Önvédelem
Már néhány héttel ez előtt megfogalmazódott bennem a szándék, hogy az önvédelem témakörében írok egy cikket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit ért, ki mit nevez önvédelemnek. Fontos-e az önvédelem, jogos-e az önvédelem. Mit nevezhetünk önvédelemnek, és hol lehet a végső határ, tehát meddig önvédelem az önvédelem? Fel tudjuk e emelni az önvédelem fogalmát spirituális magasságokba, vagy az önvédelem csak a fizikai síkon nyilvánul meg?
Hozzászólások
175 hozzászólásNahát, hatalmasat nevettem megint! :))) Ha ez így megy tovább, nem lesznek csini nyári ruhák...
Igen, igyekszem tiszta maradni, ennek a mocsoknak a kellős közepén. Tudom, hogy kik suttognak. Akiken legtöbbet segítettem, akiket nem egyszer húztam ki a ...na onnan...
És igen, azok, akik SEMMIT nem juttattak...
És tudod mit? Amíg itt olvasgattam, rájöttem: nem baj az, hogy így ért véget. Most is harcolok, de egy sokkal jobb pozícióból...:))) Előre tudom: biztos a siker!
Évekkel ezelőtt egy látó megkérdezte tőlem: "miért kell mindig harcolni?" Nem tudom. Itt beragadtam, mert azóta is ezt csinálom. Mindig jön egy újabb "ügy".
Lehet, egyszer csak belefáradsz, beleunsz, túl nagy pofont kapsz, vagy bármi más, és valóban őszintén megkérdezed magadtól: Megéri? Hiányzik ez nekem?
Én is így lettem ügye-fogyott...
A csini nyári ruhákról is mondanék valamit, de nem érdekes, mert úgysem tudom merre van az a sarok...:)))
Megfigyeltem magamon, hogy mindig kell valami stresszor, ami mozgásban tart. Tudom, hogy miért. Menekülés - önmagam elől...A munkáim is mindig ilyenek. Idegesítőek, de lendületben tartanak, mindig résen kell lenni, filózni, számolgatni. Ha kell, támadni vagy visszatámadni. Ezerfelé figyelni minden pillanatban.
Voltak boldog békeidőim, hímezgettem, lakást festettem, átrendeztem, nagyon sokat játszottam a nagylányommal. A kertészkedés volt a mindenem és az állatok. Aztán jött az új életem, egymás után a két kicsi, a megnőtt felelősség, mert ez ugye 24 órás szolgálat és nincs szabadnap. Az örökké nyüzsiző párom, akinek útilapu van a talpán, állandó mozgásban van, ami néha-néha teljesen az idegeimre megy.
Tényleg kellene egy akkora pofon, hogy padlót fogjak, mert most is tudom: nem kell ez nekem.
A nagy kérdés az, hogy vajon mi töltheti ki/be a helyét? Őszintén szólva: félek tőle.
De tudod mit? Rúgok egy akkorát ezen a korlátomon is, hogy dőltében szétesik!:) Húúú, már sokkal jobban vagyok.
Az áldott esőnek köszönhetően a gaztól nem látszik ki a kertem, béke, csend, erdőillat, madárdal, simogató napsütés. Tudom, hogy rövidesen megkapom a választ.
Egyébként nem bírom az agressziót. Azt már én is megtanultam, hogyan lehet leszerelni szép szóval. De nem mindenkinél működik. Van még min dolgoznom.
"Energia leszívás? Meg kell mutatni az embereknek, hogyan töltsék fel magukat pránával"
Na ezt nekem is mondd el, mert igen csak energia hiányban szenvedek.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Teeeeeeeeeeeeeeee? :DDDDD
Most mi a baj? :DD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát szeges, ezt meg most értettem meg ahogy olvasom. (energia leszívás) apám te nagyon ki vagy pihenve :DDDDD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez nagyon jó Miki. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe. :)))
Kivételesen tényleg csak azon nevettem, hogy pont Te lennél energiaszegény...
Mindig tanul az ember. Most például azt tanultam meg, hogy felületesen olvasok, mert ezt a lehetőséget észre kellett volna vennem.
Bár tudod, rossz aki rosszra gondol... :)))
Kezdem azt gondolni, hogy ennek a káosz hozzászólásrendszernek meg van az az igen nagy előnye, hogy többször át kell lapozni az összes hozzászólást, és ugye meg meg akad az ember szeme a már olvasottakon is. Mint most :DD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
A Sanyinak is van életerő anyag a Sirály csomagot közt. Én Gyurkó Zsolttól tanultam, amit az energiákról tudok... spirit.hu
1. Fehér fénnyel a korona-csakrán keresztül. Elképzeled, hogy a fehér fény megvilágítja a a fejtetődet és megengeded a fénynek átvilágítson rajtad. Meditációban töltöd magad, később éber állapotban is tudod csinálni, működik.
