Attól, hogy a megfoganás nem tudatosan várt, „tervezett”, még bőven van esély rá, hogy az anya tudatos anya legyen. Egy magas szinten élő, de karmáját még nem teljesen feloldott (ami ugye általában nem is zajlik le 40-50 éves korig, hiszen mindig van hova fejlődni, mindig van mit átvilágítani és megváltoztatni magunkban) tehát tudatosan élő nővel is előfordulhat, hogy olyan nehézség éri, ami közben elveszti éberségét, és váratlanul megfogan. Ettől még, amint megtudja a várandósságát teljes tudatossággal és felelősséggel és nagy szeretettel várhatja a jövendő gyermeket. És mehet tovább a tudatos teremtési folyamat. (Én sem írtam terhességről.)
„Hanem maguk alkották a sorsukat és az utódot is megteremtették mentálisan és érzelmileg a férfival együtt, és annak egy pontosan meghatározott időpontban, a megalkotott kis lélekhez illeszkedő csillagállás mellett történt a fogamzás és a születés.” – A sorsát maximum élheti, de nem alkotja, mert az már meg van alkotva születésekor, persze nem egy variáns, de tény, hogy megvannak a „kötöttségei”: az adott karmák feloldása. És van pozitív beteljesedés, karmafeloldás és van karma súlyosbítás, körbe-körbe forgás, lecsúszás.
„pontosan tudták, kit hoznak világra” – hát, ha megnézték a várható születési képletet, akkor nagyjából, igen, de pontosan nem tudhatták, ugyanis az egész várandósság alatt az anya szellemi-lelki állapota hat a megszülető gyermek spirituális struktúrájára, tehát az nem a foganás pillanatában dől el 100%-ban. Nem készen kapunk „onnan” egy egyéniséget, egy nagy szellemet, mert ott nincsen „kiadásra készen” senki, nem Cleopátrák, Napóleonok, Nagy Sándorok és Newtonok stb. várakoznak ott kosztümösen, hogy leszülessenek :D
„Ennek másik fajtája, amikor bekéredzkedik egy lélek leszületni és a nő eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem, megszüli-e vagy sem? Ez az elfogadás.” – nem ez nem a másik fajtája, nincsen kéredzkedés, a nő elméletileg mindig eldöntheti, hogy elfogadja-e a megfogant életet és leszületendő szellemet. Ha éber, dönthet erről. Az anyaság mindig elfogadás és befogadás. Persze, amikor kábulatban történik, akkor a félelem és az ellenérzés által érkezik a gyermek, tulajdonképpen a polaritás törvénye szerint. Ekkor a sors dönt, vagyis a metafizikai törvények. Ilyenkor valószínű sokszor elmarad a szellemi-lelki tudatos befogadás. De végül is, bizonyos szintig már úgy is le van tuszkolva az illető torkán. De nem akarok dramatizálni :D

„A spirituális és tudatos anyasághoz nem kellenek varázspálcák és nem kell a csillagokat böngészni, minden belül van, csak fel kell fedezni. És nem kell sem antibébit szedni, sem védekezni a gyerekáldás ellen, mert nincs véletlen teherbe esés sem, hiszen a termékenység tudatos.” – Ezzel teljesen egyetértek. Kiegészítve azzal, hogy nem lehet ezt ilyen szélsőségesen idealizálni. Tény, hogy irányítjuk valamelyest a sorsunk, de azért minden csak az egyetemes törvényekkel harmóniában működik, tehát van egy határa az „akaratunknak”, a sorsunk igen nagyban a sors iránti alázatról és elfogadásról is szól. Isten gyermekei vagyunk, de ránk is vonatkoznak törvények. És nem lehet a gyermekáldást több, mint egy évig elkerülni egy komoly párkapcsolatban, legalábbis spirituálisan törvényesen kicsi az esély, ugyanakkor van, ha sokáig kerülte a nő a megfoganást, nem tudja semlegesíteni azt egy-két hónap alatt. Akar több évébe telhet mire megérkezik a várva várt gyermek.
„Vannak még a Földön népek, ahol a születés és a halál is tudatos.” – Valamennyire nyilván ráéreztek ezekre a dolgokra a mágikus világképpel rendelkező népek, de ettől még ne essünk abba a tévedésbe, hogy ők magasabb rendűek szellemileg, mint pl. a modern emberek spiritualizálódó része. Máskülönben nem halnának ki. Ugyanis az emberek között nem a testileg erősebb marad életben, hanem a szellemileg erősebb, persze azért, mert ezt tükrözi a test egészsége is.

