Bejglit sütött, megígérte az édesanyjának, hogy süt bejglit, minden évben sütött, kivéve tavaly, mert csak látogatóban volt itthon.
Megfogadta, hogy igyekszik betartani az arányokat, tészta is lesz a bejgliben, nem csak töltelék.
Mert a bejglije többnyire úgy nézett ki, hogy csak kívül látszott a tészta, olyan vékonyra nyújtotta, de az íze az finom volt.
Most csak kétfélét készített, mákosat és diósat, a gesztenyés és a gyümölcsös az idén kimaradt, nem volt sem kedve, sem türelme többféléhez.

Tényleg jött a válasz, és megyek tovább... sosem gondoltam volna. Szóval ott tartottam, hogy nem tudtam mit kezdeni a meggyötört kislánnyal, aki ott van bennem. Jött a szikra: beszélgess vele! Ma délelőtt újra volt egy órácskám, lefektettem a csöppemet, apa vigyázott a másikra, én meg elmentem beszélgetni magammal. Elmondtam neki, hogy nem úgy lesz ám, ahogy gondolod, nem marad így minden, elvégzed a középiskolát, főiskolára mész, ott megismered a párod, akivel még tíz év után is szerelmesek lesztek egymásba, és lesz két gyönyörű kisfiatok.

A fejemben általában egy nagy zűrzavar van, a dolgokat általában remekül részeire bontom, de az összerakás nem megy. Az élet szinte minden területén gondot okoz. Sokszor szavak sem jutnak eszembe. De a döntés, a dolgok átgondolása, tisztánlátás hiányzik legjobban. Itt vagyok hát, úgy érzem, ez az oldal segít eddig a legjobban. Azért jöttem, mert igen nagy az anyagi jellegű problémám... folyton jár az agyam, mit tehetnék. Olvastam a meditációról, önismeretről...