az, hogy egy részterületben megismert törvényeket, működési módot kiterjeszti az ember az egészre.

Vegyünk egy kertészeti példát :-)

Kap egy parcellát, művelje meg, teremtsen belőle kicsi édent.
Hasznos és szép növényeket ültet, távol tartja a kártevőket.

Ohó, ez működik! A lelkem is legyen ilyen paradicsom!

Elkezd hát gyomlálni, kártevőt kiirtani...

Észre sem veszi, hogy a mesterséges belső világa satnya és életképtelen a folyamatos harc, a folyamatos védekezés miatt.

Nekem volt egy nagyon szép meditációm a bevállalás témájában. Az úton szakadék jelent meg, iszonyú félelmet éreztem, amikor megláttam.

Teremtettem hát rá egy hidat, én itt átmegyek! A hídról lepillantva éreztem, mindig félni fogok a zuhanástól, ha nem megyek le oda. Megtapasztalva és bejárva a mélységeket, a teljesen átégetett, befogadott élmények végül semleges töltésűvé válnak. Enyém lesz a szakadék és a képesség hogy lemenjek és ki is jussak onnan.

A technika, ahogy az ember ki tudja zárni a tudatából a negatív érzéseket pedig hasznos a maga helyén. Ez a hely ott van, hogy ha olyan feldolgozni valóval találod szembe magad, ami egyszerre túl sok, akkor tudj belemenni és amennyit nem tudsz feldolgozni, az tudd visszazárni. Itt el lehet csúszni, párszor nekem is sikerült :-) méghozzá azzal, hogy visszazárhatod, de fel kell vállalni, hogy amint újra van hozzá erőd előveszed. Ehhez kell következetesség, kitartás és ami a legalapvetőbb, hogy el tudja fogadni az ember, hogy ez maga a Rend. Amikor nem akartam újra elővenni az adott témát, akkor egyszerűen belekényszerített a karmám. Rosszabb helyzetbe hoztam magam, mert az egó be tudta hazudni, menedzselni tudja a dolgokat... A tanítás mindenkit megtalál. És mindenki kezd vele valamit a saját tudatossági szintjén.

Nagyon jót írtál Eszter, köszönöm.

azokat az okokat, amik miatt a mélypontokat meg kell élni. Ami leránt.

A drogfüggésnek elég súlyos okai vannak. A közösség ereje sokat segít, a támogató energiák befogadásának képessége nagyon fontos.

Viszont csupán átmeneti a hatásuk, ha megoldatlan, mély traumák vannak lefojtva a tudatalattiban.

Van aki arra képes, hogy biológiai apa legyen és van aki tud igazi lenni.

Érdekes ez a hegymászás téma. Imaginációban a hegy maga az Apa a feljutás a hegyre pedig az apai elvárásoknak való megfelelést szimbolizálja. Hogyan lehetne valaki igazi apja a gyerekeinek, ha még mindig a saját apja elismerése utáni vágy hajtja? Ezért aztán nincs az a csúcs ami elég lenne, nincs az a jel, ami megállítaná...

Engem megérintett.

Legjobban az, amivel most dolgozom magamban, a tehetetlenség megélése. Nem tudsz segíteni. Mert az expedíciót szervező barát távcsövön nézte az alsó táborból, hogy lefekszik a hóba. Nem veszi fel a telefont. Majd újra felkel. Elindul. És eltűnik...

Aztán a jelek semmibe vétele. Egy lavina. A serpák nem rakják ki a kötelet...

A folytatás nagyon fájdalmas lesz, ezt élem én is most. Nehéz feldolgozni, mindegyik oldalról nehéz.
Az elhagyó szülő leszületik elhagyott gyereknek...

Aztán kioldódik, mind a kettő én vagyok.

véleményem szerint egyáltalán nem köthető a nemi hova tartozáshoz, inkább köthető az egóhoz.

Először is, az emberek azért lopnak, mert nincsenek tisztában a karmikus következményekkel. Mert másokat kihasználni kényelmes.

Ezen kívül a lopás játszma is. A tolvaj a lopás előtt kisebb értékű ember, abból a szempontból szegény, amit elvenni akar. A játszma fő "haszna" az, hogy ha valaki hagyja, hogy meglopják, alárendelődik, tehát a tolvaj egója nőhet. Egészen addig, amíg a karmáját vissza nem kapja, de ha ez már másik élet, elfelejti, hogy tartozik...

Mi nők miért pont ilyen pasit kapunk?

A kapcsolatba bevonzott férfi pontosan olyan fejlett morálisan, felelősség vállalásban, szexuális kultúrában, apaként stb, amilyenek mi voltunk az utolsó pár leszületésünkben férfiként. Az a dolga, hogy megmutassa, érezd, éld át, tapasztald, milyen ezt egy nőként megélni.