„Nos, a tudatlan termékenység és anyaság semmit nem fejleszt a nőkön, ahogy évezredeken keresztül nem segítette hozzá a nőket a tudatossághoz és a spirituális fejlődéshez. Épp ezért tartunk itt. Ők az elődeink és hetedíziglen itt virítanak a génjeinkben a sok feldolgozatlan traumát ránk hagyományozva az anyaság, az apaság, a szülőség és a szexualitás megélésével kapcsolatban is. Igen, ezt a sötétséget örökítették ránk elődeink, akik, ha totális vakságukban nem szaporodnak csak, mert ez általában a szex velejárója, akkor nem lehetne nyafogni az anyaságról sem itt.” – Épp ezért tartunk itt. Hol? És pontosan kik? Mert egy dolog ahol Ön tart, a misztikus okoskodásával, amiből kitűnik, hogy még annyit sem realizált és tapasztalt, mint én. Továbbá nem értem az Ön itteni kiborulását és azt sem, hogy miért kell „nyafognia” - ahogy Ön fogalmaz. Totális vakságnak nem mondanám, ez hatásvadász túlzás, nyilván helyt kellett álljanak valamilyen szinten anyaként, tehát ha vékony tudatosság is, de volt bennük. „a szex velejárója” – szerintem tartózkodjunk ezektől a materialista-tudományos kijelentésektől, még mindig teremtésről és spirituális ember-szemléletről beszélünk. Az állatokban van anyai ösztön, és az ember akárhogy is nézzünk tudatosabb, mint egy állat, nem kellene azt a hamis látszatot kelteni, hogy az ember 200 évvel ezelőtt még csimpánz volt. :D És hogy 3/4-ed részt még mi is csak állatok vagyunk. Már legalább több 10 ezer éve nem vagyunk állatok.

„Rövidlátásra vall, ha a leszülető lélek programját lesajnálják, mert fogyatékosnak, vagy akármilyennek születik vagy azzá válik. Nekem volt szerencsém végigasszisztálni egy kómába esett és lebénult gyermek hatéves kálváriáját, amiből nagyon sokára volt elfogadható számomra, hogy valójában a kislány nem hagyja magát meggyógyítani. Sokáig azt gondoltam, hogy a szülei milyen bénák, de minden elérhető módszerrel nekiálltak a gyógyításának, de nem, nem hagyta magát meggyógyítani, mert így tanította a legtöbbet a totál sötét és kőgazdag családjának.” – Nem tudom, mit ért lesajnálás alatt, mindenesetre szerintem szomorú, ha egy gyermek fogyatékosnak születik.
Erősen kétlem, hogy a gyermek nem akart meggyógyulni! A gyermek ugyanis az anya tudattalan és tudatos szellemi-lelki életét tükrözi, 14 éves koráig az anya (vagy később, ha az anya lemond róla, a gondozó) szelleméhez és tudattalanjához van kötve. Tehát ebben az esetben (is) az anya tudattalan tévideáiból fakadó agressziója bontotta szét a gyermeke szellemét, akármilyen kegyetlenül is hangzik. A fenti tanulmányomban, talán túl finoman próbáltam erre a női mágiára felhívni a figyelmet. A gyermek, mint tanító, ez óriási misztikus tévedés. A sors sem tanító, hanem „csak” törvény, az, hogy érdemes belőle tanulni, az más kérdés. Ezzel a misztikus magyarázattal, hogy a kislány azért született volna, hogy betegként jól megleckéztesse a szüleit, ez is önámítás, a lelkiismeret elcsitítása, ugyanis valójában, az anya felelt azért, mert a kislány nem lehetett egészséges és leendő boldog és egészséges felnőtt.

„A gyerek három éves koráig van az anyja aurájában, ezt követően fokozatosan leválik róla és hétéves korától a családi aurában önálló aurára tesz szert. Vagyis az anya felelőssége a gyerek három éves koráig nagyon közvetlen, de azt követően már nem. Persze ebben is vannak egyedi esetek.” – Ilyen eset, amit Ön említ nincs. Az auratestek fejlődési korszakai egyforma időtartamúak mindenkinél, és egy a funkciójuk, attól, hogy tévesen, egészségtelenül fejlődnek ki az auratestek többnyire a nevelésen múlik, de minimum 14 éves koráig minden gyermek az anyja tudattalanjával van összekötve, és kitéve annak, hogy tükrözze az ott gyülemlő, lefojtott negatív érzéseket. A harmadik Szaturnuszi ciklusban 14-21 éves korig alakul ki (az Ikrekkel analóg fejlődési szakaszban) a gyermek önálló, sorsot is szemlélő logikai képessége, ekkor alakul ki az önálló mentális aura teste, innentől kezd egyre felelősebbé válni az egyetemes törvények szemszögéből is saját lelkivilágáért, ami persze még ekkor is befolyásolható az anya által, ez a gyermek stabilitásától függ.

