Mennyire elkerülhetetlen a fájdalom az úton? Az egó észervétlenül átfordul spiri egóvá, hízik-hízik, és mikor szembesülök vele, amikor összetörnek ezek az újabb és újabb önképek, kipukkannak a szép nagy spiri buborékok, akkor az fáj. Csak ez az ára? Csak így lehet? Simogatva nem megy? Nálam legalábbis...

Megpróbáltunk közösen rájönni, hogy "Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?" Többen hozzászóltunk és kiderült, hogy bizony nem csak a mai fiatal férfiak, hanem a nők egy része is fél kicsit az elköteleződéstől.
Van aki úgy látja, hogy több minden kell ahhoz hogy a kapcsolat túlélje a kezdeni szép időszakot, van olyan aki szerint ha a nő helyén van a kapcsolatban, akkor a férfi is helyt tud állni. Van olyan, aki úgy látja, hogy a nők spirituális fejlődésben előrébb tartanak, ezért nem könnyű a férfiaknak. Van aki úgy látja, hogy mindkét fél tudatosodik a tapasztalatszerzésben. Van aki úgy ítéli meg, hogyha a saját lelki sérüléseit gyógyítja, akkor esélyesebb, hogy a megfelelő férfit bevonzza az életébe.

Eric Berne Emberi játszmák c. könyvét talán többen olvastuk és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elég nehéz eligazodni ezen a területen. Miért is? Talán azért, mert annyira megszoktuk a játszmázást hogy észre sem vesszük. Én pl. még saját magammal is tudok játszmázni, még a másik ember sem kell hozzá, sajnos.
Véleményem szerint az a legszomorúbb a játszmázásban, hogy észre sem vesszük, hogy annyira belegabalyodtunk a dolgokban, annyira lefoglalt bennünket a játszmában való részvétel, hogy közben eltávolodtunk nem csak embertársainktól, hanem valódi önmagunktól is.

Egy élethelyzetem (rossz érzéseim amit a szomszédom hívott elő belőlem) arra világított rá, hogy valakit nem tudtam elengedni és nem tudtam megbocsátani sem neki, sem az akkori önmagamnak. Ez arra világított rá, hogy a megbocsátás egy több lépcsős, hosszú folyamat, amelyben az egész személyiségünk minden részével részt kell vennünk, hogy eredményes, sikeres lehessen.