2. Őselemek, pl. levegő. Koncentrálsz a légzésedre, felveszed az életerőt, bent tartod és csak a levegőt fújod ki. Telíted a tartalékokat.
3. Víz. Zuhanyzás első felében - azzal a kívánsággal telítem a vizet, tisztítsa meg az aura rétegeimet, csakráimat, meridiánjaimat, második felében pedig töltsön fel életenergiával.
4. A legütősebb és legnehezebb éter-üresség meditáció. Gondolatok teljes kikapcsolása. Az ürességtől kérem, töltsön fel, ha a gondolatok között van üres idő és ez nő a meditációk alatt, az is nagyon tölt. Két-három percnél hosszabban nekem sem megy, bezzeg a 16 éves lányom, elsőre 5 percre kikapcsolta a gondolatait... Hiába, ez már az új generáció.
Az energiahiányos állapot akkor szűnik meg igazán, ha eljön az ideje, hogy a múlt bánat-köveit már ne cipeljük tovább...
Energia vámpírokról...civilben ezt könnyebb kezelni,mintha mondjuk ez a munkáddal jár.
Aztán a gyerekek,és a rájuk leselkedő veszélyek.
Amíg kicsik ,a pedofilek-cukros bácsik.
Ez már iparággá nőtte ki magát,a felső tízezernek,, begyűjtik'' a gyerekeket és szállítják pénzért.
A szervkereskedelemről nem is beszélek.
A szerencsétlen szülő meg azt hiszi,csúnyán beszélt a gyerekkel,és világgá ment.
Kislányok,fényes nappal:
Emlékszel a kiskunlacházai esetre,amikor a 14 éves kislányt hazafelé elkapta hat /állati nívó alatt! is lévő,
embernek kinéző lény,és megerőszakolta,közben csak úgy mellékesen meg is fojtotta ,hogy ne sikítozzon.
Arról már nem is beszélek,mikor a 80 éves öregasszonnyal csinálják ezt,20 Ft-ért agyon verik,és holtában négyen megerőszakolják.Ez nem rémhír,többször is megesett.
Szóval ilyenkor kinyílik a zsebembe a bicska,pedig én egy nagyon békés ember vagyok,és inkább áldozati szerepet vállalok,minthogy agresszor legyek.
A fenti estekben viszont ölni tudtam volna.
Kíváncsi vagyok ,ilyen dolgokról mi a véleményetek?
És akkor feltennék még esetet vitára,amikor egy hasonló eset miatt egy kisgyerek is a bosszú áldozata lett,hogy ez mennyire tolerálható.A fogat fogért ,szemet szemért elv.
Szintén hasonló lény,aki prostikat futtat.
Kinéz egy nagyon szép fejlett,13 éves kislányt,akit azonnal be is avat,megerőszakolja,majd prostítúcióra kényszeríti.
A kislány inkább az öngyilkosságot választja.
Az apa véres bosszút áll.
Lelövi ezt a tetvet,de még a kisfiát is,hogy hadd tudják meg mi az, elveszíteni valakinek a gyermekét.
Hát ezzel nem értettem egyet,de a szemétláda kivégzése jogos volt,mivel a hivatalos hírforrások persze
elsumákolták a dolgot ,és így megúszta volna az elkövető.
Úgyhogy erre kíváncsi lennék,mi a véleményetek.
Lehet e önbíráskodni ilyen esetben?
És mi a helyzet a kisfiúval? Szabad e ilyet csinálni?Bosszúból a gyereket is megölni?
/persze ezt sem fehér ember csinálta,csakhogy világos legyen a helyzet,egyik esetet sem/
Hát kíváncsi vagyok a véleményekre.
Mikiét már hallom a fejemben,de rátok kíváncsi vagyok.-
meddig lehet tolerálni ilyen dolgokat?
Az én véleményemet nem tűri meg a hátán ez a fórum.
Jobb ha le se írom.
De ha itt is feltennéd ugyanezt a kérdést, akkor bizonyosan többen is kifejtenénk a véleményünket.
http://diskurzus.forumx.hu/index.php?mforum=diskurzus
Kötöttségektől mentesen. Mert ide nem is szabad ilyen indulatokat hozni, hadd maradjon ez a fórum a viszonylagos béke szigete
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Éva, haragot érzek nálad Istennel szemben egy gyermek halála miatt...
