Két szó ami köré rengeteg képet társítunk, amelyek érzéseket váltanak ki belőlünk, az egyiket jónak a másikat rossznak hívjuk alapvetően. Pedig azt gondolom nagy különbség nincs közöttük, csak hisszük.

Egy kolostori kép, szertartás folyik. A nyitott terem hátsó részén áldozati emelvény díszes terítőkkel fedve. Mögötte egy nagy, vörösréz árnyalatokban úszó gong, a közepét

Felébredt, ránézett az órára, még csak fél hetet mutatott az óra.
-Akkor még alszok, - mondta magának.
Előző este mikor lefeküdt megfogadta, másnap egész délelőtt alszik. Így még visszaaludt.
De óránként felébredt, és apró filmkockák peregtek a szeme előtt, ez félig álom, félig révület állapotában történt. Nem csak képek, de hangok is. Az volt az érdekes, hogy idegen

Nehezen kapott levegőt. Sok napja már. De a napok összemosódtak. Légzőizmait csak akaratával tudta működésben tartani.Folyton zihálnia kellett és odafigyelni rá, hogy lélegezzen. Mintha egyfolytában nehéz fizikai munkát végzett vagy futott volna. Mihelyt ellazult , a légzőizmok működése leállt , ő pedig fuldokolni kezdett .Hörgőcskéi tele voltak folyton termelődő nyákkal , ami miatt úgy érezte, csak egy kis szűk csövön át kap levegőt.