Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A múltkor már írtam valahol, hogy egy-egy pillanatra elkapott a tapasztalás: nem vagyok azonos a testemmel. Akkor megfogalmazódott a vágy, hogy milyen jó lenne ezt nem csak pillanatokra, hanem hosszabban, végleg tapasztalni!
Tegnap óta egész hosszú időkre úgy élem meg, hogy egy belső lény vagyok, aki ebben a testben lakik, használja és irányítja azt. Sőt ha akarom, akkor szándékkal is elő tudom hozni ezt a látás- tapasztalás-módot. Csak akarnom kell és ismét így tapasztalom a test és magam közötti kapcsolatot.

Két szó ami köré rengeteg képet társítunk, amelyek érzéseket váltanak ki belőlünk, az egyiket jónak a másikat rossznak hívjuk alapvetően. Pedig azt gondolom nagy különbség nincs közöttük, csak hisszük.

Egy kolostori kép, szertartás folyik. A nyitott terem hátsó részén áldozati emelvény díszes terítőkkel fedve. Mögötte egy nagy, vörösréz árnyalatokban úszó gong, a közepét

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan - mondjuk úgy - létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él - jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

term12_thumb.gif

Anyagi gondjai évek óta jelen voltak, valahogy mindig megoldódtak , most is ebben bízott.
Nem vágyott nagy dolgokra, világ körüli utazásra, jobban érezte magát ha kiült a Balaton partjára vizet bámulni, nem érdekelte a luxus. De szeretett könnyen élni, spórolni végképp nem tudott, időnként végletes volt anyagi dolgaiban, hol behúzta a nadrágszíjat, majd nagyon kiengedte, legalábbis a lehetőségeihez képest.

allatvilag.jpg

Ahogy figyeltem az embereket, észrevettem, hogy az társadalomban mennyire leképezhető a különböző emberi természetek milyensége, ha a természetet vesszük alapul. Növényevők, mindenevők, paraziták, dögevők, ragadozók, csúcsragadozók... stb

Egy tanulságos vicc jutott eszembe ezzel kapcsolatban:

"A spirituális mester egy olyan növényevő, aki meggyőzően tudja hirdeti, hogy milyen jó növényevőnek lenni, egészen addig, amíg jön egy ragadozó és meg nem eszi..."

Szóval minden éremnek két oldala van... :)

Budapesten jártam a hétvégén. Két hónapja költöztünk Veszprémbe és azóta nem voltam Budapesten. Kiváncsian vártam milyen lesz újra Pesten! Hát..., nem volt kellemes élmény. Furcsa volt, hogy milyen erősen hatott rám, az igénytelenség, kosz, elhanyagoltság, hajléktalanok, kutyapiszok, omladozó falak, tömeg, autógázok...

Mai élményeimet szeretném megosztani. Voltam ma az 56-os megemlékezésen a Deák téren. Már napokkal előtte gyakran jártak a fejemben az 56-os események, tanulságok. Mindig is megérintett, de most egyszerűen meg sem tudom fogalmazni, mennyire. Mintha még jobban tudatosult volna egy egész életemben követendő irányvonal: bármi is van, ki kell állni az igazságért, szeretteinkért, és ezt az akaratot mindig is meg kell őrizni. Így lesz a lelkünkben is béke. A forradalom, a harc az igazságért, a szeretteinkért, a nemzetünkért nem egy békés dolog, mondják.

Olvastam egy könyvet nem rég erről a témáról. Azt láttam, hogy az is egyfajta halál, csak vissza tud térni az ember, de olyan élményeket tapasztalhat meg, amelyek szellemvilágban történnek.

Ez létezhet valóban, ez a jelenség?

Robert A. Monroe a könyv szerzője.