„A családfelállításos sztorik nagyon plasztikusan képesek bemutatni, hogy a nem boldog, alkesz, krónikus beteg gyerekek nem kizárólag és nem elsősorban az anya konfliktusait vállalják át, van az is, de az előző generációk megtagadott sorsai a legkülönfélébb formában képesek visszaköszönni az utódokban, nem beszélve az ikerterhességek magzati veszteségeitől.” – Csak anyai ágról, tehát elég nagy valószínűséggel az anyában is ott rejlenek az adott karmikus problémák.

„Egy ismerősöm kínzó hátfájása attól volt, hogy a nagyszülők korán meghalt kislányukat elengedni nem tudták, ottmaradt velük a halála után is. Az ismerősömet, az unokájukat pedig ők felügyelték. A szokásos történet, hosszú házban laktak, elöl az idősek, hátul a hozzáépítésben a fiatalok. A fiatalok a hegyen dolgoztak, a nagyszülők pedig vigyáztak a kislányra. Az el nem távozott kislány lelke hozzákapcsolódott az unokájukhoz, máris kész a betegségfaktor, és ehhez az anyjának semmi köze nem volt.” – De a valósághoz se sok. A hát az oroszlánhoz tartozó testrészt, tehát oroszláni, személyiségi problémát jelent. Az ismerőse feltételezem felnőtt, tehát a hátfájás az ő oroszláni karmáját jelzi. (Amennyiben tényleg a háta fájt.) Az Ön ismerősének inkább a párkapcsolattal és saját személyisége értékével kapcsolatosan vannak tévideái, amelyek a karmáját jelzik. Ha valóban elmúlt a hátfájása az igen misztikus dolog, viszont nem tudom, milyen lehet a párkapcsolata és élete vezetését mennyiben vezérli az, hogy saját magát lemérhesse, és lehetőleg mindig a legjobb. legérdekesebb lehessen, mennyiben képes nyílt harcokat vállalni, felvállalni magát, uralkodni magán stb. Ez természetesen az ő ezekről való személyes beszámolója nélkül nem vitatható tovább, csak jeleztem, hogy egy kauzális asztrológus másfelé indult volna el.

„Az élet sokkal színesebb, minthogy szülni kell a nőknek három-négy gyereket, akkor aztán ott a fejlődés lehetősége. Nem tudom honnan a fenéből származik ez a minta, de hogy semmi köze a spirituális ügyekhez, egészen biztos. Ezerszer voltunk már apák, ezerszer voltunk már anyák, hetedíziglen dolgoznak bennünk az elődeink tapasztalatai, ez épp elég muníció a fejlődéshez anélkül, hogy most gyereket kellene szülni hozzá.” – Nem rég azt írta, vak tudatlanságban szültek ősanyáink, szinte arra utalt, hogy állatok módjára szaporodtak, most pedig mégis le akarja tudni ezen állati szaporodások által az anyai és apai szerepeket. :D
Persze nem voltak állatok, sem vaksötétben, ahogyan Ön jelezte, viszont ettől mi még tovább kell fejlődjünk. Ők is a gyermeknevelés által fejlődtek, mi is az által fejlődhetünk és oldhatunk karmát. Vagy Ön a sok Önre örökített nehézséget esetleg szintén hitelre vett luxusautóval szeretné törleszteni és gazdasági fejlődéssel? :D Szerintem inkább Önnek nem sok köze van a spirituális ügyekhez, azon kívül, hogy szeret beleszólni és szeretne ebben is a legjobb, legokosabb, legügyesebb és legsikeresebb lenne, de legalábbis elnyomni azt, aki szerint az anyaság szerepköre lényegesebb, mint az önmegvalósító színésznői, művésznői, doktornői, üzletvezetői stb. hivatásban szerezhető tapasztalatok, mert nyilván Ön szerint ez a minta spirituálisabb. Természetet kifosztani, önzően gyermek nélkül maradni, csak saját vágyaink kielégítésével foglalkozni, Önnek bizonyára emelkedettebb. Ezen a mintán én nem lepődök meg, már jól ismerem. Ön azt hiszi, hogy az anyai ági női ősei nem voltak elég önzők, nem volt elég hatalmuk, pénzük, sikerük, nem élveztek eleget, ezért Ön megteszi helyettük is. Nem véletlenül nincs utódjuk, vagy csak egy, esetleg kettő, de azok sem családcentrikusak, többnyire elköteleződni képtelenek, az ilyen modern szemléletű embereknek. Míg a világ értelmiségi-misztikusai kristálygyermek - , és leszülető nagy szellem – lázban égnek, a tinédzser generáció nagy százaléka drog-, alkohol- függő, éretlenül szexuális kapcsolatokat létesít stb. a következő generáció nagy része meddő, terméketlen biológiailag stb. Nem minden arany, ami fénylik, nem minden spiritualitás, ami annak tűnik, mert nagy részük hamis misztika az ego kényelmére és izgalmaira.

mi alapján vacilált? Inkább ez itt a kérdés.
De Ádám nem a jó érzetek és a rossz érzetek fájáról evett, hanem a jó és a rossz Tudás fájáról.

