Tudta hová menjen. Volt egy vendég-hajó kikötő, kocka alakú pici moló, amely a vízen lebegett. Egy hajszálvékony pallón lehetett bemászni rá. Aznap is, mint minden nehéz pillanatban odamenekült. Bemászott, törökülésben ráült, behunyta a szemét és látta a Dunába szórt szeretteit, beszélt hozzájuk...nem a hamvakhoz, az élő kivetülésekhez. Már akkor is sokat sírt, nagyon nehezen viselte az életét, a magányt. Ott, abban a pillanatban épp a mesteréhez beszélt.

Egyszer egy szerzetes egy hosszú és három rövid vonalat húzott Ma-cu lába elé:
– A négy vonal közül az egyik hosszú, a másik három rövid – közölte a szerzetes –, mit tudsz még hozzátenni?
Ma-cu is húzott egy vonalat a földre:
– Ezt mondhatod hosszúnak is, mondhatod rövidnek is – mutatott rá. – Ez a válaszom.

Jaj nekem érdekes cikket olvastam a neten. "Részlet Susanna Thorpe-Clark cikkjéből, melynek címe ‘The Bigger Picture’" Erre a cikkre akadtam rá ami arra inspirált az eredeti cikket keressem meg és olvassam el.

Tegyük fel hogy létezik. ;)
Hogy van egy olyan hely ami tökéletes elégedettség tölti el az ott lakó embert.
Az milyen?....Számodra.
Hogyan képzeled el?

Mostanában sokat lehet olvasni 2012-ről, az 5. dimenzióba való emelkedésről, az átmenetről. Bocs, hogy megint felhozom ezt a témát, de eszembe jutott egy kérdés, amit nem annyira érintenek (az általam eddig olvasott) írások.

Néhány napja kaptam hírlevelet Schilling Pétertől, aki többek között számmisztikával foglalkozik. Ebben egy levelet ad közre, amely a felsőbb erők, ún. segítők üzenetét tartalmazza.

Megjegyzem, nem azért idézem, hogy bármilyen módon elítéljem a fiatalember tevékenységét, hanem a levél egy részletével kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményetekre.

Íme: