Megvan a lakás, alakul a kapcsolat, és alakulok én is, szépen lassan át. Hogy mivé, azt még nem tudom meghatározni. Vannak az új életemben amik tetszenek, vannak amik nem. De ez eddig sem volt másként.
Most, hogy a magam ura lettem, kezdem élvezni, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova akarok. Ha akarok. Ha nem akkor sincs baj.
Elfelejtettem már azt, hogy milyen az amikor az ember szívből tud mosolyogni, akár csak magán, akár azon, hogy megint milyen szép reggelünk van. Ami magában hordozza az új dolgokat. Legyen az bármilyen kicsi, közepes, vagy nagy dolog.

Érdekes dolgokon megy át a barátnőm mostanság. Úgy gondolom érdemes megörökítenem, mert senki sem tudhatja mi lesz a végkifejlet, de mindenki kíváncsi rá.
Jó lesz visszaolvasni.
Most tudta meg, hogy a férfi, akivel el tudná képzelni az életét, gyerekek, család, már nős és körülbelül akkor volt az esküvője, amikor neki udvarolni kezdett, azaz kb. fél évvel ezelőtt.

De ne szaladjunk előre, nézzük sorban a történteken, amennyire vissza tudok emlékezni.
Barátnőm szerencsére eléggé bőbeszédű így aztán apró részletességgel elmesél mindent magáról.

Amikor elindultam az önismeret útján, hamar világossá vált, hogy nem vagyok kezdő a belső gyakorlatok világában, ezért nem az alapoktól tanultam mindazt, ami az önismereti úthoz kell. Ennek az lett a következménye, hogy amikor már nem csak tanultam, hanem tanítottam is az önismeretet, akkor nem tudtam megfelelően oktatni a kezdőket, akik az alapoktól igényelték volna a segítséget, csak a haladókkal boldogultam zökkenőmentesen. Hiába igyekeztem évekig, a kezdőknek csak nem tudtam úgy elmagyarázni az összefüggéseket, nem tudtam olyan testhezálló gyakorlatokat adni, mint azoknak, akik útját már ismertem a magamén keresztül.

Pár hete aztán megelégeltem ezt és elkezdtem felszámolni a nem-tudásomat és hiányosságaimat a Gyorstanulás technikájával. Ez a technika nem más, mint egy információ letöltő gyakorlat, amellyel közvetlenül az Akashából juthatunk nagy mennyiségű tudáshoz, ami egyből beépül a saját tudásunkba.
Korábban sokszor alkalmaztam már ezt az információ letöltő gyakorlatot, - például ha valami új dolgot szerettem volna tanulni, vagy a meglévő tudásomat akartam kiegészíteni - de azért még most is meglepett, hogy mennyire hatékony módszer ez a tanuláshoz!

Újabb álom.

Néha nagyon intenzív és különös álmaim vannak…

Tegnap nagyon foglalkoztatott valami. Fel akartam venni a kapcsolatot valakivel. A hogyan-t nem tudtam. Több lehetőség volt, üzenek neki az iwiwen keresztül, emilt írok, sms-t küldök vagy felhívom telefonon. Melyik a legjobb megoldás? Ilyenkor nekem az elmém nagyon él, a lecsendesedés nehezebben megy, hogy belülről kapjam meg a választ. Majd lesz valahogy….

Este egy barátnőmmel beszélgettem egy jót. Nagy valószínűséggel beindított a lelkemben valamit.

Sziasztok!

Én már írtam nektek, hogy szakítottam a párommal.
Most már jobban vagyok mint 2 hete például, de amikor üresjárataim vannak egyértelműen rá gondolok és nem látom a valóságot csak a szép emlékeket vagy épp illúziót kergetek és jön az összeomlás.
Végletekbe tudok esni, de lekötöm magam programokkal, de így is nehéz...
Kérdésem az lenne, hogy természetes-e az hogy a szex utáni vágyam csökkent? valahogy új pasikra sem vagyok nyitott....
Van egy blokk bennem ami ott van és kész, hiába döntöttem jól, én még őt szeretem.
Szeretettel gondolok rá.

A munkahelyemtől kb 5 perc sétára van egy nagyon kedves kis templom. Néha ebédszünetben kimegyek oda. A kis templomkertben, a templom oldalában letelepszem és eszem egy szendvicset. Ebéd után meditálok és elmélkedem egy kicsit a templomban, aztán üdén-frissen mehetek vissza a délutáni műszakomra. Útközben a templom felé a tesómmal beszélgettem telefonon. Vettem egy szendvicset és besétáltam a templomkertbe. A templom oldalában le is lehet ülni kis kőpadra. Mivel még kicsit hűvös itt a tavaszi időjárás csak lepakoltam a cókmókomat. Közben vettem észre, hogy a kövön van egy 2 centes.

Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.

Ma elindult.
Aláírtam egy szerződést, amellyel elkezdődik egy teljesen új élet.
Új lakás, régi gondok. Legalábbis a fejemben. Tudom, ahhoz, hogy előre léphessek, muszáj megtennem és mennem kell. Tudom, hogy a csak az bátor, aki félni is tud. De ezt az érzést nem tudom egyenlőre feldolgozni.
Félek, hogy hogyan fogom tudni megoldani a gondjaimat, amik eddig is körülvettek, hogyan fogok boldogulni egymagamban. Persze az sem segíti a helyzetem, hogy állandóan az pörög a fejemben, hogy félek.

Érdekes dologba csöppentem. Teljesen váratlanul ért.
Egy olyan embert sodort elém a sors - Jóisten, nevezd ahogy akarod - akire nem számítottam volna. Egyszer találkoztunk nagyon rég. Mégis, amikor jobban megnéztem magamnak, eszembe jutott a neve szinte azonnal.

Hmmm. Érdekes. Nagyon érdekes.
Lassan egy hete történt, és még mindig nem térek magamhoz. Ha végignézem az elmúlt napokat, olyat teszek, amire már nem számítottam. Mosolygok. Időnként vigyorgok.

Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.

Szerda éjszaka kezdődött. Valamiért nagyon nem jött álom a szememre. Este volt bennem az az érzés, hogy megoldottam valamit az életemben.

Aznap megértettem valamit a munkámban, úgy éreztem megoldottam egy feladatomat. Úgy éreztem túl vagyok valamin, innentől kezdve sokkal könnyebb lesz nekem. Valahogy azt éreztem, hogy belül bennem történt valami átfordulás, ami pedig bent megtörténik, az azt jelenti, hogy megtörténik kint is.

Szakítottam a párommal, jött a biztonságérzet teljes elvesztése, jött a csapda
A gondoltaiam jelenleg csak egy emberre összpontosítanak, teljesen beszűkült a látóterem.
Mielőtt elmesélem a történetet, tudni kell rólam, hogy 3 éve szorongási problémákkal járok pszichoterapeutához, elég erős szorongásokon vagyok túl amit már részben megfejtettünk.

Ahogy írtam korábban, ráléptem az útra.
Ennek keretében eldöntöttem, hogy elköltözök a kényelmes vidéki házból egy olyan városi panelbe, amely ellen világ életemben tiltakoztam. És amelyben megmutatták, hogy azért végül is, lehet élni.
A szüleimmel e témában folytatott beszélgetés végső soron pontosan úgy alakult, ahogy vártam. Lelki terror, érzelmi zsarolás, illetve azon tulajdonom elvesztése lehetőségének felvillantása, amely soha nem volt az enyém igazán.