A múltkori pesti transzlégzést szerettem volna valamivel feldobni, ezért szerveztem elé egy úgynevezett "Előkészítő" programot, ahol olyan gyakorlatokat végeztünk, amelyekkel kellően kinyílhatunk, ráhangolódhatunk a Transzlégzésre.
Nos, ez olyan jól sikerült, hogy többeknek már ott meg volt a Nagy élménye, amit én csak a transzlégzésben gondoltam, hogy majd kijön!
Miért?

Az előkészítő gyakorlatokban volt elllazulás, önismereti kérdések-válaszok, szívnyitás és szép lassan belefolytunk egy történetbe, amelyikben megélhették a résztvevők, hogyan születik meg egy lélek a finomabb rezgésű világból ebbe a durva anyagi világba, bele egy testbe. Ezt a gyakorlatot összekötöttük a légzéssel is és ettől annyira felerősödtek az élmények, hogy jó pár résztvevő újra megélte a saját születését, de volt olyan is, aki a gyermeke szülését élte végig, de immár jóval tudatosabban!
Mindannyiuk visszajelzése az volt a program után, hogy nagyon sokat kaptak ezekből az élményekből, sikerült megérteniük és elfogadniuk a születésük körülményeit, mint például a szüleik hozzáállását, vagy hogy miért is kellett leszületniük?!

Hónapokig nagy volt a csend, nem kaptam semmilyen világvégével ijesztgetős emailt, sem dimenzióváltásra buzdító facebook üzenetet, ezért kezdtem azt hinni, hogy a buli érdeklődés hiányában elmarad.
De a napokban megkérdeztem ismerőseimet, hogy mit gondolnak róla, és kiderült, hogy bizony többen is számítanak valami változásra. Többnyire tudatszint emelkedésre, valamiféle nagyobb megnyílásra, de volt olyan is, aki egy pár napos sötétségben hisz. Sötétség a fejekben? Majd megvilágosodás?

Lehetséges lenne, hogy a saját fejlődésre irányuló tetteink nélkül is, egy nagyobb spirituális fejlődést kapjunk ajándékba? Bevallom, ez erősen ütközik az eddigi elveimmel, de hát előfordulhat, hogy tévedek, és végül mégiscsak egy "nagy közös kozmikus beavatásban" részesülünk!
Meglátjuk!

Mindenesetre, ha van véleményed a témáról, írd meg! >>

Eljönnél egy 4 napos tudatszint emelő elvonulásra? >>

Azok az emberek, akik velem együtt nagyon kevés Föld típusú energiával rendelkeznek, ráadásul a gyerekkorban súlyos traumákon átesve elveszítették a szülőkbe és ezen át a világba vetett bizalmat, instabillá válnak az anyagi világban.

A napokban két beszélgetésből is oda lyukadtunk ki, hogy az illető mennyire nem bírja, ha rá van kényszerítve tettekre, vagy bele van kényszerítve helyzetekbe, állapotokba. Az egyikük azt nem bírja, ha más szabja meg neki, mit csináljon, vagy akár csak olyan helyzetbe sodorja, amelyekben neki nem marad más választása.

A másikuk már megírta itt a weboldalon a kérdését, miszerint: Kényszeríthetik-e a lelket arra, hogy leszülessen oda és akkor, ahova nem szeretne?

Ezek kapcsán feltettem a kérdést magamnak is: Mi dolgom nekem a kényszerítéssel? Van ezzel valami bajom netán?
Elsőre azt válaszoltam, hogy nincs. Aztán lassan derengeni kezdett, hogy például

Kaptam egy videót és egy leíró cikket egy izgalmas és látványos folyadékdinamikai kutatásról, azonban a videót nézve már az első pillanattól kezdve nem vízcseppeket látok, hanem az egységtől elkülönült lelkeket! 

Miért tudnak elkülönülni? Mert egy vékony burok (ego) és a rezgés hatására megőrzik egyéniségüket, de ha túl sokan vannak egy helyen (tömeg effektus), akkor ettől össze is omolhat a "rendszer", újra visszaesnek az egységbe. Azonban ha megemelik a rezgés amplitúdóját, akkor ezzel mesterségesen fenn tudják tartani az elkülönültséget, akármilyen nagy lélekszám mellett is!

Amióta megvédem magam, amióta nyíltabban kommunikálok, amióta nem veszek részt már egyes játszmákban, és amióta így, tükröt tartok, akaratomon kívül, vannak, akik nem bírnak. Persze azelőtt is voltak, csak annyira nem bírtam elviselni, hogy vannak, akik nem bírnak, hogy nem akartam tudomást sem venni róla. nekik is meg akartam felelni. Most furcsa, hogy vannak, akik nem bírnak. Még azért rosszul esik, de már nem késztet arra, hogy megfeleljek. Néha félelmetes. Pl egy nő követi az életemet a facebookon, amióta eldöntötte, hogy többet nem beszél velem.

Egy gyors kérdés:

Mi jut elsőre eszedbe a mondás és az életed kapcsán?

