Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Hermess hozzászólására reagálnék, beszélgessünk itt a kiégettségről, annak kialakulásáról, elkerüléséről, értelmezéséről:

Most vagy rosszul értem, hogy mire írtad ezt, vagy nem értek vele egyet! : D

"Egy jó barátnőm anyósát elemeztem Tonglennel. Könnyebb dolgom volt, mint nálad a tanfolyamon, mert láttam róla egyszer egy fényképet. A külsejéről ezért nem is beszeltem neki.

A barátnőm panaszkodott egy-két konkrét dologra vele kapcsolatban, ezért is kérte, hogy "nézzem meg."

Ráhangolódtam, elég mélyen sikerült relaxált állapotba kerülni, és átnéztem őt "belülről". Lelki, fizikai érzésekre, problémákra koncentráltam, és meglepően sok minden jött, csak egy pár példa: gombóc a torokban, szorongás, szívproblémák, gyakori egyedüllét, félelem a magánytól, stb.

Fáradok
Lehelj csókot pillám födelére,
Őrizd álmom eleven fényeit.
Szürkülő szemem sötétjébe
Rejtsd el csillagpor képeid.

Aluszom
Terelgesd vágyaim nyájait.
Csendes vizekhez, őrző szemedhez
Nyugtatgasd terheim.
Rozsda arcom borul kebledre . . .

Álmodom
Téged várlak, s megtalállak.
Képedbe fonódik ajkam.
Vágyom, így kitalállak.
Álom. Csak álom.

Miért szenved az ember? Önmaga miatt, a saját tévedései, hazugsága, nem tudása miatt?
Vagy azért, hogy ezzel is tanítson másokat, jó vagy rossz példát mutasson a környezetének?
Tudatosan teszi ezt vagy csak úgy megtörténik? Sokféle teória létezik, beszéljük meg itt!

Tegnap történt, mielőtt épp visszautaztam Pestre, hogy az ablakom elé szállt egy galamb. Délelőtt egy számomra fájó konfliktushelyzeten gondolkodtam. Nem tudok rajta segíteni, mivel egész közösségeket érint. Elfogadtam, hogy ez van, és azt is, hogy fáj. Nekem valamiért nagyon szívügyem, de nem szeretnék itt politizálni. Kapcsolódik hozzá, hogy van egy zsidó származású volt párom, aki nagyon félreérti az én gondolataimat. Igazából nehezen értjük egymást, de ez nem akadálya köztünk a szeretet áramlásának.

S nekem a Tiédben? Vagy bárki másnak? Gondolkodtál már ezen?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy miért pont azokkal az emberekkel van dolgom akikkel, és miért pont azért amiért?
Hiszen a Világomat magam teremtem, de miért teremtek bele problémákat is?
Ki mint vet, úgy arat? Azt hiszem ez a kulcs, legalábbis ezt tapasztalom elég rég óta, csak mintha mostanában hamarabb érnének a vetések...
Te is észleltél már valami hasonlót? Kire emlékeztetlek? Talán valamelyik barátodra, rokonodra, ellenfeledre? Vagy egy általad megélt helyzet valamelyik szereplőjére?

Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

Aki szereti az abszurd irodalmat, akkor olvashat tőlem egy ilyen abszurd irományt. :) Lényeg, szerintem átmegy... :)

---------

vegben virágok.jpg

38 éves vagyok és úgy döntöttem,hogy a fél életem még hátra van a gyerekeim már viszonylag nagyok (15,18) kiszállok ebből a mókuskerékből.
Ez egy gyönyörű gondolat, na,de ,hogy lehet ezt megvalósítani?
Ebben a blogban szeretném megosztani leirni a fejlődés vagy akár a visszaesés mozzanatait.
Biztos vagyok,hogy számtalan ember él ebben az önmagára is mérgező helyzetben.
Jelenleg van állásom szégyentelenül kevés fizetésért, tehát miért is panaszkodom?

Erika a feleségem,imád engem,mégis sokszor megcsalt már.Nem cserélne le senkivel,mert engem szeret,imád.A szexben tökéletes a apcsolatunk,mondogatja mindig,hogy igy még nem dugta meg senkisem.Mégis lefekszik szinte mindenkinek,aki megdobogtatja a szivt.Mig dolgozm felhozza a lakásunkba őket és az ágyamban szexelnek.Nem válik el tőlem,hiába is akarnám,mondja.Két gyermekünk születet,mig hűséges volt.Ők sem hatják,meg,már durván bánik velük is.Alkoholizál,minden nap.Itas,agressziv ilyenkor,semmi nem jó neki, csak nyüg vagyok a nyakán.Aztán sir,könyörög,hogy bocsássunk meg neki.Egy két nap múlva k

Idén kerültem új iskolába családi okok miatt. Már fél éve ide járok iskolába, és érzem, hogy az önbizalmam elhagyott. Mostanába egyre többször van rossz kedvem. Ma a sírás kerülgetett és órákon se nagyon tudtam figyelni, egész végig az járt az eszemben, hogy ez így nem jó, változni szeretnék és mindent megteszek azért, hogy változni tudjak, mert ez így nem mehet tovább. Van egy fiú az osztályból akivel napi szinten ha hazaérek is beszélünk (nincs köztünk semmi) és ő megért. Tudja mit akarok, mondanom se kell neki. De ezt a változás dolgot ő se érti, hogy miért.