bevallom töredelmesen, reikizek, úgyhogy illik tudnom a csakrák működését és nemrégiben el kezdtem felfrissíteni az ezzel kapcsolatos tudásomat, mert észbekaptam, hogy eléggé felületes a tudásom ezen a téren (is)! Mostanában azonban össze voltam kavarodva, így az ilyen egyszerű megoldások sem jutottak eszembe. Köszönöm, hogy figyelmeztettél.

Üdv. Kriszti

Attila állítja magáról, hogy megvilágosodott, a környezetének egy része pedig ezt megkérdőjelezi. Azon gondolkodtam, számít-e, hogy ő megvilágosodott-e vagy nem? Nem lehet, hogy ez is egy egós harc, amikor jelentőséget adunk egy dolognak ami talán nem olyan fontos. Mint mindenben mostanában, bizonytalan vagyok, de talán mégis a fő motivációját kellene meglátnunk, hiszen segítő szándékkal fordul az emberek felé. Én ott voltam a budapesti satsangon és megkérdeztem tőle, hogy honnan tudja, hogy ő valóban megvilágosodott? Azt válaszolta (ha jól emlékszem, én így emlékszem): "Jó kérdés, de mit számít, ha boldog vagyok." Persze lehet, hogy számára ez önbecsapás, és ha magának hazudik, akkor talán másoknak is. De ha ez így van, akkor ez neki is és a környezetének is egy tanítás. Már sokszor feltettem magamnak a kérdést, főleg a magam életét nézve, hogy nincs-e olyan, hogy szándékosan "tesznek" minket süketté és vakká, kvázi hülyévé, hogy x rossz tapasztalatokat megéljünk? Azt vettem észre, hogy a hülyeségeimre, a hibázásaimra is szükségem van adott következmények megtapasztalásához és az ebből következő konzekvenciák levonásához. Lehet, hogy csak be kéne fogadni, hogy amíg élünk, hibázunk, sokszor süketek vagyunk és vakok, de ezen tapasztalatok birtokában többek is leszünk. Tehát minden úgy jó, ahogy van.

Nem, szerintem nem ezért írtam. Azért írtam, mert az utóbbi időben azt vettem észre, hogy túlzásba vittem a tudatosítást, vagy a tudatosítani próbálást. Egy analizáló őrültté, vagy inkább spirituális zombivá váltam és elfelejtettem élni az életemet. Azt hiszem elfáradtam. Most annak van itt az ideje az életemben, hogy ne csak lelki munkát végezzek, hanem "kint az életben" próbáljam ki, hogy meddig jutottam és ne csak a fotelben ücsörögve próbáljam az életem helyrerakni. Elfogadom, ami jön, teszem, amit gondolom, hogy tennem kell és igyekszem jó döntéseket hozni.
A tisztánlátással kapcsolatban engem is zavar, hogy szerintem "nem elég jól és nem elég gyorsan fejlődök és nem elég hatékonyan tudok változni". Pont ezért tetted ezt szóvá, mert ez még nincs bennem elfogadva. Ahogy az elfogadás meditációban említed: "Próbáld meg elfogadni, hogy nem tudod elfogadni!" Véleményem szerint, hogy nem vizsgálódom minden pillanatban és egy-egy véletlenben vonzást látok, az még nem jelenti, hogy nem vállalnám a tetteimet és a következményeket.

Akkor működik, ha utána nem agyalom túl, hogy mi hogyan legyen.
1. Szeretem nagyon a meglepetéseket pl., ezt tudom, hogy a belső gyerekem kívánja és ebből a szempontból jó érzés nekem nem felnőni. Arra gondoltam mostanában sokszor, de jó lenne valami jó kis meglepetés.
Múlt héten átvoltunk a barátnőmnél a szomszédban a gyerekekkel. Miközben valamiért hazaugrottam, találtunk egy szatyor gyerekruhát a kapunkra felakasztva, csupa szuper kis nőcis ruhákkal a gyerekeknek, sőt még magamnak is találtam benne egy tök jó darabot. Nagyon örültem neki.
2. Szintén pár hete épp azon gondolkodtam, hogy van 1 db műanyag kerti székünk, amit annak idején nekem vettünk, de leginkább anyukám használja mostanában. Na, gondoltam, de jó lenne még 3-4 db ilyen szék. Erre 2 napra rá a szembeszomszéd kiszanálta a miénkhez hasonló kerti székeit, mert újakat vett és kitette, vigye el, akinek kell! Le is csaptam rájuk és ennek is nagyon örültem. Ráadásul pont olyanok voltak, mint a mienk, csak a színe volt más. Szóval szerintem működik tényleg a vonzás, ha nem nagyon agyalunk rajta, hogy hogyan valósul meg a kívánságunk.