Dehogy Kati,csak feltettem a kérdést,hogy szabad e egy gyereken is bosszút állni.
Ezek nekem emberi dolgok,én ilyesmiben soha nem keverem bele Istent.
Egyébként sem haragudtam soha semmiért Istenre.Ez szerintem a legnagyobb butaság lenne.
Emberi dolgokért nem lehet Istent hibáztatni!
Lehet, hogy igazad van, de a figyelmed erre irányul és nagy indulatot érzek. Én megnézném, mi van a tudatalattiban, lehet hogy nem Istenre haragszol, de valakire vagy valakikre igen... De a te dolgod.
Hát naná!
Azokra ,akik ilyen ember alatti nívón vannak,és ki vagyunk nekik szolgáltatva.
Mert ,,olyan '' bűnözés nem létezik,az megélhetési bűnözés...
Persze ,hogy haragszom.
Az elkövetőkre is és akik szemet hunynak e felett,azokra is.
Én folyamatosan analizálom magamat,nincs abban hiba.
Ebben az ügyben nem fogom,mert a hiba nem az én készülékemben van.
Azért az szép is lenne,ha ilyen dolgokat el kéne fogadni az embernek és helyeselni hozzá.
Erről azért nem akarom megdumálni magamat.
Az önismeret szerintem nem azt jelenti,hogy egyben hülye is vagyok,vagy azzá váljak,
mert esetleg tévesen értelmezek valamit.
/ezt nem neked mondom/
Miért érzed úgy, hogy kiszolgáltatott vagy? Az önismeret nekem azt jelenti, hogy megszabadulok attól, ami korlátoz. És a gondolataim erejével teremtem a valóságot. Azzal, hogy a figyelmem mire irányítom, milyen feladatot vállalok fel. Nem adok energiát - hacsak a tudatalatti kitörve át nem veszi az irányítást - negatív dolgoknak.
...kerülhetsz kiszolgáltatott helyzetbe.
Mondjuk, ha egyszer elkapnának egy félsötét utcán...
Az Éva a külső világ mocskáról beszél, és akkor az önismeret esetleg csak az utólagos feldolgozásban segíthet...
A gondolataink problémáival meglehet tenni. De egy fizikai, vagy akár pszichés támadással szemben már nem. Nincs ilyen függetlenség. Más más ingerküszöbök között de mindenkire hatást gyakorol a környezete. És ha ez nem így lenne, akkor igen nagy baj lenne.
Az önállóság létező. és kívánatos állapot, de a függetlenség nem létezik. Mindenki csak az élőkörnyezetével szervesen tud létezni, attól nem tud függetlenedni.
És itt mondom, hogy némileg szükség van félelmekre is, mert azok gátolnak meg abban, hogy hülyeségeket csináljon az ember. Veszélyérzet gátolja az embereket, abban, hogy legyilkolják egymást. Hogy szakadékba ugorjunk, hogy szembe menjünk autóval a forgalomnak, vagy, hogy vonatsínen parkoljunk.
Sőt leginkább azért akarunk a problémáinkra megoldást találni, mert esetleg megfogalmazódik bennünk egy élő kapcsolat Istennel, és félünk, hogy ha nem kerülünk olyan tiszta állapotba, akkor ez a kapcsolat nem jön létre stb stb...
Ezért ad Isten iránymutatást, hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz, és a környezetünkhöz. És igen be kell tartani azokat a szabályokat, ha azt akarjuk, hogy jó dolgunk legyen. Betartani pedig csak konzekvensen tudjuk, ahhoz meg akaratosság (egoizmus) szükséges...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Én nem érzem magam kiszolgáltatottnak,nem magamról beszéltem.
80 éves egyedülálló idős emberekről,és kislányokról,kíséret nélküli kisgyermekekről.
Róluk beszéltem,és arról,hogy ha azok a dolgok,amikről írtam,az nem tetszik nekem,akkor talán nem nekem kéne magamba néznem,hanem az elkövetőknek,és a társadalomnak,hogy szemet huny ilyen dolgok felett.
Ezt szerettem volna mondani.
Te hogy reagálod le azokat dolgokat ,amikről írtam?
Megbeszéled magaddal?,hogy mi a rossz én bennem ,hogy én ezt nem tudom elfogadni?
Azt nem értem konkrétan mire akarsz kilyukadni.
Mondd nyugodtan,gondolkodni fogok rajta.
