Igazad van! Bocsánat, én voltam tájékozatlan!:-)

Előfordul, hogy előbb nagy a szám mint kéne!:-)

Mirel!

Nehéz helyzetben vagy! Én is átéltem hasonlót, iszonyatos volt nekem is, de én védekeztem, féltem a még nagyobb fájdalmaktól és Én küldtem el a pasit...!

Nálunk is hasonló felállás volt. Éreztem, hogy nem klappolnak a dolgok, már azelőtt, hogy bevallotta volna, hogy nem szerelmes belém. Éreztem, hogy megváltoztak a dolgok, már nem olyan lelkesedéssel, odaadással szeret, mint néhány nappal előtte. Próbáltam vele megbeszélni, de ő nehezen kommunikálta ezt a fajta érzéseit.

Így maradtam magamnak! Magamban kellett megnéznem a dolgokat! Ami akkor majdnem 3 éve, még igen nehezen ment, mert az önismeret útján még szinte a nullán álltam. Az érzéseim voltak az irányadók... Igyekeztem az érzéseimre figyelni, de akkor még nem igazán tudtam, hogy mi az amit az egom indukál és mi az ami tisztán van bennem. Sokat gondolkodtam rajtunk, az estéim ezzel teltek, -én bezzeg, hetekik alig aludtam, jó ha 2-3 órát sikerült pihennem. Azt kérdeztem magamtól, hogy

Mire vágyom?

Milyen párkapcsolatot szeretnék?

és azt is megvizsgáltam, hogy

Mit nem szeretnék?

Milyen párkapcsolatokban voltam addig?

Milyen párkapcsolati felállásban nem szeretnék már élni?...

és ehhez hasonló kérdéseket.

A saját érzéseimet próbáltam minél lecsupaszított állapotban megnézni és megvizsgáltam, hogy mi abban a szituációban a tanulnivalóm. Megnéztem, hogy mely helyzetek ismétlődnek a párkapcsolataimban és ezekre hogyan reagáltam addig és próbáltam kitalálni, hogy miért ismétlődnek, és mit kellene ezekből tanulnom.

A lényeg, hogy magamban igyekeztem tisztázni a saját érzéseimet, tanulnivalóimat, magamban próbáltam a helyére tenni a dolgokat!!! Mikor valamire jutottam, akkor jött egy leküzdhetetlen érzés, és felhívtam az akkori szerelmem /nagyon szerettem/ feltettem neki néhány kérdést, amikre így-úgy válaszolt és hagytam magam az érzéseim által irányítani és megmondtam neki, hogy a jelenlegi állapotában nem kívánom ezt a kapcsolatot folytatni!! Ő elfogadta a döntésem!

Bőgtem-bőgtem-bőgtem, kiborultam, talán valami depresszió közeli állapotba is kerülhettem, mert...

- vagy 2 hónapig alig aludtam

- csak az ezoterikus, spirituális könyvek éltettek /ledolgoztam a munkaidőm és alig vártam, hogy hazaérjek. Kaját nem vettem, mert alig ettem. Olyan 5-6 óra felé ruhástól befeküdtem az ágyamba, kikapcsoltam a mobilom és csak olvastam és próbáltam túlélni a ...

- önértékelésem valahol a béka feneke alatt

- nőiességem a minimum alatt

- külsőm nem érdekelt, igénytelen cuccokban jártam

Szóval kb.ilyesmi "kellemes" állapotban voltam, de kerestem a kiutat és rájöttem, a szenvedéseim közepette sok-sok okos, bölcs dologra! Azt hiszem, ez a kapcsolat adta életem legnagyobb tanításait és a mai napig hálás vagyok ennek a fiúnak, hogy megjelent az életemben és néhány hónapot együtt is tölthettem vele!

ÓÓÓÓ, sokat tudnék még írni, de elfáradtam..., majd lehet később folytatom!:-)

Mirel..., figyelj és fejlődj... és a közérzeted is idővel sokkal jobb lesz, mint azt valaha is elképzelted volna!!

Nem is kell hinned benne, ha így teszel, működni fog!!

Nagyon tetszett a történet!! Tanulságos!

Köszönöm a válaszokat. Igen, én is azt gondolom, hogy elsőként az ő el nem fogadásukat kellene el- és befogadnom, majd mikor ezt az érzést teljesen átéltem, megtapasztaltam, akkor akár meg is változhat a helyzet...:-)

Másrészt azt gondolom én is, hogy aki igazán szeret, az a megváltozott Inyót is el tudja fogadni! Muszáj lesz nekik, mert én már visszafelé biztosan nem haladok az utamon!:-)