Teljesen természetes,hogy mindenkinek ugyanarról kicsit más a véleménye,mert csakis szubjektíven tudjuk megítélni a dolgokat.
Nincs ebben semmi különleges :-)
Elmondtad amit Te gondolsz,meg én is amit én gondolok.
Ennyi... Nem kell ebbe belemagyarázni semmit :-)

Saját megkínlódott tapasztalatom után mondom ezt,hogy az embernek bizony valamilyen ellenszolgáltatást kell kérnie a munkájáért.

A mai segítőket ,tanítókat,terapeutákat pedig nem lehet Jézushoz,meg semmiféle szent emberhez hasonlítani,mert őket eltartották a követőik,tanítványaik. Érdekes módon még ők sem tudtak a levegőből élni.

Manapság ráadásul minden ilyen tevékenységhez vállalkozás kell,ahol az állam komoly anyagi terheket ró az emberre,a különböző más költségekről ami ezzel jár ,nem is beszélve.
/Azt tudja esetleg valaki,hogy egy ilyen weblap üzemeltetése,fent tartása mennyibe kerülhet???/
Ezt azoknak mondom,akik fel voltak háborodva azon,hogyan lehet elkérni egy tanfolyamért egy egész napra 6000 ezer Ft-ot?
Hát így:
Állambácsi ,teremdíj,utazás,enni is kell valamit egész nap,és egyebek/pl. valamiből élni is kell az embernek,gáz villany,fűtés ,ruha. Ahol gyerekek is vannak ott meg ez sokszorozódik/.
És ennyi pénzből kutya füle sem marad,ha az ember levonja a költségeit,úgyhogy pl. egy ilyen tanfolyam díjjal / 6000 Ft /, már részben karitatív a dolog.
Arról meg nem is beszélve,hogy sokszor egyetlen elhangzott mondat is olyan változásokra késztetheti az embert,hogy gyökeresen megváltozhat az élete. Egy egész napos tréning meg mindenképpen.

Én ismerek olyan ,,segítőt" akinek 36 ezer forint az óradíja,és eléggé kétséges az ,hogy egy óra alatt mire mehet ott az ember? Csak az összehasonlítás kedvéért írom :-)

Úgy gondolom,hogy pontosan azoknak lett volna nagyon hasznos ez a tanfolyam,akik ,,zúgolódtak" azon ,hogy hogyan lehet ezért pénzt kérni? Mert valószínűleg nem látják át ezeket a dolgokat,és nem véletlenül kerültek ilyen helyzetbe sajnos. És igen ennek mindig elsősorban belső okai vannak.
A felháborodás pedig az azonnali hárítása annak,hogy esetleg ha segítséggel is,de megoldják a problémájukat.

Igen van aki valóban még ennyit sem tud kifizetni. De ezért semmi esetre sem arra az emberre kell haragudni,aki éppen neki szeretne segíteni,és természetes módon a becsületes munkájáért némi ellenszolgáltatást is kér. És itt nem is kimondottan Sanyi a téma,mert ez általános jelenség.
Akik ingyen várnák el a legtöbb dolgot azok miért veszik fel a saját fizetésüket? Miért nem adják azonnal karitatív célokra?... Mert hát akkor miből élnének ugye?
Hát a segítő,terapeuta,tanító is bizony ugyanígy van ezzel.

Én 10 évig éltem ilyen álomvilágban,hogy boldog boldogtalannak ingyen segítettem,a munkám legalább felét karitatíve végeztem. A rózsaszín ködből katasztrofális volt az ébredés,mert egy virágzó vállalkozást a teljes csődbe vittem ezzel. /És még sajnos ez volt a legkevesebb,merthogy a saját életemet is,és nem volt olyan egyszerű újra megtalálnia helyes utat. /
Ráadásul az ember ilyenkor póttevékenységet végez,valamit kompenzál,jóvá akar tenni.
Arról nem is beszélve,hogy nagyon kevés esetet leszámítva teljesen értelmetlen úgymond az egész ,,áldozata".
Hogy miért? Ezt Sanyi az 1-es 2-es pontjában tökéletesen megfogalmazta...

.

... Amikor a különböző ,,beavatásoknál" becsatlakoztatnak egy bizonyos ,,csatornába" ahonnan annak az adott mezőnek az energiája jön,illetve ilyenkor kölcsönhatás is van az adott személlyel. Tehát ilyenkor általában az a csatorna elzár minden más hozzáférést.
Ezért érdemes nagyon jól meggondolni ,hogy az ember milyen úgymond ,,beavatásokba" megy bele,mert egy bizonyos csatornával ,,lezárhatják " minden más elől a korona csakráját...
Amikor az ember feleszmél esetleg,hogy milyen erős függőségi viszonyba került,akkor meg már nagyon nehéz eltávolítani ezeket a csatornákat.

Saját magunk spontán is bekapcsolódhatunk ilyen mezőkbe/akár többe is/,a hiedelmeink,hit rendszerünk ,odafordulásunk alapján. Ezt viszont szabadon változtathatjuk,és tőlünk függ az ebbéli szabadságunk. Ha nem ragadunk bele önként egy ilyen mezőbe,akkor nincs probléma,de mi magunk is képesek vagyunk megcsinálni egy kizárólagos kötődést/függőségi viszonyt/ egy bizonyos energiamezőhöz. Ilyenkor mi magunk zárjuk el a korona csakránkat minden más elől.

Ez egy érdekes élethelyzet,volt benne részem nekem is. Szenvedtem is rendesen, de mint mindent ezt is meg lehet oldani belátással és elfogadással.

Vegyük azt ,hogy valamit tényleg muszáj megcsinálnom ezért,vagy azért,tehát nem olyasmiről van szó,hogy büntetem magamat,stb. Mondjuk pl. a munkájával jár az embernek olyan dolog,ami a terhére van. Problémája van az adott dologgal,de mégis meg kell csinálnia,úgymond ,,meg kell erőszakolnia magát".

Miből ered ez a magamon tett ,,erőszak"? Abból ,hogy hárítok,elutasítok valamit,tehát a megértés/ok-okozat/,az elfogadás,befogadás hiányából.
Szerintem a megoldás,hogy megvizsgálom,hogy miért is van arra szükség,amit én hárítok,miért is hárítom,állok ellen ennek ,és amikor belátom ezeket a dolgokat feloldódik az ellenállásom,és be tudom fogadni,amit addig nem.

Vagyis a lényeg az,hogy feltárással, belátással,elfogadással, befogadással az ember elérheti ,hogy nem kell megerőszakolnia magát. Fontos ennek a problémának a megoldása,mert hosszú távon egy ilyen kényszerhelyzet -saját magam megerőszakolása- , betegségekhez vezethet.