Talán most egy szép párkapcsolati történetnek illene következnie , de a szívemmel való látás első élménye mégsem ehhez kapcsolódik.
Jó pár évvel ezelőtt történt , amikor még életem első komoly tanítójához tartoztam.
Óriási érzelmek fűztek hozzá. Azt gondoltam , ő a tanítóm , aki az enyém, ő tud rólam a legtöbbet és ő szeret engem a legjobban ebben a világban. És ez életem végéig így is lesz.

Kisebb műtéten estem át, az arcom egyik oldalát műtötték, így nem fordulhatok arra az oldalra... Ez eléggé megnehezíti az alvást, mivel (mások szavaival élve) egy ringlispir hozzám képest semmi:) Nagyjából másfél óránként felébredek, és nem nehezen, de lassan tudok visszaaludni. Pedig fizikailag fáradt vagyok, egész nap kerítést festünk, költözést tervezünk, telket nézünk.
Délután megint vonatozom három órát, már alig várom...:)

Eszembe jutott néhány dolog a jin erő megmutatásáról.
A jin erő , amit meg tudunk mutatni, sohasem színtisztán jin. Mert az maga a halál, a megadás.
Az igazi jin erőben mindig ott bujkál egy cseppnyi yang.
Ettől válik a jin élővé.
Különben bármilyen szelíd is csak halott, befagyott, valójában használhatatlan .

" - Szeretnék megkérdezni valamit, de nem tudom, hogyan .
- Csak rajta !
Artúr gondban volt ."

- Talán azt szeretnéd tudni, milyen az , amikor az ember szerelmes ?

Artúr hálásan bólintott , amiért Merlin kisegítette szorult helyzetéből . Az öreg mágus töprengett egy percig , azután így szólt :
- Először is : semmi okod szégyenkezni, mert igazán fontos dolgot kérdeztél . De van valami a
szeretetben , amit nem lehet szavakba foglalni . Most pedig gyere velem !

Azt mondják yang - világban élünk. Látjuk , tapasztaljuk.
Szükség lenne a jin -re , a nőiségre , hogy az egyensúly visszaálljon .
A nők érzik a fontosságukat, ezért igyekeznek megerősíteniük pozícióikat a világban , a
férfiközpontú világban.
De a cél nem a nők " el-yangosodása " bár minden nőben éppúgy ott van tiszteletreméltóan
a yangerő is , amit sok helyzetben használniuk is kell.
A cél mégis a jin - erő megmutatása , felszínre hozása az én gondolkozásom szerint.

Ezzel kapcsolatban volt egy meglepő élményem .

Az egyik meditáció felhozott egy régi feladatot, amit nem nagyon tudok megoldani. Nem nagyon foglalkoztam vele. Gyerekkorom óta érzek magamban egy felsőbbrendűség érzetet.

Azóta egy kiránduláson megkaptam a lehetőséget, hogy átmenjek gyerekkori villanypóznámon ,
amiről annak idején leestem.
A lehetőség egy fatörzs képében jött elém , csakhogy már nem a földön volt, hanem kb. 2 -3 m
magasban egy árok felett.
Mintha a gyerekkorom tért volna vissza...

Újra megpróbáltam végigmenni .
A lábam remegett , kívül - belül féltem , de a kíváncsiságom megmaradt , vajon meg tudom csinálni ?
A tét nagyobb volt, ha innen leesek , már én is elhittem, hogy kificamodhat a bokám .

Már tegnap is rágondolt, gyújtott egy gyertyát. Ma két éve, hogy meghalt a fiú, fiú szülei jutottak eszébe, hogy élik meg ezt a napot.
Huszonkilenc éves volt, nagyon okos és mindig mindenkinek meg akart felelni, ez lett a veszte.
A nemet nem tudta kiejteni, aki egy kicsit belelátott, az érezte ez így nincs rendjén, nem lehet mindig jókedvű valaki, ki kell, hogy adja a mérgét, dühét, nem vághat jóképet mindenhez. Egyszerűen nem vállalta fel önmagát.

Szóval tudatosítom magamban az álmodás tényét. Fura érzés, hogy az egész napomat át- meg átszövi az éjszaka gondolata - és most szigorúan arra az időszakra gondolok, amikor le van hunyva a szemem:) Szinte óránként kérdezem magamtól: Ébren vagyok, vagy álmodom?

Két napja kint voltunk a temetőben, apám sírját rendezgettük , halottak napjára készülve.

Ritkán járok temetőbe, de apu sírjánál mindig új tanítások, felismerések érnek.

Apámmal életében nem volt jó a kapcsolatom , amióta meghalt , számtalanszor megbocsátottam Neki.
De mindig újabb és újabb megbocsátani , elengedni való merül fel.

Most, amikor a sírt rendezgettem , annyit kívántam magamban, hogy az odaáti világban vagy az új

Sziasztok !

Letelt az egy hét , nagyon jó, hogy többen próbálkoztatok !

Sajnos a szimbólumot nem sikerült eltalálnotok ! A papírra egy jin - yang jelet rajzoltam.

A könnyebbség kedvéért egy közismert szimbólumot választottam , de úgy látszik

nem ez számít !

De ne adjátok fel, érdemes tovább gyakorolni , egyszer sikerülni fog !

Sanyinak köszönöm a megtisztelő felkérést , én is élveztem , hogy rajzolhattam Nektek !

Sziasztok , szép napot !

Cs. Zsuzsa

Ezennel a megnyitom a saját kis blogomat..

Ide életem és útkeresésem történetét szeretném leírni, tulajdonképpen magamnak, de ha elolvassátok annak nagyon fogok örülni.
Annál is inkább mert nekem is nagyon sokat segít, ha mások írásait olvasom.Remélem ezzel segíthetek néhányotoknak abban, hogy megtaláljátok azt amit kerestek..Legyen az út, vagy akár Önmagatok.

Először is szeretnék bemutatkozni..

Kedves Olvasó!
Nagy álomszuszék lévén mindig sokat aludtam. Szüleim szerint semmilyen antibiotikum nem volt képes olyan hatásra bármilyen betegség esetén, mint amikor jól kialudtam magam.

" A szívemmel látlak téged " - szól a dal.

Vajon miért van rá igényünk, hogy a kedvesünket a szívünkkel láthassuk ?

Mitől más ez az érzékelés a szemünkkel és agyunkkal felfoghatóhoz képest ?

A régi taoisták úgy gondolták , emberi testünket kétféle agy irányítja.

Az egyik a fejünkben található agyunk , de ezen kívül van még egy ugyanolyan fontos ,
érzelmi agyunk is , ez pedig a Napfonat , a solar plexus.

Helye is van testünkben ,a mellkasban , a szív alatt , a gyomor felső része mögött helyezkedik el.

Ma volt két üres órám Fehérváron ,és úgy gondoltam sétálgatok egy kicsit …
Korán sötétedett , de nekem sétálni támadt kedvem a belváros utcáin.
Régebben kétszer is meggondoltam, hogy egyedül nekivágjak a sötét utcáknak , de egy idő óta
egyre több dolog már nem okozott problémát.
Tavaly a párkapcsolati tanfolyamon megtanultuk, hogy lelkünknek van egy ellenkező nemű
másik fele is , amely ugyanúgy bennünk él, de általában elfeledkezünk róla hogy tudatosan is használhatnánk.