Kérlek, ne degradáld le, amit írtam, a saját érdekedben. Az nem más vélemény, mint a tied, hanem ugyanaz, egy más aspektusból. Én a tiedet már ismerem, mert valaha én is voltam ott. Egyszerűen csak mélyebben kutatom ugyanazt, amit te. Éppen ezért a felelősség kérdése épp úgy érint engem is, mint bárkit, aki az emelkedésnek bármely palettájára lépett.
Inkább arról van szó, hogy hirtelen olvastad. Semmi olyat nem írtam, hogy mindegy lenne, mit teszel, vagy, hogy ez nem jár felelősséggel. Egy alapelvre hívnám fel a figyelmedet, amely segít ezt jobban megérteni. Így fogalmaznám: mindent szabad nekünk, de nem minden használ. És ebben óriási felelősség van, csak jobban el kell gondolkodni rajta, pontosabban ráhangolódni úgy, hogy közben a gondolataimat ne az ellenkezési vágy uralja. Kettőnk véleménye közt semmi különbség nincs. Én látom a tiédet, és köszönöm, hogy megosztottad velem.

Tetszik a hozzáállásod Csaesz!

Az 1-hez hozzátenném, hogy, ha az az Egész javát szolgálja. Lehet ugyanis úgy szolgálni valakit, hogy az látszólag valóban a javát szolgálja (de ki tudja), valójában vagy a félelem, vagy az egoizmus (itt magamutogatás) vezeti a tettet. Ez nem szolgálja az Egészet, így valójában senkit, csak hiú vágyakat: egyikét, vagy a másikét. A Tao egyik tanácsa így hangzik: "Ne azt add a népnek, amit kér, hanem, amit kérnie kellene". - Érdekes, ugye?
Valójában a karmádnak megfelelően mindig jól döntesz, ha ártasz vele, ha nem Ez csak látszat. Ami egyik oldalról ártalomnak tűnik, másfelől áldás lehet. A lényeg, hogy igyekezz a lelkiismeretedet egyre jobban kimunkálni az isteni ismeret segítségével, s ha erre törekszel, hallgass a szívedre. Így biztos, hogy tudatosan nem ártasz senkinek. S ha tudattalanul mégis, annak meg fog fordulni a szerencséje, s áldássá lesz. Tudod: "Ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha nem, a bűn az ajtó előtt leselkedik: de te uralkod-jál rajta".

2. Pont ez a megvilágosodás, kedves Csaesz. Legfeljebb még finomítani kell rajta, de ezt az utat fel ne add, Jól csinálod!

Való igaz, hogy az eredetileg létrehozott (definiált) fogalmaknak a materializált környezetben torz je-lentése van. Nagyon jó meglátás, hogy nekünk ebből kell kiindulnunk - hisz nincs más a megértési kész-letünkben. Ha azonban már egyet-mást megértettünk ezekből az eredeti fogalmakból, vagy legalább is közelebb kerültünk a megértéséhez, akkor el kell döntenünk, hogy egy-egy segítés alkalmával melyik szintű meghatározást alkalmazzuk. Figyelembe kell vennünk a következő alapelvet, melyet Pál apostol fogalmazott meg kitűnően. Nevezetesen: Mindenkinek mindenekké lettem. Vagyis mindenkihez a saját szintjén kell leereszkedni, méghozzá úgy, hogy azt ne vegye észre. Nehéz, de érdemes törekedni rá, mert lényegesen könnyebb megértetni vele magunkat, s apránként lehet segíteni egy magasabb megértés irá-nyába is.
Mindig jól döntesz! A kérdés az, hogy az téged merre visz. A mi számunkra még nem különült el a magam és a mások szolgálata. A megvilágosodás felé tartva nyilván az a helyes döntés, amely a mások életét segíti. Itt nem kell kontrollálni azt, hogy az nekünk is jó-e. A másoknak tett önzetlen szolgálat, segí-tés automatikusan jót tesz a mi személyiségünk emelkedésének is. Ezt mi nem tudjuk eldönteni, közvet-lenül, ezért nem is kell rágódnunk rajta. Helyette arra kell törekedni, hogy minél többet tudjunk meg az isteni alapelvek helyes alkalmazásáról, azok lényegéről, okáról, céljáról. Minél többet tudunk, és tapasz-talunk meg ezekből, és használjuk fel őket mások javára, annál jobb és jobb döntéseket leszünk képesek meghozni az életünkben. Nem mérlegelni kell elsősorban, hanem tanulni, és a tanultakat mások javára felhasználni.
A szellemi világ, vagyis az isteni gondolatok manifesztátumai valóban igazi valóság, mi az árnyékai vagyunk. Itt, az árnyékvilágban viszont mindaz rendelkezésünkre áll, ami felnyithatja a szemünket a fel-ső világ igazi szépségének meglátása felé.
Amikor megalkotott bennünket az Őstudat (Isten) természetesen adott mellé egy használati utasítást is. Az autót meg kell tanulni vezetni, a képet meg kell tanulni élvezni, érteni. Ezekhez is jár használati utasítás, csak az sokakat nem érdekel, nem vesznek tudomást róla. Ezért nem tudják, hogyan, mire kell használni. Ezért nem értjük magunkat sem, az Istent, a valóságos világot sem. Azok fogják mindezeket megérteni, akik végre hajlandóak lesznek elolvasni, áttanulmányozni mindezeknek a használati utasítá-sát. Rengeteg módon bocsátotta ezt a rendelkezésünkre Az, aki mindezeket megalkotta. Mi most ezt ta-nulmányozzuk, s erről beszélgetünk.
"Fogadj el, mindent olyannak, amilyen" - írod. S hozzáteszed, hogy ezt felülírták. Nem, nem írta felül senki, még csak szükség sem volt rá, hogy kiegészítsék. Ugyanis a minden elfogadása együtt jár azzal, hogy úgy fogadjuk el, amilyen. És milyen? VÁLTOZÓ! Tehát azt a bizonyos kiegészítést már csak azért írták, hogy rávezessenek minket arra, hogy valójában mit is, és hogyan kell elfogadni. Minden változik. Ezt a folyamatos változást kell elfogadni, s valóban, ha lehet, ehhez hozzá lehet dalolni a saját gondolata-inkat is, hogy ez a változás változatosabb legyen. Ez gyönyörködtet benne.
Felemelkedés