Az áldozat típusú anya valóban kihasználó férfit nevel a gyerekéből, pontosan ezért választják szülőnek pont őt. Az anya hozza a karmát, amit férfiként magának teremtett. A férfi gyerek meg éppen ugyanazt teremti meg magának.

Két dolgot kell elfogadni, hogy megértsd miről szól ez az egész.

Az egyik, hogy az egó akkor marad egy helyzetben, ha nyer valamit. Az "áldozat" nők, kapnak a férfitól cserébe dolgokat.

A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy a legnagyobb tévedés, ami miatt az emberek a kihasználás állapotán nem képesek változtatni az az, hogy nem tudatosak abban, hogy amennyit adok és hogy mennyit kapok ez nem lineárisan függ össze!

Ha valaki belemerevedik a mártír szerepbe, az beszűkült az elfogadásban. Az a mintája, hogy neki ötször annyit kell tennie. Ez nagyon mélyen belül van. Neki ez a rend.

Ha valaki úgy érzi belehalna, ha elhagynák, mindent eltűr, csak megtartsa a pasiját, szerinted mit gondol, mit kap érte cserébe? Ő hiszi azt, hogy az életét! Tehát mindent ad a neki legfontosabb dologért, az életéért.

Anya és gyerek kapcsolatban a feltétel nélküli szereteten kívül az összes érzés benne van. Igen, láttam olyat, hogy az összes sérelmet a nő, amit az apjától és a pasijaitól kapott mind rázúdította a fiára, hatalmas játszmákat lejátszva. Aztán a győztes a harag lett, mert meghalt a nő rákban.

A kötődés a kapcsolatban nem egyenlő a felelősség vállalással.
A kötődés azt jelenti, hogy valamiben nem vagyok önellátó. Nem szeretem eléggé magam és mástól várom el ezt. Alul értékelem magam és elvárom, más tartson értékesnek. Gyenge vagyok valamiben és támaszkodni akarok. Ezért ha ezekben a dolgokban fel tudunk nőni, belátjuk, a másik annyit ad, amire képes. Ha nem tudja most éppen megadni, nem kezdünk játszmába, hogy kizsaroljuk. Megadjuk saját magunknak.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy a lelkem dönt és nem az egóm, az egó három dolgot keres, most rögtön jól akarja magát érezni, ezért biztonságra vágyik, nem akar megváltozni és kerüli a kellemetlen érzéseket.

Ahhoz, hogy tisztábban tudjunk látni önmagunk felé, növelni kell az őszinteségünket. Mert ez egó nagyon találékony abban, hogy mentségeket találjon.

A mai nők többsége tele van kisebbrendűséggel és félelemmel.

Nem képesek bevonzani olyan partnert, aki felelősséget vállal férfiként, apaként. Mert a nők sem vállalnak felelősséget a saját életükért.

Félelemből döntenek.

Félelemből meghozott döntés további félelmet szül. Hazudnak nekik a pasik, mert ők is becsapják saját magukat. Nem képesek reálisan szembenézni a problémákkal.

A felelősség vállalás képessége azt jelenti, minden dolog, ami a világomban zavar, ami nincs a helyén, az bennem, belül nincs a helyén. Nem mutogatok a "sok" pasira, hanem magamban belül megkeresem és kioldom az okokat.

Még egy gondolat. Az élmények megélésének mélysége attól függ, mennyire tudok rányílni a jelenre, befogadni a valóságot. Ez is belső képesség. Ezt növelni kell, mégpedig úgy, hogy kioldod saját magadból, ami beszűkít.

Beszűkít a félelem, a büszkeség, a harag, a közöny. A múlt sérelmei. Amiket elástál. Jó mélyre, de a lelked vágyik a tisztulásra, ezért elkezd zavarni valami, ezért "észreveszed" hogy lopnak a pasik ;-) és amikor a nők lopnak, az totál hidegen hagy.

A lelki fejlődésben a lopásnak helye van. Tanuljuk a szükségleteinket kielégíteni. Amikor még csak arra vagyunk képesek, hogy ezt a másik rovására tegyük, akkor is a dolgunkat tesszük. Olyan az, mint visszamenni gyerekbe. A karma bevállalása azt jelenti, hogy váljunk tudatossá arra a hatásra, amit okozunk és éljük meg. Engedjük, hogy megváltoztasson. Ne hazudjuk azt magunknak, csak mások lopnak, csak a férfiak lopnak.

Mert minden egy. Keresd ott belül a tolvajodat, fogadd el és tanítsd meg felnőttnek lenni. Mert a Te részed. Csak valamikor régen megtagadtad és lehasítottad. Ha visszafogadod, ha a helyére kerül, újra erre tükröt a világtól nem fogsz kapni. Nem lopnak tőled semmit. Sem tárgyat, sem energiát, sem érzéseket, semmit. Helyreáll a Rend. Jöhet a következő terület, dolog amit tudatosítani kell.