Szívesen ajánlom fel meséimet elolvasásra:

Pásxztorné Földi Adri:A hét pettyes Katica bogár
-Mese -
Nem az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a kerek erdőn túli réten, élt egyszer a nagy természetben egy fekete bogár. Kicsi is volt, kerek is, fekete is. Kövérnek, csúnyának, elhagyatottnak, magára maradottnak, árvának érezte magát. Bogár társai hozzá képest vékonyabbak, szebb ruhájúak voltak, és mivel csúfolták, ő sohasem vett részt a Tavasz ünnepén, ahol az újra éledő természet ezernyi színnel mutatta be az évenként meg újuló pompáját, száz meg száz csodáját.

Este 9-re értem a szállásomra, amit még Magyarországon foglaltam az interneten. Összesen 4 éjszakát, így tulajdonképpen volt 3 napom, hogy a kijelentkezésig otthont találjak magamnak. De nem akarok ennyire előreszaladni, hiszen még csak most értem a szigetre és enni- innivalót kell szereznem, meg aztán szeretnék időben rendben haladni.

Ma reggel, mikor kinyitottam a szemem a húgom (8 éves: már nem kicsi - még nem nagy)az ágyam melletti fotelben kuporgott. Nyöszörögtem félálomban egy sziát, amin felbuzdulva gyorsan be is bújt mellém... kiskutyából kiscica lett hirtelen. :)

Hallgatom a Szeretet és elfogadást, amit nagyon köszönök. Nagy dilemmát okozott bennem, mivel közben a Vonzás is foglalkoztat, és úgy érzem, mintha a kettő kizárná egymást. Ha valami nagy egész részei vagyunk, és nem mi irányítjuk a sorsunkat, és csak úgy juthatok tovább, ha elengedek mindent, ami vagyok, akkor a Vonzás nem létezik. Ezt ízlelgetem, emésztgetem...

A napokban több hozzászólás is szólt a természettudományok és más tudományok hasznáról/haszontalanságáról. Ezzel a témával kapcsolatban szeretném megosztani tapasztalataimat, gondolataimat.