Most azt vitassuk meg miért van az, hogy az én életemben gyakorlatilag az információk 90%-ban angol nyelven érkeznek be? Nem mindig sikerül hasznos időben lefordítanom vagy megfelelőjét megtalálnom.

Kati, ha odajutok, hogy a „tudásomat” magyar kiadóhoz vigyem valaha, csak magyar szavak és képek lesznek benne, ígérem :)))

„de bánt…egy gondolat engem
nebántsvirágos álomra hajtanám homlokom
ha gondolataimba beosonni kívánnál
vigyázva lépkedj te kedves lélek
s jusson eszedbe
mily könnyedén megérintve
mélységesen durván szétpattanhat
megannyi pont-magvakba sűrített
mért oly sérülékeny
kikelni vágyó gondolatom
hagyd meg nekem még
hogy ne tudjalak bántani velük
s ha kipihentem gondolataim
gyere, add a kezed, hogy magamtól óvva
magamhoz csendben bevezesselek”

Szereted a nebántsvirágot? Én imádom, valamikor a beért magházhoz ha hozzáértél szétpattantak, a mai hibridek már nem hoznak létre magokat.

lefordíthatatlan nebánstvirágos gyönyörűen pazar álmokat

kedves magyar
olvasó

;)

…upsz, angol nyelvben gondolkoztam :) s leggyakrabban a kvantumfizikusok használják.

Nálam a koherens létállapot=bizonyos minőségű mentális állapothoz társított hasonló minőségű /összefüggő, összetartozó, egymást igazoló, alátámasztó/ érzelmi állapot.
Gondolat-érzelem egyirányultsága, szív-agy egymásra hangoltsága, ha pozitív öngenerált lelkiállapotból fakad pszichofiziológiai koherenciának is nevezik.

(Ezért fogott meg a „betegre röhögés” állapota, pszichológiája egyfelé mutat s a fiziológiai állapota másfelé…:)…ambivalens=zavaros, kétértelmű, kétes, nem koherens.
Koherens=„logikát” követő, egy-értelmű, fizikában: egymást felerősítő jellegű)

/psychophysiological coherence, coherent state, coherent emotions, self-orchestrate coherence/

Vagyis magyarabbul, amint „fenn” az agyban, úgy „lenn” a szívben is.

Létállapot=lenni tevés, mondjuk nehezen hiszem valaha is statikus volna :)

„when thought, feeling, and emotion become one — in other words, when they are all aligned — then we say to the mountain, "Move!" and the mountain moves.”
Ilyesmi.
:)

Hát ezekre az érzésekre, amik a halott családtagoktól valók, mondjuk én „örökölt” érzéseknek nevezném.
Amire én gondoltam az valójában az, hogy nap mint nap mindenképpen befolyásolva vagyunk érzelmileg, szinte lehetetlen állandóan beazonosítgatni, mi az amit örököltem, mi az ami éppen aktív átvett érzés, s mi az ami esetleg egy előző életemből maradvány. Másik dolog, hogy az elme a tárolt információkat idővel eltorzítja, nagyon sok érzelmi „emlék” már a sok át-írással-felidézésekkel, eléggé torzulttá válik. Már nem azonos azzal aminek lennie kellene.

S mi van akkor teszem fel, ha a dédi valahol éppen most inkarnálodott? :) a „családhoz” tartozik?

Azért kérdem mert van egy furcsa jelenség az életemben. Nemrégiben álmodtam egy szőke kislánnyal, aki kisegített álmomban, az álom végén az a benyomásom volt, hogy a „családhoz” tartozik. De a valóságban nem volt az álomig megfelelője. Pár napra rá, gondoltam kíváncsiságból végigkérdem az ismerőseim kinek van egy szőke kislány ismerőse, gyereke…aznap, pár órával később felhívott egy ismerős s mondta még nem láttam egyéves kislányát…aki legnagyobb meglepetésemre azonos volt az álombeli kislánnyal s Annának hívják, az Édesanyjával sokat álmodtam amíg terhes volt, utólag eszembejutottak ezek az álmok is. Ez a 2. Anna kislány aki ilyenformán lép be az életembe, a másik most 5 éves.
Tehát mit nevezünk „családnak”?

Nálam a letisztulás annyit jelent, hogy bizonyos érzelmi-mintázatokhoz már nem nyúlok. Függetlenül a „forrástól”.
Hát nem tudom, gyakorlatilag a folyó párolog is, meg csapadék formájában is bővül, ez némileg „párhuzamos” vagy vertikális történés is, nemcsak lefelé folyás.

:)

Én jobban szeretem a kvantumfizika által kínált szemléletet, miszerint a látszat-így a rend meg a káosz is-, vagy az anyag, oda szerveződik s úgy ahogyan egy megfigyelő tudat úgy dönt, hogy megvizsgálás tárgyává tegye (megfigyelő effektus-the observer effect). Ezek szerint mindig a tudatos elme az ami rendez vagy szétszór. Következtetésképpen maga a tudat a „rendező” elme.

A káosz maga az elrendeződésre váró potenciális „nyersanyag”. Pont, hogy a „semmi” az nem azonos a nyugodt statikus, kiüresedett állapottal. Hanem örökmozgó, dinamikus, eleven massza, mely folyamatosan restruktúrálódik, majdnem azt a hasonlatot hoznám fel, hogy olyan, mint egy kaleidoszkóp, mely minden egyes eleme, darabja ismert s véges mégis a mozgástól, forgatástól az összeálló kép mindig „kiszámíthatatlanul” más-forma, másképp értelmeződik az elmében.

Szerintem a nem-lineáris tudás egy másik definíciója a szabadon asszociálás…végülis bármit amit képes a tudat integrálni, az valójában a szabad asszociációkon keresztül kapcsolódik elő-tapasztalatainkhoz, mert másképp nem kap értelmet, nem rend-szereződik tudottá.

Nekem az a szabadság-érzet, amit másképpen koherens létállapotnak nevezek, vagyis amit kigondolok/kigondolni vélek tudottá tudom tenni a magam számára, s ez oly tapasztalat sorozatokat teremt a számomra, melyek által azt élem meg, hogy bármely belőlem kiinduló döntés végeredménye maga a jelentőség-tartalom minőségi változásai énbennem.

Pl. egy kívüliről szemlélt „statikus” pont sem szükségszerűen stagnáló, hanem lehet benne sokirányba olyan feszítőerők kölcsönös dinamikája, ami akkora egyensúlyt s kiegyenlítődést teremt, hogy látszólag egy helyben van.

Vagy amikor mi leülünk nyugisan medizni/„nem csinálunk semmit”…attól még a szív s a tüdő ugyanúgy „végzi” a dolgát.

:)