Az én életemben is vannak csodák, de mint minden csoda, csak külső segítséggel mutatkozik meg igazán.

Gyerek voltam még, úgy huszonkét éves lehettem. Tatára mentem a barátaimmal egy kirakodó vásárra. Én tűzzománc medálokat és fimo-bábukat árultam - igen ügyes iparművészek alkotásait. Egy tavaszi fesztivál rendezvénye volt. A standomtól nem messze egy kezdő színi egylet tartott népdalokból szőtt előadást. Az énekes egy tizennyolc éves lány volt. Először nem láttam őt. Amikor azonban énekelni kezdett, megállt körülöttem a világ. Remegtem, olyan gyönyör futott át rajtam. Olyan mélyen érintett a hangja, hogy révülésemből felocsúdva elmentem, megnézni, ki az. Egy vörös, szeplős lány volt, a neve (bemondták): Virág. Soha korábban nem éreztem olyat, mint akkor. A gyomrom görcsölt, a torkom aszodt lett, gondolkodni nem bírtam, csak néztem Őt. Azonnal beleszerettem. Legnagyobb megrökönyödésemre a műsor végén szóba állt velem (én kezdeményeztem), és hétvégére randit ígért, ott Tatán. (Ekkor én Budapesten laktam.). Ott volt. A Feneketlen Tó partján találkoztunk. Mikor megláttam, a lelkem kiszállt belőlem, és teljesen a találkozás hatása alá került. Annyira megfeledkeztem a testemről, hogy csak akadozva tudtam beszélni, mint valami hülye. Ennek következtében a randi nem sikerült. Hamar vége szakadt, de barátságban váltunk el, minden ígéret nélkül. Soha többé nem láttam őt.
Ennek már huszonhat éve. Szinte nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá. Nem a találkozásunkra, hanem Rá. Mindig összeszorul a szívem, ha emlékszem. Érdekes, de a gazdasági szerkezetet, melynek ideológiáját felépítettem, Róla neveztem el. El sem tudnék képzelni más nevet neki.

Ki lopta el a szerelmemet?

Körülbelül két éve meglátogattam édesanyámat Erdőkertesen. A nyugatiban felszálltam a vácrátóti személyre, és leültem. Az előttem lévő ülésen, velem éppen szemben egy tizenhét körüli hosszú hajú, vörös kislány ült, és a leckéjét írta. Vörös-szőke hajához tökéletesen illett halványzöld kardigánja. Először nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de a szemem nem tudtam levenni róla. Istenem! Csak nem Ő? A szíven úgy kalapált a mellkasomban, hogy majd szétvetette azt. Azt hiszem, egy kicsit meg is szédültem, de az biztos, hogy a testemet elhagyva az sem érdekelt volna, ha tűzbe dobják. Nem éreztem volna, jó néhány megállón keresztül. Jó időbe telt, míg magamhoz tértem. Azt hiszem, lelkem Virághoz szállt, míg ezt a kislányt néztem. Leszálláshoz készülődtünk. Ő is ott szállt le, ahol én. Az ajtó felé menet némán kinyitottam neki, s ekkor láttam, hogy a karján egy pontosan ugyanolyan kabátot vet át, mint ami rajtam van: egy hosszú háromnegyedes fekete posztókabátot.
Még napok múlva is csak részleteiben tértem vissza a testembe, s tértem napirendre fölötte. Olyan gyönyörű volt! Soha nem felejtem el, nem is tehetném. Belém ivódott, mint az arzén. Bár ezzel az érzéssel halnék majd meg!

Hány arca van a szerelemnek?

Gyönyörű álmokat az életedben - tovább!

A Megvilágosodott lelkeknek nem szokásuk a földre inkarnálódni. Mindazonáltal néha ezt teszik. (Tudod, mikor az igaz út keresése hanyatlásnak indul, vagy Isten szolgáit helyrehozhatatlan bántalom éri.) Ilyen például Shrila Prabupada, akinek a testét nem rég tették a sírba. Amit viszont hátrahagyott, az sokkal több, mint a teste. A megvilágosodott szelleme!

1. Azért, mert az nekem is boldogság - főleg, ha én is tettem érte. A boldogság a szeretet és a szolgálat terméke - szerintem, az én definícióm szerint. Számomra az jelent boldogságot, ha másokat hozzásegítek ehhez. Ez a láncreakció nekem határtalan örömöt jelent. Tudom, hogy ez visszaélésre ad lehetőséget. Élnek is vele rendesen. De már elég jól kezelem.
2. Én! Az egómat csupán felhasználom hozzá - önző szerencsétlenségére.
3. Helyre kell őket tennem magamban. Majd pedig nekik kell ugyanebben segítenem. Vagyis szeretnem kell benneteket - ez valós vágyam, pedig eddig még csak bántást kaptam másoktól. Az önző énem erre már nem lenne kíváncsi, pedig ezt a feladatot tűztem elé.
4. Látod, Te tudsz valamit! Így van. A boldogságom viszont másokkal való kapcsolataimból fakad. Sokat kell még ezen dolgoznom. Te már valamit sejtesz erről. Dolgozom rajta.
5. előző életeimben uralkodtam másokon - nem jogosan. Most nekem kell megbirkóznom azzal, hogy elviseljem mások felém irányuló negatív megnyilvánulásait. Keményen küzdök érte. Mivel a megalázásnak az elfogadásában még nincs túl nagy tapasztalatom, ezt kell megszereznem ebben az inkarnációban - sőt még enyhébb kivitelben később is. Szolgává kell válnom, de jó megkülönböztető képességet kell tudnom felmutatni abban, hogy ezt ki milyen mértékben érdemli meg. Akkor is szolgálnom kell, ha ebben nem érzem jól magam, de a végeredmény magáért fog beszélni. Sokáig menekültem mások elől, így magányos lettem, ezután viszont fel kell vennem a harcot saját menekülési vágyam ellen. Meg kell tanulnom úgy nyitni mások felé, hogy építően fogadhassam úgy a pozitív véleményeket is, mint azt, ha hülyének néznek. Nagyon nehéz. Ezen dolgozom most már gyerekkorom óta. De tudatosan csak pár éve. El kell fogadnom mindkét irányú véleményt. Mindből építkeznem kell. (Jó, hogy a kérdéseitekre adott válaszaim alapján magamnak is pontosabban fogalmazom meg mindezt.)
Félreértés ne essék, én a körülöttem élőket nem akarom megváltoztatni, de keresem azok társaságát, akikkel közösen segíthetünk egymásnak abban, hogy mindnyájan egyre boldogabbak legyünk: mert úgymond együtt haladunk egy közös cél felé. Ez engem nagyon fel tud izgatni. Ettől aztán azokra tudok koncentrálni, akik a boldogságot velem közösen keresik - jó irányban, vagyis egymás támogatásában. Így fogom a környezetemet végül is megelégedetteknek, boldogoknak, vagy legalább is a boldogság felé haladónak látni.
Tehát, jóllehet, mindenkinek magának kell rátérni az útra, de azért nekem sok boldogság forrása lehet az, ha ezen a kiránduláson többen megyünk együtt. Így, ha egyikőnk elesik, a másik felsegítheti. Ettől vagyok boldog.
Karoljuk fel egymást! (Te máris ezt teszed, köszi!)

Valahol itt bolyong az igazság szele. Téged megérintett, és megmutattad nekünk. A mások hozzászólása sem kevesebb, de a tied rávezetőbb. Tetszik!