Így van erről beszélnék én is, de nem kezdek bele, mert nem ide való az a stílus, ahogyan beszélni lehetne ezekről a dolgokról.
Egy rablás áldozatától megkérdezni, hogy miért zavar ez téged?
Nem is értem ezt a hozzáállást.
Persze én biztosan nagyon egoista vagyok, azért akarom megvédeni magam, és szeretnék védelmet biztosítani másoknak is, de hát kis porszem vagyok sajnos ebben a hatalmas bűnözést előállító gépezetben, amit csinálnak kedves kimondhatatlan fajtájú, ember formájú lények, akik meghatározzák mind azokat a törvényeket, amik megteremtik ennek a bűnözésnek a gazdasági és jogi feltételeit, úgy annyira, hogy törvény tiltja az önvédelmet.
Én is mindjárt megkeresem a hibát magamban. Majd meditálgatok rajta. Az biztosan megoldást fog jelenteni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát igen ,aki távol van ezektől a dolgoktól,biztos másképp gondolkodik.
Én azért ezt nem tudom meditálgatással elintézni,mert a két faluval odébb is
egy kis pénzért úgy elvágták az erdész nyakát mint a sicc.
Fültől,fülig,ahogy kell.
Ugye ,ha ő kicsit óvatosabb lett volna,és nem bízik meg abban a valakiben,akiben rajta kívül senki,és nem viszi haza,mert elfogyott a pénze a kocsmában.
Hát haza mentek a cimborával.
Az meg elnyisszantotta az erdész nyakát /hátulról! /,és lelépett a pénzzel.
Szegény annyira képtelen volt a gondolkodásra,hogy esetleg eszébe jutott volna,hogy a kocsmában egy idő után keresik majd őket?
Hát ez lett a veszte,mert azok az emberek kapták el,nem ám a rendőrség...
Mi ebből a tanulság?
A túléléshez,bizony kell az óvatosság.
Hát szegény erdész ezt már nem tudta megtanulni.
Pedig rendes ember volt,túl rendes is.
,,És a gondolataim erejével teremtem a valóságot. ''
Rendben van,így benned rend van,de attól még ezek a dolgok sajnos megtörténnek nap ,mint nap.
Attól ,hogy a homokba dugjuk a fejünket,és egy szép világot teremtünk magunknak,láthatod,
hogy attól a világ sajnos nem lett jobb. /egyelőre/
Ne beszélj így szegényekről. Félnek ám ők, sok mindentől. Ott vannak például a kutyáink!:))) Kifejezetten miattuk kerültek és kerülnek egy kisebbfajta vagyonba, de hidd el, nagyon megéri! :)))
A felőlük jövő leckét életre megtanultuk. Adj egy kicsit, még több kell, ha nem adod, elvisszük! Kb. ennyi.
Az utolsó mondatod nagyon megnyugtatott, köszönöm, hogy leírtad!:)
Hát igen ,a piti tolvajnak elég a kutya.
Mert egyedül félnek,gyávák, csak falkában nagyon erősek.
És én nem erről a piti tolvaj virtusról beszéltem.
Abba nem halunk bele.
Amilyen példákat én itt most felhoztam,azt nem élte túl senki./sajnos/
Hát nagyon vékony a határ, védelem és támadás között.
Egyről bizonyosan felismerhető a két terület közötti különbség.
A védelem, azt jelenti, és ennek is meg van a maga módszertana, hogy nem kerülök, vagyis tudatosan elkerülöm azokat a helyzeteket, amelyekben konfliktusom lehet. Ez természetesen lehetetlen, mert úgy is megtalálják az embert időnként.
Ha viszont konfliktusba kerültem, az első, hogy felismerem magát a támadást. Mivel nem veszekedéssel, vagy pofonnal, vagy elgyengüléssel kezdődik, hanem ezek már a végkifejletei ezeknek.
Ha felfedezte az ember a támadást, mindenképpen és azonnal át kell venni a támadó szerepét. Ez alapvető taktikai megfontolás. Meglehet tenni, hogy menekülést, védekezést színlelünk, de fejben mindenképpen a támadó attitűdjével kell rendelkeznünk.
Amikor harcművészetet kezdtem tanulni, még jó régen, az a romantikus kép lett először belénk plántálva, hogy majd a harcos bölcsességének köszönhetően, elkerülheti a harcot, és úgy old meg konfliktus helyzeteket, hogy egyáltalán nem harcol.