Keresi, keresi. Még szép. És ki az, aki meg is találja?
Álomvilág? Van párom, van családom, van megélhetésem, van hitem. S mindezért tettem is.
Álomvilág az, amikor ezt valaki a saját élete romjairól, hit nélkül cáfolni akarja, szerinte, álom amiben élek.
Szerintem, Önnek kedves omega, ikrek karmája van, talán pont a napjegye Ikrek, és az ikrek negatív tulajdonságaitól vezérelve semmiben sem tud hinni és elmélyülni, mindet csak játéknak lát, kicsit szenved ettől, s ezen a szenvedésen másokkal való vitákban, másoknak mindenáron, mégha finoman és árnyaltan is, de ellentmondani, és mindenben kételkedni, amíg a másik hisz, s játszani, hogy valami nagyobb tudás birtokában van Ön, s ez a nagyobb tudás a pesszimista kételkedés. És mi más is lehet a folytonos agyalás és agytorna eredménye, mint a realizálatlan élet, s az emiatti pesszimizmus és a valódi boldogság és a komolyságban való kételkedés.
Az Ikrek karma megnyilvánulása az önkéntelen sötéten látás, pesszimizmus, az árnyék-én tevékenység, amivel a szuper intelligens ikrek karmások végső soron minden realizálható boldogság képét megsemmisítik magukban és megfosztják magukat azok beteljesítésétől. Apró kis egérutak, apró kis örömök maradnak nekik: cigiről cigire gyújtanak (gyakran dohányosok) és saját életük kudarcát másoknak való értetlenkedéssel (sokszor elég rámenősen), másokban való kételkedéssel enyhítik. Pofon egyszerűnek látnak mindenkit, aki hozzájuk képest nagyobb realizáló képességgel rendelkezik és így persze valamelyest karmát old fel és boldogabb, szerintük, a boldogság nevetséges, labilis állapot, a tökéletes sebezhetőség állapota. Igazából ők maguk félnek attól az áldozattól, amit a boldogságért hozni kell: az ego legyőzése, szeretetképessége, elfogadás, elköteleződés, elmélyülés. Amíg a tőlük boldogabbakat próbálják vitákkal elkedvetleníteni és kétségbe ejteni, valójában ők azok, akik a kétségbe esés állapotában kikelnek magukból, s őrültekké lesznek, mert rettegnek saját démonaiktól.
Az ikrek karmások biológiai előtörténete, hogy valóban ikerként fogantak meg, de a testvér elhalt, s nem csak testi maradványai szívódnak fel a másik épülő magzati szervezetbe, de annak lebomló spirituális struktúrája is a maga halál élményével és vesztes-érzetével. Ez a rész válik az Ikrek karmások árnyék-énjévé.

A bennem levő isten vágyik saját teljességére, "mert az jó". ("Mert az szupi.")
A bennem levő Lilith (öncélúság, káosz) is vágyik dolgokra, fejlődésre nem, minél könnyebb életre, minél több öncélú élvezetre, mert az olyan jó... olyan szupi.
Valahogy a kettő mégis egymás ellentéte, de az előbbi attól "jobb" és "szupibb", hogy az valódi, teljes szellemmel, lélekkel testtel átélhető, megtartható Boldogság, Harmónia, a Mennyek országa, ahogy Jézus mondja. Míg az utóbbi az maga a Pokol, akármennyire is tűnik a felszínen és persze csak ideiglenesen "jó helynek", "jó állapotnak".
A relativisták mindig eltévednek az életben, mert nekik nemhogy az egyik "jó" és a másik "jó" egyforma, de még a rossz is a többi állítólag jóval egy, és minden egy helyre megy. Alfa és omega, magas és mély, sötét és világos, tiszta és mocskos, igaz és hamis egy értéket kap, ebből lesz fejlődés nélküli ismétlődés, körbe-körbe forgás, a tömeg ezt teszi, a saját farkát fölfaló világkígyó. Változás, értelem, érték emelkedés, megvilágosodás nélkül, körbe-körbe.
Elég kényelmes hozzáállás, de nem valami eredményes. Sőt, valójában fájdalmas, de az olyan "kenyőcsök" (Hamvas: Karnevál) pszichológiák is filozófiák, mint a humanizmus, liberalizmus, relativizmus és a többi -izmus, ami mind öncélú, könnyítik az ilyen körbe-körbe forgásokat, működtetik az értelmetlen nagyvilági, világias játékokat.