Szerintetek hogy lehet kilépni a sablonjainkból? Mennyire tudjuk tudatosan kezelni azt, amit nem veszünk észre, csak mint egy mókuskerék tapossuk és a következő kört rójuk? Ezt érzem az életemben is és nem látom a fától az erdőt. De már azt érzem ezt tudatosan nem lehet megoldani. Valami plusz kell hozzá, hogy az AHA érzés rám törjön. De mi az? Vannak eszközök a kezemben. De úgy lehet az a legnagyobb gondom, hogy türelmetlen vagyok.

Ez a kép mindig ámulatba ejt.

Honnan tudjátok, hogy most éppen melyiket kell csinálnotok? Nekem mostanában elég sok tantusz leesett, és az egyik az, hogy el kell engednem minden görcsös akarásomat. Nagyon sokszor észre se veszem, mennyire kapaszkodom a hülyeségeimbe... egy álomba, egy kényelmes helyzetbe, egy pozícióba, ami csak nekem jó. Annyira magaménak gondolom, hogy eszembe se jut, hogy én alkalmazkodjak, folyton azt várom, hogy majd egyszer csak megkapom, mert az jár nekem. Aztán csak romlik a helyzet.

A bűntudat három lényegi téves állásponton nyugszik. Ezeket ismernünk kell mielőtt a bűntudat témájába mélyebben belemennénk. (1) Mint az ego bármelyik aspektusa, a bűntudat alapja is egy az ellentétek kettősségének érzetét kialakító szembeállítás. (2) A feltételezettet, hipotetikusat ténynek gondolja. (3) A cselekmény cselekvőjét valóságosnak hiszi.

Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:

„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”

Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.