Ez a harcos útjának a célja. De ebből az analógiából is és bibliai analógiákból is kivehető, hogy bizony az ember harcos. Nem azért vagyunk itt, hogy begubózzunk, és tűrjük esztelenül, ami történik velünk és körülöttünk.
A harcos, célját, a harc nélküli létet úgy éri el, hogy egész életén át harcolt, tehát a végső védelmet a harcolásban való magas szintű jártasság eredményezi. Érdekes és legendás képességek utáni vágyakozás alapja ez az eszme, amely oda vezet, hogy olyan kifinomult érzékelése van a harc mesterének, hogy még mielőtt a támadás megvalósulhatott volna, már elmozdul onnan ahol a támadás érheti.
A magas szintű előrelátás, és az konfliktushelyzetek sokrétűségének alapos ismerete teszi lehetővé számára, hogy végül harc nélkül nyerjen.
Döbbenetes, hogy ezt iskoláinkban nem tanítják, pedig a legfőbb tantárgyak egyike kellene, hogy legyen.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És még vékonyabb ez a határ az önvédelem és az álcázott agresszió között.
Véleményem szerint az agresszió, aligha lehet álcázott. Ha kicsit kiszélesítjük az agresszió fogalmának határait, akkor az aktivitás kifejezéssel szinonimmá tehetjük.
Tehát mindent agressziónak nevezhetünk, amely felénk irányulás, aktív hatásgyakorlás szándékában testesül meg. Hiszen "támadónk célja" hogy aktuális látásunkat, hozzáállásunkat megváltoztassuk az ő hatására. Vagyis minden itt zajló beszélgetés is, agressziógyakorlás egymással szemben. Hogy ezt nem vesszük zokon állandóan, úgy látszik, hogy annak az eredménye, hogy mindenki "kulturáltan" próbál hatást gyakorolni a másikra, tehát még "ingerküszöbön" belül.
Tehát minden aktivitás, agresszió ilyen tekintetben, hiszen az mindenképpen hatást kíván gyakorolni a másikra. Ezt nem ártana tudatosítani magunkban sem, hogy amit csinálunk az a másik befolyásolását eredményezi, ha akarjuk ha nem.
A passzivitás nem támad, igaz, hogy a védelmet sem szolgálja, addig, amíg a fizikai létünk védelméről beszélünk.
Tehát meg kell cselekedni, aktívnak kell lennünk abban, hogy elkerüljük a konfliktus-helyzeteket, ha védekezni akarunk.
Ha nem kerüljük el, akkor mindenképpen tudatosítanunk kell magunkban, hogy csak úgy nyerhetünk akár kommunikációs-csatát, ha mi vagyunk annak a konfliktusnak az irányítója, így legjobb ha kezdeményezője, agresszora is mi magunk vagyunk. Ez vonatkozik a fizikai támadásokra is. Ha tehát megtámadnak minket, minél hamarabb vegyük át az agresszor szerepét, ha csak tehetjük. Ellenkező esetben, bizonyosan nem szolgáljuk sem a szellem, sem a test fizikai védelmét.
Az agresszió tehát, prventív védelem lenne?
Tudjuk ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy szellemi védelmünk létrejöhessen, a fizikaitól minél inkább el kell távolodnunk, vagy is a feláldozódás ismét képbe kerül.
Érdekes, hogy Jézus, mikor imádkozik, hogy: Uram vedd el tőlem e pohárt... de legyen meg a te akaratod, éppen arra mutat, hogy Jézus maga sem áldozta fel önnön magát, nem akart ő áldozattá válni, aktivitást mutatott, hatást kívánt gyakorolni Istenre az imája által, de egyben át is adta magát Isten akaratának, így feláldozódva, a testnek ugyan semmit sem használva, de annál többet a szellemnek, az Isteni minőségének.
Érdekesen kezd kirajzolódni, hogy a támadás, védekezés, áldozás, áldozat, milyen szervesen egymásba kapcsolódó fogalomkörök.
Kérdés tehát, hogy meg kell e védeni fizikai létünket, és ha igen, milyen módszerek megengedettek?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Igen, bár ez véleményem szerint csak arról szólt, hogy még Jézusban is maradt egy kicsi ego a végére... :))
Szerintem Ő nem magát féltette,hanem ha az emberek ezt megteszik,bűnösökké válnak.
Őket féltette ettől a bűntől.
Egész végig azt mondogatta,hogy :
,,nem tudják mit cselekszenek"
hogy védje őket,hogy nem tuják,hogy bűnt követnek el.
Ő nem magát féltette,hidd el.
Ego csak az embernél van,Istennél nem lehet...
/ne fokozd le Őt kérlek/