Ma egy egészen aprónak tűnő, de tanulságot hordozó esemény történt velem. A boltból hazafelé menet már sötét volt, és nem találtam a táskámban a bejárati ajtó kulcsát. Panelben van az albérlet, így a lenti bejárati ajtó közös. Egyébként most lakom először tartósan panelben. Meglepetésemre egy idős bácsi beengedett, látta, hogy hiába kutatok a táskámban, nincs meg a kulcs. Nekem ez azért szokott feltűnni, mert kevésszer tapasztalom, nagyon kevésszer, hogy olyanok nyújtanak akár apró segítséget is, akiket nem ismerek. Pedig én azért próbálok.

„A te akaratod legyen meg és ne az enyém” – ebben az egy mondatban egyesült a világtörténet vallási és világi erkölcsiségének lényege és kulcsa. Ezt az egyedüli olyan mondat, amit, ha akár spirituálisan, akár pusztán etikailag értelmezünk, nem mutatkozik különbség, ugyanis az önátadás eredménye mindkét esetben ugyanaz lesz: kegyelem, megváltottság.

Nem is tudom hol kezdjem...
Valahogy teljesen megváltozott minden. Nehéz elmagyarázni. És nem tudom mi történik. Már jó ideje hogy tart ez a bizonyos "dolog", és egyre csak erősödik. Régebben visszahúzódó és csöndes lány voltam, de mára ennek a szöges ellentéte. Jó, erre lehet van magyarázat, mégpedig az hogy tinédzser lettem. De egyszer csak elkezdtem... érezni valamit.