Munkába menet mindig viszek magammal gyümölcsöt, könyvet, ezt-azt. Mindezt papírtáskában cipelem magammal mindennap. Mióta visszajöttem szabadságról ugyanazt a papírtáskát hordom. Ma reggel valamiért amikor megfogtam a kezembe, akkor ránéztem a táska fülére és megállapítottam, hogy hamarosan el fog szakadni, mert eléggé elhasználódott. No majd ha elszakad kicserélem egy másikra. A parkolóból mentem az irodába, kezemben a papírtáskával és tessék, egyszercsak elszakadt. Hirtelen eszembe jutott, hogy épp ma reggel néztem rá a fülére és tessék épp ma el is szakadt.

Az igazság az, hogy mostanában többször előfordul velem, hogy jön egy gondolat, ami ott akkor mindenféle elemzés, megvizsgálom jobbról-balról nélkül, jó ötletnek tűnik. Csakhogy nem cselekszem azonnal. Azt szoktam gondolni, hogy ha most eszembe jutott, akkor 10 perc múlva vagy később is eszembe fog jutni. Ez egy jó vagy esetleg fontos gondolat, vagyis egyértelmű, hogy eszembe jut később is. Csak hogy ezt az egóm mondatja velem. A gondolatokat ugyanis később mindig elfelejtem, és csak akkor jutnak eszembe mikor már késő. Így már többször megfogadtam, hogy mikor jön egy gondolat és elsőre jónak érzem, akkor cselekszem. Azonnal, amikor a gondolat felmerül, vagy felírom, ha az ötlet későbbre vonatkozik. Ilyen sztori ez a pénz is:

Már nagyon régen írtam. Nagyon sok minden történt velem az elmúlt hónapokban. Azt mondanám spirituális utazásom legmélyebb völgyeit és legmagasabb hegyeit jártam meg.
Van-e ennél lejjebb és feljebb? Biztosan.
Talán épp azért jöttem egyedül lenni, hogy ezt megtapasztaljam.