Olvasgatom itt a hozzászólásokat. Imitt-amott vita kerekedik. Nincs is ezzel baj. Aztán kialakulnak klikkek, egymással levelezünk, Skype-olunk priviben. Aztán vannak a személyes, blogon kívüli barátok. Az "ezós" ismerősök. Foglalkoztatott már a téma egy ideje, de csak most érzem, nyitok egy blogot. Mi indított el? Barátnőm anyagi bajban van, ismer technikákat. Mondom finoman mi lehet a megoldás, mire ő egyre csak hárít. Idáig abban ringattam magam, nem függök mások véleményétől, most azon kapom magam, félek. Mi lesz, ha megbántom?

Kirsikka kérésére ide id felteszem ezt a videót. :)

Jill Bolte Taylor agykutatóként arra kereste a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyesek képesek az álmaikat összeegyeztetni a valósággal és különbséget is tudnak tenni közöttük, míg mások - főként skizofrén hajlammal bíró betegek, mint a saját testvére is - számára az álom és a valóság teljesen összemosódik, és gyakorlatilag nincsenek tisztában azzal, hogy mikor "élnek" a valóságban és mikor az álomvilágban.

Aztán egy reggel agyvérzést kapott...

A családi hiedelmek „igazságtartalmuktól” függetlenül bizonyos energia mennyiséget irányítanak teremtő cselekedeteinkbe. Minden egyes hiedelemnek, minden egyes tettnek megvan az egyenes következménye. Ha adott embercsoporttal osztozunk meghatározott hiedelemmintákban, a csoport által létrehozott energiák és események részeseivé válunk. Voltaképpen ez a minden egy szakrális igazságának teremtő, szimbolikus megnyilatkozása.

Volt ma egy heves vitánk a férjemmel az otthonszüléssel kapcsolatban. A vitát nem is igazán az ellentétes vélemények okozták, hanem azért volt mérges, mert úgy gondolta, elvakult vagyok, és úgy alkotok véleményt, hogy nem ismertem meg mindkét oldalt eléggé.

(Egyébként ez valóban előfordul néha velem, főleg ha fenyegetettnek érzem azt, amivel egyetértek. Valóban hajlamos vagyok ilyenkor az érzéseim alapján csak az egyik oldalra figyelni.)