Sírt, sírdogált, vasalás közben. Tegnap is rossz hangulatban aludt el, de már előző reggel valami nehéz érzéssel kelt fel, akkor még nem értette mi a baja.
Szombaton leugrottak az édesanyjához, hogy koccintsanak az új évre. Hisz most volt szabadnap bőven, így összebeszéltek, a lánya az öccse, a fia és a nő, hogy ezt a napot töltsék ott.
Igazából karácsonykor tűnt fel, mennyire feledékeny az anyukája. Akkor úgy volt ezzel, mit lehet tenni, megöregedett, már nem a régi, ő elfogadta, így működnek az öregek.

Szenteste a kisebbik fiam megtette első lépéseit. Ajándékbontogatás közben bevallom elfeledkeztem az angyalokról, de eszembe jutottak, mikor jött felém széttárt karokkal a kicsi. Békét és szeretet kértem, érzem, hogy megkapom. 30-án eljutottam A titok című könyvig, vagyis megnéztem a filmet. Néhány hét leforgása alatt rengeteg információ birtokába jutottam, és elmondani sem tudom, mekkora a változás, ami az életemben mostanában végbemegy...