Nekem ismét az irányítás és a vágyak elengedését vágta a képembe ez a helyzet. Nem én vagyok, aki irányít, uralkodnak rajtam, és ezt el kell fogadnom, jó mélyen megélni. Egyelőre talált kellő mennyiségű kifogást az egóm, hogy erre ne legyen időm, lehetőségem. De ami késik, eljön.

Mi hiányzik neked igazán? Miben teljesedne ki a személyiséged? Milyen élményeket szeretnél kipróbálni? Milyen aktivitásra vágysz pontosan? Vagyis mi az, ami most nincs meg, és nem tudsz vele szembenézni? Biztonság? Figyelem? Nyugalom? Nagyság? Bizonytalanság? Kicsiség? Kiszolgáltatottság? Komolyan érdekel!

Nekem nagyon nagy élmény volt a vezetett meditáció megtapasztalása, és sokat segített, mert ugye nem egyedül, és nem felvételről hallgatom a meditációt, hanem aszerint, hogy mi jön fel egy-egy képben, a vezető alakítja a továbbiakat. Olyan gubancokra láthat így rá az ember, amire egyébként lehet, hogy egyébként soha. Olyan megértések jöttek belőle, amit addig csak olvastam, vagy hallottam, tudtam, de nem éreztem. Sokat lehetne mesélni arról a sok-sok lépésről, amit az utóbbi egy évben a Kati segítségével megtettem. Próbáljátok ki ti is!!!

Jól elgondolkodtam, hogy mi az én gumicicám, amibe kapaszkodom, amivel azonosítom magam. Arra jutottam, hogy én vagyok az, akinek úgyse sikerül semmi, az alap kiindulópontom az, hogy úgyse lesz jobb. Mondhatnám, hogy "rosszindulatú" vagyok :) negatív szándékkal kezdek bele mindenbe. Vágyom a jólétre, de kizártnak tartom, hogy azt megkaphatom. (Háborúzok a béke mellett. - Jó ez a webmester.) Ezt eddig észre se vettem. Legalább is ennyire még nem tudatosult bennem. 

Bármire vágytam az életben, úgy indultam neki, hogy az úgyse lehet az enyém, csak sóvárogtam vagy bosszankodtam. Van a Sanyinak egy olyan meditációja, hogy a vágyak/félelmek gyökerének megtalálása. Megcsináltam erre a dologra. Azt láttam, hogy valamikor régen, egyszer kitaszítottak, elfordultak tőlem, és én ezt alap felállásnak elfogadtam, nem is kutattam a gyökerét, csak ott maradtam egyedül, és szenvedtem. A meditáció elvezet oda, amitől elfordultam, és ott visszataláltam bele. Hát kijönni se akartam onnan. :))

Szóval a lényeg, hogy ez ismétlődik az életemben. Akárhányszor eljövök a szüleimtől, mindig ezt élem meg, és az utóbbi tízenkét évben tizenegyszer költöztem. Vagy a nagyobbik gyerekem lassan három éve ovis, és minden reggel szorítja a kezem, és sír, hogy ne hagyjam ott, ugyanúgy, ahogy én is gyerekkoromban. Vagy a párom külföldön dolgozik, és folyton el kell válnunk egymástól hosszú időre. De biztos találnék még rengeteg ilyet.

Ezt az elszakadást kell elfogadnom, és aztán azt, hogy bármikor visszamehetek, nem vagyok kitaszítva. Ja, és az utaztatós élmények is ezt adták, csak akkor nem értettem, hogy miért vagyok egyedül minden életemben. Na szóval ez a gumicicám, már hogy a kutyás-macskás hasonlatoknál maradjunk. :)

Ui.: Az Érzelmek és oldások, és a Vágyak és félelmek Sirály CD-ket ajánlom mindenkinek, aki még nem hallotta! Nekem sorra gyúlnak ki a lámpácskák az agyamban a hatására. :)