Sokszor nehezen igazodom ki a spirituális írások szavain ahol az "Én"-t mint ego-t állítják be.
Jómagam pl. az "Én" alatt mindig önmagamat mint határtalant és végtelent "élem" meg, és egyáltalán nem tűnik egy korlátozó egónak. Számomra a Tudat végtelensége érvényesül benne. A "Magam" pedig sokkal inkább ennek az állapotát, intenzitását érezteti, olykor a "Magam" magára a testre mutat, nem a Tudatra.

Itt is és más ezoterikus oldalakon is sok számomra hasznos dolgot olvastam, illetve hallottam a témában jártas emberektől, és tapasztaltam is a spiritualitást az életemben. Úgy gondolom, a lélek és szeretet-erőkkel való kapcsolata, és az ehhez köthető spiritualitás természetes dolgok, vagyis annak kellene lenni, sokszor nem tudatos. De azt vettem észre, és lehet én látom rosszul, hogy a spiritualitás több embernél átalakul központi céllá, miközben a gyakorlati élettől kicsit távolodik.

Mindent megengedek magamnak.
Megengedem magamnak hogy mindent megengedjek magamnak.

Sanyi módszer. ;)
Amit kizárunk,vagy tulzottan sajátunknak vélünk az nincs a helyén.
Elöbb utóbb bajt csinál.
A mostanában zajló összetüzések is ebböl adódtak.
Ki ki vette a magáét,én is az enyémet,és aztán csendben bontogathatta a kis
,,csomagját".

A korlátainkat saját magunk építjük.
Pl.félelemböl.
Szerintem a félelemböl ágazik a megfelelni akarás,
és a megfelelni akarásból sok sok emberi játszma.
(ez volt az én csomagom) ;)