Nagyon jófele jársz. Egyszerűen arról van szó, hogy az érzelmeinkben élő lelkiismeret (egyéni lelkiismeret) például kitagadhatja azt családtagot, aki gyilkolt, vagy egy csecsemőkorban meghalt gyermeket (ilyenkor nem beszélünk róla, elfelejtjük, mert pl. szégyennel, vagy nagyon nagy fájdalommal jár.) Az archaikus lelkiismeret ezt nem "tolerálja", a következő generációban valaki tudat alatt képviselni fogja a kirekesztettet.

Nagyon fontos tudni, hogy ez nem valamiféle elmélet, minden amit Hellinger leírt, gyakorlati tapasztalaton alapul. Jelen esetben például, amikor a már álló képviselők között megjelenik az, akit kizártak, teljesen megváltoznak a dolgok, gyakori a megkönnyebbülés. ("Végre itt van....")

Hellinger a morfogenetikus mező tulajdonságaival magyarázza a jelenséget, (Rupert Sheldrake is foglalkozott ezzel a témával) ahol az összetartozó lények tagjai láthatatlan összeköttetésben állnak egymással.  

Az archaikus lelkiismeret

Létezik ugyanakkor egy másik, egy mélyen rejtőző, archaikus, közös lelkiismeret, amely más törvényeknek engedelmeskedik, mint az, amelyik az érzelmeinkben él. Ez a másik lelkiismeret a csoport lelkiismerete. Ez gondoskodik arról, hogy egy családban mindenki valamilyen meghatározott, a közösség összetartása és túlélése szempontjából fontos rendhez igazodjon. Két alaptörvénye van, amelyeket ismernünk és teljes mélységében értenünk kell, ha segíteni akarunk a nehézségekkel küszködő gyermekeken.

Párkapcsolat után jöjjenek a gyerekek.:)
De előtte egy "gyermekbölcsesség"
"Én azért szeretnék gyereket, mert azután majd belőle is felnőtt lesz, megszeret valakit, és neki is lesz utódja. És ez így egy állandó körforgás, és az élet így soha nem áll meg. És ha meghalok, azért utánam is lesz valakiben egy kicsi belőlem.” (Barbara 13 éves)

A szülői szeretet

Mi tesz boldoggá egy gyermeket? Az, hogyha a szülei - mind a ketten - örülnek neki. Vajon hogyan valósul meg mindez? Úgy, hogy a gyermekben egymást tisztelik és szeretik, illetve egymásnak örülnek benne.
A szeretetről sokat beszélünk. Mikor mutatkozik meg azonban előttünk teljes szépségében? Akkor, amikor a partnerünknek örülünk - maradéktalanul - és amikor a gyermekünknek örülünk - ugyancsak maradéktalanul.
A szülői szeretet azt jelenti, hogy azt a hatalmat, amelyet a szülők - legfőként és egészen rendkívüli mértékben az édesanyák, miközben oly hosszú ideig a babával szimbiózisban élnek - a gyermekükkel való viszonyukban megtapasztalnak, mindketten megbízatásként élik meg. Nem a saját céljaikra használják, hanem egy időre a gyermek szolgálatába állítják. Mind a gyermek, mind pedig a szülők szabadabbak így, lehetőségük nyílik arra, hogy igazán a saját útjukat járják, hogy örömmel fogadják a sorsukat és ilyeténképpen egymást elengedjék annyira, amennyire szükséges.

A nehézségekkel küzdő gyermekek

Sok nehézséget okoz a gyermekeknek az az elképzelés, miszerint lehetséges, illetve megengedhető, hogy ők magukra vállaljanak valamit a szüleik vagy egyéb felmenőik helyett. Ez a vélekedés szűnni nem akaró problémákat eredményez a számukra és bizonyos módon a szülők számára is. Ahhoz, hogy mindezt megértsük, tudnunk kell egyet s mást a lelkiismeret eltérő fajtái közötti különbségről.

Gyerekszáj
“A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.” Tomi 6 éves

„Gyónjam meg a félrelépésemet?" Sascha III. rész

Szeretni egyébként is csak azt lehet, ami tökéletlen! Ha látjuk, hogy a társunk lelki problémákkal küzd, akkor késznek kell lennünk rá, hogy türelemmel várjunk, és időt hagyjunk neki a gondjai megoldására. És a bizalmunk valósággal szárnyakat adhat a párunknak!
Amikor párok közösen vesznek részt családfelállításon, nagyon fontos, hogy utána ne beszéljenek a tapasztalataikról. Nem is történhet rosszabb, mint ha az egyik fél a családfelállításra hivatkozva nyomást gyakorol a másikra, például ezekkel a szavakkal: „Hiszen láttad, hogy még helytelen a lelki beállítottságod a családtagjaid szenvedésével kapcsolatban. Nem emlékszel, mire figyelmeztetett a terapeuta?..." Aki így beszél és gondolkozik, lelkileg nagyon mélyen megsérti a másikat. Hiszen ez nem más, mint a válási szándék kinyilatkoztatása! Hogyan lehetne működőképes egy párkapcsolat szeretet, türelem és megértés nélkül?
Bért Hellinger csodálatosan fogalmazta meg, hogy milyen lelki beállítódásnak kellene kialakulnia bennünk a társunkkal szemben: „Tudomásul vesszük, hogy a társunk egyszerű ember, és megengedjük neki, hogy átagos legyen. Éppen azért, mert átlagos, hibái vannak, és beleszületett egy származási családba, valamint saját sorsa van, a lehető legközelebb áll Istenhez, és hozzánk is. Ekkor [ezzel a lelki beállítottsággal] valóban esélye van a férfit és a nőt összekötő szeretetnek. A szeretet könnyeddé és belátóvá tesz, és ebben a megértő lelkiállapotban a két ember örömét leli egymásban. És hogy minek örülnek? Annak, hogy a másikban Istent is felfedezik."
Sascha pontosan ezt a lelki beállítódást fejlesztette ki magában. A felesége felállította a származási családját, és szembenézett a problémáival.
Nagyjából egy év elteltével hosszú levelet kaptam Saschától. Megírta, hogy minden terápiás ülésünk után mélyen megrendülve ismerte fel, hogy lelkileg mennyire nehéz a felesége helyzete. Eközben arra is rájött, hogy mennyire szereti a feleségét. Saját maga is megdöbbent azon, hogy milyen könnyű szívvel szakított a szeretőjével, és még mindig alig akarja elhinni, hogy ennyire egyszerűen ment. Sohasem gondolta volna. Majd így folytatja: „Annyira örülök, hogy együtt maradhatok a feleségemmel. Abban a pillanatban, amikor őt választottam, máris jobban érezte magát." Sascha legnagyobb megdöbbenésére ezután a felesége már nem tekintett kritikusan a családfelállításra, és ő maga is eljött egy tanfolyamra.
A „gyónás" témakörével kapcsolatban Sascha ezt írja: „Sohasem meséltem neki a szeretőmről, pontosan úgy tettem, ahogy tanácsolta. Most már nagyon örülök neki, hogy akkor úrrá lettem a gyengeségemen. .. Nem tudom, hogyan reagált volna rá."