Jól ideöntötted magad! Köszönjük neked!
Lám-lám, nálad is igaz a mondás, hogy a szenvedés igazzá tesz. Ezekből a szenvedésekből sokat tanulunk. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy aki rosszat vonz, az rossz. Hiszen sokan azért vonzzák a rosszat, mert le kell dolgozniuk a saját jellemhibáikat. Ehhez viszont partnerek kellenek. Meg kell, hogy rugdossák, ő is kell, hogy rugdosson másokat. Az jelenti viszont az előrejutásukat, ha ezen közben felismerik az útjuk jelentőségét, s egy idő után már megpróbálják a kezükbe venni az irányítást, nevezetesen a saját jellemhibáik szisztematikus kijavításának az irányítását.
Te ezt felismerted és tenni akarsz. Korábban csak a vélt vágyak, később a mások iránti düh, majd a megfelelni vágyás lépcsőit jártad végig. Többször magad ellen fordultál, míg végre rátaláltál az útra, melyen járnod kell. Sokat segítesz ezzel másoknak is. Csak így tovább!
Ezek a kapcsolatok arra valók, hogy a konfliktusainkat, a belső harcainkat megfelelő helyzetben tudjuk megélni. Ha ezek a rossz társak bántások, hazugságok, csalások, lopások, lelki rablások nem lennének; vajon mik vinnének közelebb önmagunk megismeréséhez, önvalónk helyes megítéléséhez, s milyen esélyünk lenne azok kitisztítására? Hisz nyilván a mi vágyaink hozták velünk kapcsolatba őket. Én már csak tudom. Épp elég ilyenben volt és van részem nekem is. Azonban a próba lényege, hogy megtanuljunk belőle ezeknek a helyzeteknek a helyes kezelését. Minél jobban tudjuk kezelni ezeket, annál kevesebb lesz belőlük, s annál alkalmasabbakká válunk egy következő próbasorozat materializálására, egy magasabb spirituális szint problémának a megoldására. Jó úton jársz. Előre! Az életünk nem arról szól, hogy a körülményeink között _ melyeket mi vonzzunk - jól érezzük magunkat, hanem arról, hogy megszabaduljunk a hibáinktól - amiket szintén mi vonzottunk -, és megtanuljuk másoknak is segíteni ebbéli törekvéseikben. Ez egyedül sohasem mehet. Ehhez, mindig társak kellenek. Jók vagy rosszak, de kellenek. Csak velük, az ő segítségükkel fejlődhetünk - akármilyen banálisnak is hangozzék. Szenvedni embernek való. Legyünk rá méltók. Nehéz, de ez az ÚT.
A boldogság definíciója a következő: a szeretet és a szolgálat terméke. Tehát boldog ember az, aki azt szolgálja, akit igazán szeret. Ennél nagyobb boldogságról nem tudok.
A leírtak alapján úgy látom, épp ideje komolyan beszélgetni arról, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Sajnos már nem elég az, hogy veszünk másnak egy csomag tésztát, vagy pótoljuk a perselye tartalmát. Ez is csodálatos dolog, hisz erre is csak nagyon kevesek képesek (nem anyagilag, hanem bensőleg). Ezért kínálom az olvasóidnak is, neked is, hogy párbeszédet kezdjünk az ezoterikus gazdaságszervezésről.
A film szerint a szerencsétlenség hozta az áldást. Az életünk épp ilyen . Ezért kell megtanulnunk tudatosan szenvedni. Hisz ez a szenvedés hozza meg a várt boldogságot.
Amit elfelejtünk, az elmúlik. Ez igaz az emberre is: akit nem szeret senki, az meghal.
Nos, valóban érdekes, amit írtál. Alapos emberjellemzés, sok kérdés keres választ benne. Így köszönöm, hogy olvashattam, és igen tisztellek érte - valószínűleg jobban, mint a párjaid.
További jó irányt az életednek, ehhez itt, Sanyi lapján valóban sok segítséget kaphatsz.

Valóban döbbenetes látni, hallani, hogy a világegyetem közös nyelve - ahogy Choelo nevezi - így képes megnyilvánulni azok körében, akiket még nem tépett szét a sötét felhő ereje. Ők még tudják, hogy mi az az ember, mi már rég elfelejtettük. Ők még tudják, hogy attól vagyunk emberek, hogy a fát fának, a vihart viharnak és egymást egymásnak látjuk.
Nehéz ezt újra elsajátítani? Igen, nagyon nehéz, De nekünk épp ebben áll az erőnk. Felismertük ugyanis, hogy újra meg kell tanulnunk emberré lenni. Ehhez a busmanok kiváló tanítómesterek.

A 22-nek valóban van misztikus jelentése. De a kettők sokaságának is!. Te magad írtál róla. (tudjuk, a válasz mindig önmagunkban van - bár mások segítenek megtalálni azt).
Azt írtad, hogy 'te mindig valakinek a valakije vagy'. Vagyis mindig, minden helyzetben a mások után következel. Tehát SZOLGÁLSZ. És ez így van jól. Te talán még félsz ettől, ezért zavar, hogy az órád mindig erre figyelmeztet. Figyelmeztet is, mindaddig, míg el nem fogadod, hogy te bizony - ha tetszik, ha nem-, másokért élsz, és már nem magadért. Az életed nyilván már követi ezt, csupán te magad, a gyarló, önös ÉNed még nem fogadta ezt el. Hát fogadd el, mert ez a te sorsod, és erre büszke is lehetsz. Én már most is büszke vagyok rád!
Mellesleg, ha az órád alapján ítélsz, akkor tedd meg, amire kér (22:22). Vagyis oszd el őket egymással!.Mi az eredmény? Te magad, , a benned rejlő igazi EGY. A Benned rejlő isteni egy. Így már más szemszögből lehetsz boldog? Erre utalt Sita is.

Nekem úgy tűnik, hogy ez a szeretet valóban egy küzdelmekkel teli misszió, vagy, hogy a szót magyarítsuk: küldetés. Ha így vizsgálod a témát, akkor talán neked is feltűnik, hogy földi életünk valóban arról szól, hogy mindenféle próbák, mindenféle emberi és egyéb kapcsolatok útján megtanuljunk szeretni. Megtanuljuk szeretni elsősorban önmagunkat, hogy ezen keresztül megtanulhassuk mások megszeretését is. Te nem így látod. Ez talán nem küldetés? Nem misszió????