A kő, kő, az a dolga, hogy az legyen.
Én ember vagyok, és az a dolgom, hogy az legyek.

Kedves Miki!

A családfelállításra esetenként konkrét problémával jönnek az emberek: "Folyamatosan vitatkozunk a gyerekkel (párommal, anyámmal)" "Régóta nincs párkapcsolatom." Vagyis megfogalmazott személlyel való rossz kapcsolat okát szeretnék felderíteni.
Aztán előfordul, hogy valaki általános és számára megmagyarázhatatlan érzések, viselkedések okaira kíváncsi. Pl. "Nem tudom, miért vagyok dühös a férfiakra (nőkre). "Időnként úgy érzem, ki tudnék a világból menekülni." "Sokszor érzem magam magányosnak." Stb.
Egy alkalommal csak egy témával dolgozunk, és egy tudományos felmérés szerint az esetek 50%-ban ez az egyszeri alkalom is hozott változást a családban.
Előfordulnak olyan szerteágazó témák is, amikor szükség van még "ráerősítésre" néhány hónap múlva. És jónéhány témára elég csak egyszer állítani.
A csoportban egy alkalom egész napos, rendszerint 10-18 óráig tart. Lehet érdeklődőként is jönni, ekkor nem jelentkezik az ember témával, hanem képviselőként segít. Ez 1000 forint. Ha témával jön az ember, annak az anyagi vonzata 7000,-

A következő csoport időpontja: május 30

("A félelelem kopogtatott. A hit ajtót nyitott. Nem volt ott senki.")

Veszélyes? Kire? Mire?
Romba dönti az eddigi szépen felépített hamis elképzeléseket? Hát igen.

Veszélyes, és......felszabadító. És átalakító. És segítő.
Ha akarod, ha hagyod.
Ha fontos.
Ha bátor vagy.

És az is valóság, ha tudatosan azt mondod magadnak: "Nem akarom (merem) megnézni a valóságot, ezentúl úgy élem az életemet, hogy tudom, hogy hamis. Így döntöttem, nekem ez így is megéri. Ez így lesz, és kész!"

Ezt is teheted, csak döntsd el.

A családfelállítás nem hagyományos értelemben vett terápia, hanem inkább módszer, ugyanis nem csinál senki semmit. A változást az okozza, hogy az ember találkozik a valósággal. A valóságnak azzal a részével, ami abban a helyzetben a legfontosabb. A hatást ez váltja ki.

Észrevenni azt ami van, és elfogadni úgy ahogy van - ez a legfontosabb. Ráadásul ebben a módszerben a dolgoknak szabad is olyanoknak lenniük, mint amilyenek. „Egyetérteni azzal, ami van:” ez nagy oldódással jár. Ehhez szükség van az életben némi bátorságra..
Szokásaink, beidegződéseink hatására inkább félrenézünk, inkább elfedjük a valóságot odanézés helyett, védekezünk elfogadás helyett. Okolunk, magyarázatokat keresünk a velünk történt eseményekre ahelyett, hogy „csak” szembenéznénk: „ez és ez történt.” Ennyi.
Ha megállunk a valóság előtt, az hatni kezd…. és ebből tiszta erőt meríthetünk. Hogy mi a valóság? Hogy szüleink gyermekei vagyunk, hogy mindkettőjüket egyformán szeretjük. Hogy mindent odaadtak amit tudtak, és a legtöbbet adták, az életet. Hogy fáj a hiányuk. A valóság, hogy senki sem tökéletes, mi sem. Hogy az élethez szervesen hozzátartozik a halál, a szenvedés, a betegség. De ezeknek a tudomásulvétele kellemetlenségekkel jár. Ezért inkább elfojtjuk, letagadjuk, és így próbáljuk elkerülni a félelmet, a fájdalmat, a kiszolgáltatottság érzését. Erre szolgál az is, amikor kifogásokat keresünk (azért nem tartottuk meg a gyereket, mert..)
Még nehezebb szembenézni a valósággal, ha egy tragédia hírtelen következett be. Önmagunk megnyugtatására válaszokat várunk: „Miért pont én?” „Miért pont ő?” De álljunk meg, és nézzünk szembe a ténnyel: megtörtént és kész. Fájdalmat okoz? Félelemmel tölt el? Igen. De ha kibírjuk, ebből plusz energiát kapunk és segítséghez jutunk a továbblépéshez.
Hellinger azt mondja: „Az embernek bele kell egyeznie a valóságba, amilyen volt. Nem kell sajnálni, hogy így alakult. Anélkül, hogy arra vágynánk, bárcsak másképp történt volna, a rossz esemény is barátságossá, erővé válik.”
Egy dolga van az embernek: nyitottan közeledni a valósághoz. Mert a tények elismerése, ez az ami hat.

Családfelállítás május 30-án.