Való igaz, hogy az eredetileg létrehozott (definiált) fogalmaknak a materializált környezetben torz je-lentése van. Nagyon jó meglátás, hogy nekünk ebből kell kiindulnunk - hisz nincs más a megértési kész-letünkben. Ha azonban már egyet-mást megértettünk ezekből az eredeti fogalmakból, vagy legalább is közelebb kerültünk a megértéséhez, akkor el kell döntenünk, hogy egy-egy segítés alkalmával melyik szintű meghatározást alkalmazzuk. Figyelembe kell vennünk a következő alapelvet, melyet Pál apostol fogalmazott meg kitűnően. Nevezetesen: Mindenkinek mindenekké lettem. Vagyis mindenkihez a saját szintjén kell leereszkedni, méghozzá úgy, hogy azt ne vegye észre. Nehéz, de érdemes törekedni rá, mert lényegesen könnyebb megértetni vele magunkat, s apránként lehet segíteni egy magasabb megértés irá-nyába is.

Mindig jól döntesz! A kérdés az, hogy az téged merre visz. A mi számunkra még nem különült el a magam és a mások szolgálata. A megvilágosodás felé tartva nyilván az a helyes döntés, amely a mások életét segíti. Itt nem kell kontrollálni azt, hogy az nekünk is jó-e. A másoknak tett önzetlen szolgálat, segí-tés automatikusan jót tesz a mi személyiségünk emelkedésének is. Ezt mi nem tudjuk eldönteni, közvet-lenül, ezért nem is kell rágódnunk rajta. Helyette arra kell törekedni, hogy minél többet tudjunk meg az isteni alapelvek helyes alkalmazásáról, azok lényegéről, okáról, céljáról. Minél többet tudunk, és tapasz-talunk meg ezekből, és használjuk fel őket mások javára, annál jobb és jobb döntéseket leszünk képesek meghozni az életünkben. Nem mérlegelni kell elsősorban, hanem tanulni, és a tanultakat mások javára felhasználni.

A szellemi világ, vagyis az isteni gondolatok manifesztátumai valóban igazi valóság, mi az árnyékai vagyunk. Itt, az árnyékvilágban viszont mindaz rendelkezésünkre áll, ami felnyithatja a szemünket a fel-ső világ igazi szépségének meglátása felé.
Amikor megalkotott bennünket az Őstudat (Isten) természetesen adott mellé egy használati utasítást is. Az autót meg kell tanulni vezetni, a képet meg kell tanulni élvezni, érteni. Ezekhez is jár használati utasítás, csak az sokakat nem érdekel, nem vesznek tudomást róla. Ezért nem tudják, hogyan, mire kell használni. Ezért nem értjük magunkat sem, az Istent, a valóságos világot sem. Azok fogják mindezeket megérteni, akik végre hajlandóak lesznek elolvasni, áttanulmányozni mindezeknek a használati utasítá-sát. Rengeteg módon bocsátotta ezt a rendelkezésünkre Az, aki mindezeket megalkotta. Mi most ezt ta-nulmányozzuk, s erről beszélgetünk.

"Fogadj el, mindent olyannak, amilyen" - írod. S hozzáteszed, hogy ezt felülírták. Nem, nem írta felül senki, még csak szükség sem volt rá, hogy kiegészítsék. Ugyanis a minden elfogadása együtt jár azzal, hogy úgy fogadjuk el, amilyen. És milyen? VÁLTOZÓ! Tehát azt a bizonyos kiegészítést már csak azért írták, hogy rávezessenek minket arra, hogy valójában mit is, és hogyan kell elfogadni. Minden változik. Ezt a folyamatos változást kell elfogadni, s valóban, ha lehet, ehhez hozzá lehet dalolni a saját gondolata-inkat is, hogy ez a változás változatosabb legyen. Ez gyönyörködtet benne.

Fircsi!

Amit írtál, az tökéletes, de vajon érted is. Törekedj rá. Jól haladsz.