Múlt héten hétfőn meg volt Székesfehérváron az első "igazi" jóni masszázs élményem! :) Sokáig én sem hittem el, hogy ez nem valami "malackodás", és nem is foglalkoztam vele, bár hallottam már róla, hogy van ilyen. De szerencsére van egy barátom, akinek a szava sokat számít nekem. Szóba került a téma, és ő magyarázta el, hogy ez nem egy "szex-masszázs", tehát nem valami orgazmus-centrikus pasi-találmány. Eleve egy nő "találta ki", vagy pontosabban fedezte fel újra, és hozta be Európába. A tantrikus masszázs egy formája, ami az egész-test masszázst valóban szó szerint veszi, és nem hagyja ki a nemi szerveket sem. De az orgazmus legfeljebb csak kellemes "mellékhatás" , a lényeg a csakra-harmonizáció.

"Stohl András börtönbe megy.
Jelentősen enyhítették a részegen, drogos állapotban karambolozó Stohl András elsőfokú ítéletét a Pest Megyei Bíróságon. A jogerős döntés 10 hónap letöltendő börtön."
Ami szerintem nagyon sok. Már megbánta tettét, és kint hasznosan tölti az idejét, prevenciót folytat, beszél a drog hatásairól.

Mióta az eszemet tudom félek a pókoktól. Néhány napja egy kedves barátnőm rávilágított, hogy ugyanazt csinálom mint ők! Régóta oldom ezt a félelmet, még nem jutottam el a teljes megszabadulásig, de hogy ugyanazt csinálnám, ez sose jutott eszembe. Pedig így van. Meg is akadt a szemem egy bokron, ahol nem olyan hálók voltak, amik egyrétegűek, hanem egy teljes szövevény. A szélén néhány szál... ha hozzányúlsz érzed, hogy nem is annyira néhány, teljes, része az egésznek, fontos, és meglepően sokfelé kapcsolódik. Úristen, ilyen az életem!

Munkába menet mindig viszek magammal gyümölcsöt, könyvet, ezt-azt. Mindezt papírtáskában cipelem magammal mindennap. Mióta visszajöttem szabadságról ugyanazt a papírtáskát hordom. Ma reggel valamiért amikor megfogtam a kezembe, akkor ránéztem a táska fülére és megállapítottam, hogy hamarosan el fog szakadni, mert eléggé elhasználódott. No majd ha elszakad kicserélem egy másikra. A parkolóból mentem az irodába, kezemben a papírtáskával és tessék, egyszercsak elszakadt. Hirtelen eszembe jutott, hogy épp ma reggel néztem rá a fülére és tessék épp ma el is szakadt.

Itt folytatnám a ,,betegségek lelki okai" c. blogban elindult beszélgetést a Sanyi tanácsára.

Vajon van-e határ, és ha van mi lenne az, meddig mehetünk el a másik ember ,,boncolásában"?
Az igazság mindenek felett?....
Vagy a lényeg az, hogy nekem legyen igazam!?

Az igazság az, hogy mostanában többször előfordul velem, hogy jön egy gondolat, ami ott akkor mindenféle elemzés, megvizsgálom jobbról-balról nélkül, jó ötletnek tűnik. Csakhogy nem cselekszem azonnal. Azt szoktam gondolni, hogy ha most eszembe jutott, akkor 10 perc múlva vagy később is eszembe fog jutni. Ez egy jó vagy esetleg fontos gondolat, vagyis egyértelmű, hogy eszembe jut később is. Csak hogy ezt az egóm mondatja velem. A gondolatokat ugyanis később mindig elfelejtem, és csak akkor jutnak eszembe mikor már késő. Így már többször megfogadtam, hogy mikor jön egy gondolat és elsőre jónak érzem, akkor cselekszem. Azonnal, amikor a gondolat felmerül, vagy felírom, ha az ötlet későbbre vonatkozik. Ilyen sztori ez a pénz is:

Nem hiszek az eredendő bűn tanának. Hiszek azonban az igazságban, az isteni gigantikus intelligenciában, amelynek legfőbb működése az adás, adni akarás. Az adás teremt karmát. Vagy adósságot, vagy kintlévőséget. Érdekes kérdés, hogy Isten maga teremt-e karmát a maga számára? Jézus teremtett-e karmát a maga számára. A bűn kifejezésünk az ősi mágikus vallásból a „bőn”-ből ered, illetve egy alakváltozata. Az eredendő bűnünk tehát az, hogy nem hajtottunk fejet a katolikus dogmának.

Sok szó esik az elfojtásról, pedig csak egyike az alábbiakban részletezett 19 féle, én-védelmi tudattalan lelki működésnek. Miért tudattalanok ezek az eszközök? Mert már annyiszor begyakoroltuk, a gyerekkorban elkezdve, hogy észre sem vesszük, hogy megtörténik. Automatikussá vált. Ahogy sétálni is tudunk úgy, hogy a figyelmünkkel egész máshol járunk. Konfrontálódunk a valósággal, de az egónknak az a fontos hogy kényelemben és biztonságban érezze magát, saját magára jóleső érzéssel tudjon gondolni, kerüli a félelmek befogadását, elutasítja a fájdalmak megélését. Az önértékelését, én-képét fenyegető külső és belső történések elfogadása, megélése, tudatosítása helyett használja az elhárítást.