Ha széjjel nézünk a barátaink, ismerőseink között, alig találunk olyat, aki egészséges, boldog párkapcsolatban él. Az emlékeimben az él, hogy régen többen éltek jó párkapcsolatban, ...vagy lehet, hogy akkoriban még nem láttam elég mélyen a kapcsolatok mélyére?

Vannak, akik évek-évtizedek óta keresik az Igazit, de csak esélytelen futó kapcsolatokba tudnak belebonyolódni, vagy még rosszabb, amikor harmadiknak egy amúgy sem működő kapcsolatba.
Mások párkapcsolatban élnek ugyan, de fásultak, boldogtalanok és csak a család ideának való megfelelésből, vagy a gyerekekre hivatkozva maradnak benne a fejlődéssel nem kecsegtető kapcsolatban.

Aztán előfordul olyan is, aki látszólag nagyon boldog, de ha jobban belelátunk a kapcsolatba, akkor kiderül, hogy ezt próbálja minden tettével elhitetni magával és a külvilággal is, csak hogy ne kelljen felvállalnia az elégedetlenségét, mert abból szakítás, majd a lélekőrlő magány következne.
Inkább él kapcsolatban magányosan, mint egyedül? Hmmm.

• Vajon miért ilyen nehéz megtalálni a boldog párkapcsolatot?
• Hol található az a partner, aki passzol hozzád?
• Mersz elindulni ezen az úton?

Kérlek, oszd meg velünk, hogy Te hol akadtál el a boldog párkapcsolat keresésében, megvalósításában!

Kérdéseidre válaszolni fogunk és mutatunk Neked egy olyan megoldási utat is, ahol önfejlesztéssel és tudatos belső munkával megtalálod, megvalósíthatod a szerelmet és a boldogságot. 

A tudatos döntésről beszélgettünk a múltkoriban, mégpedig hogy mennyire meghatározzák döntéseinket a félelmeink. Például hiába vágysz egy boldog párkapcsolatra, amikor úgy hozza az élet, hogy megismerkedhetnél valakivel, akkor a félelmeid egyből sorolni kezdik, hogy miért nem alkalmas erre a helyzet, az idő, vagy - fél perc ismeretség után már tudod, hogy - nem tetszik az illető. A mondvacsinált indokok mögött valójában a félelmeid húzódnak a kudarctól, felsüléstől, a kínos, kellemetlen helyzetektől.

Az igazság az, hogy a döntéseink igen nagy részét a félelmeink irányítják. Még azon döntések nagyobbik részét is, amelyeket látszólag a vágyaid hajtanak.
Amikor például a gazdagságra vágysz, olyankor sokkal valószínűbb, hogy a szegénységtől, a nélkülözéstől tartasz és azt szeretnéd elkerülni a rengeteg pénz nyújtotta biztonsággal.
Vagy amikor a szabadságra vágysz, akkor a lekötöttségtől, a kiszolgáltatottságtól való félelmed hajt.

Gondoltál már rá:

• Vajon milyen lennél, ha semmitől se félnél?
• Milyen életet élnél, ha a félelmeid nem szólnának bele a döntéseidbe? 

Egy baráti beszélgetés során feljött, hogy milyen jó lenne gazdagnak lenni és hogy ki, mennyire vágyik a gazdagságra?! Az álmodozáson és vágyakozáson túl, aztán elkezdtük azt is boncolgatni, hogy vajon mi lehet önismeretileg a háttérben, miért is vágyunk a gazdagságra?

Ebből hamar kiderült, hogy legtöbbünknek a gazdagság a kényelmet, a kényszerek alóli felszabadultságot jelenti.

Arról álmodozunk, hogy ha sok pénzünk lesz, akkor abból egy szabad, a vágyainkat totálisan beteljesítő életet élhetünk. De vajon ezt miért nem tesszük meg már ma, kevés pénzzel?
Persze, erre egyből jön a jól betanult válasz, hogy a szabadsághoz vezető úthoz pénzre, sok pénzre van szükség! De vajon ez tényleg így van?

"Nekem volt egy ismerősöm, aki egész életében cigizett, piált, mégis több mint 90 évet élt!" - kezdte el bizonygatni egy srác, hogy neki miért nem káros a cigarettázás.
Persze mindenkinek van egy ismerőse, aki ürügyet szolgáltat a szenvedélybetegségének, de azért egy józan gondolkodású ember tudja, hogy valószínűleg nem Ő lesz az, akit majd megkímél a nikotin.

Vannak, akik annyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, vagy nem sportolnak évtizedekig, mégsem híznak el, csinosak, fittek maradnak.
Ugyanígy, vannak, akik alapból rendezettebbek lelkileg, ezért ők bármiféle önismereti munka nélkül is képesek egyensúlyban maradni.
Sokfélék vagyunk, mind különbözőek. Az egyiknek ez megy, míg a másiknak csak döcög. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengéje - hiszen pont ezért, ezek kijavításáért születtünk ide.