasztalatot, és most alaposan elgondolkodhatsz ezen.
Üdvözlettel: Éva
Szia Inyó!
Muris helyzet:) El tudom képzelni, hogy én első blikkre milyen sz.rul érezném magam.
Aztán az jutott az eszembe, hogy vajon hogy reagált volna a néni, ha hasonló stílusban visszakérdeztél volna, a kíváncsiság kedvéért.:)
Igazából nem tudom a bolondok mit gondolnak.
De a tanítást nézve, szerintem: Elfogadni azt, hogy velem így beszélnek, jót akarok, és "megdobnak kővel", illetve ami számomra még nehezebb, hogy én vagyok olyan, mint a néni, mondjuk inkább a banya.
Miért kéne látszólag jót kapnom, ha a jó szándék vezérel?
Ha igazi jó szándék vezérel, mindegy mit kapok. Vagy azért teszek jót, hogy érezhessem, milyen jó is vagyok én? MIlyen nemes....:) talán mégsem vagyok az, ha "jó tett helyébe jót" várok.
Üdv. Inyóka: Mackó
Szia Inyó!
Bocsi , de ahogy bekapcsoltam a gépet ez a régi blogod jelent meg elsőnek a képernyőn.
Mi történt azután ?, ha jól gondolom a néni a Szaturnoszodra hívta volna fel figyelmed, ami kereteket korlátokat , nehézséget , szomorúságot okozhat.
Itt nálunk is van egy férfi, akivel én mindig akkor találkozok, ha valami olyan dolog , feladat vár rám, ami nem nagyon tetszik. pl: a férjem halála előtt egy évvel , hetente kétszer biztos hogy elém került.
Noa