Meditáció a Harmónia angyalával

A harmónia, hang, amely a végtelenbe árad,
Szellő fodrozta víz felszínén terjedő mintázat,
Tűz szikrák hunyorgása a vulkáni parázsban,
Gyémánt fények villanása a nap sugarában.

Harmónia, az anyag körforgása a világban,
Molekulák nyüzsgése a sejtkocsonyában;
A sejtek szövetségét áthangoló szervezet,
Mely az információs mező által szervezett.

Harmónia, az erők szabályozott küzdelme,
Az energiák egymásba alakulásának elve;
Az idegimpulzusok, az agyat megrezegtetők,

Hmmmm.........

Szóval, tanultam filozófiát és pszichológiát, és még tanultam szociológiát, társadalom elméletet, de nem kaptam választ RÓLAM semmire.
Akkor kezdtem igazán a spirituális tanokkal foglalkozni.
Ezt már autodidakta módon tettem.
Ma már tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem.
Miért is?
Szóval a szociológia és társadalom tudomány azt az elméletet adja át az egoról, hogy szerepeket tanulunk folyamatosan korunk haladtával. Szándékosan így írtam mert mint lelki fejlődés olyan nincs is ezekben a tételekben.

Az ember érzés világa nem csak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is.
Mindenkikénytelen rá.
Nincs más kiút!

Kezdődik azzal hogy az ember eltűri,hogy anyagi körülmények és határok erőt vegyenek rajta.
Belevész a mindennapi életelvakító részleteibe,anélkül, hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga előtt. Együtt sodródik indulatokkal.
Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet.

Igazából elég nagy dilemmában vagyok, mert festőien sokrétű a gondolatok világa.
Mégis arra a következtetésre jutottam, hogy egy véleményen van mindenki a hittel kapcsolatban.
Egyszerűen kell és kész.
Nem számít miben hiszünk csak legyünk benne, és a kételkedést vessük messzire el magunktól.

Milyen sötét lett hirtelen. Felhők tornyosulnak az égen, s hallom, halk cseppekben elered az eső. Az ágyon ülve mérgelődök. Az a fránya nyelvvizsga! Annyit készültem rá, lelkiismeretesen megtettem MINDENT, erre kapunk egy olyan tesztet, ami köszönőviszonyban sincs a tankönyvekben és interneten szereplőkkel. Az egész csoport a hasára csapva tippelt csak. Micsoda dolog az, hogy mindent megteszek, és tőlem független okok miatt mégsem érem el a célom?! Mi ez a sokadik eset, hogy nem csak tőlem függ?

Igyekszem úgy élni, hogy életem történéseire, jeleire figyelve egyre tisztábban az érzéseim vezessenek utamon . Ha felmerül egy lehetőség , ösztöneimmel, érzéseimmel megvizsgálom, és erre hallgatva haladok tovább.
Mintha egy erdőben barangolnék minden nap, ahol számtalan ösvény közül választhatok és az érzéseim alapján kell döntenem, merre tovább , anélkül, hogy pontosan tudnám, az út merre vezet.