A következőkben három élethelyzetet sorolnék fel, és kíváncsi vagyok ki hogyan oldaná meg őket. Vegyük afféle szerepjátéknak.

1. Egy tanyán élsz a családoddal. A házastársad mellett még van két lányod és egy kisfiad.. Földműveléssel és állattartással foglalkoztok, ebből látod el a családodat; azon kevés pénzből amit a piacon szereztek veszítek a szerszámokat, benzint a kocsiba... stb.

Ma történt valami, mindegy mi, nem szeretném leírni. De a lényege: akkor, amikor én is valami hülyeséget csinálok, esetleg egy félreértés miatt durván és igazságtalanul reagálok le valamit, amiben szintén érzek durvaságot, csak lehet félreértem, az tud fájni a legjobban. És az, hogy nem tudom már helyrehozni, bocsánatot kérni. De eszembe jutottak régen engem ért sérelmek, amiket megbocsátottam. Ha magunknak meg tudunk, mert megértjük magunkat, akkor másnak is. Ez oké. Magamat értem, meg is bocsátottam magamnak.

Ült, hallgatott, jólesett a csend. Ezt nagyon könnyen megszokta, a nyugalmat, a természet hangjait.
Eszébe jutottak a tegnapi történések, mikor visszatért a városba ahol az élete nagy részét leélte.
Furcsa volt a zaj, az autókból kiordító zene, az utca lármája. Bántotta a fülét a harsányság.
Nem ment volna a városba, de a nénjét vitte kivizsgálásra.
Nagyon hiányoztak a barátok, azok, akikkel szerette a nagy beszélgetéseket, nevetéseket, kirándulásokat. Azt hitte majd hiányozni fog a város, de ezt nem érezte, csak az emberek hiányoztak.