Amikor még a színes is szürke... - igen, az valószínű egy téli időszak, mondjuk a kellemes, vidám ünnepek utáni január... - ilyenkor az energiáink elbújnak valami mackóbarlangnak álcázott zugba, reggelente naná, hogy semmi kedvünk kimászni a jó meleg paplan alól a rideg, sötét, szürke semmibe... - ha mégis sikerül, egész nap morcosak vagyunk, kedvtlenek, enerváltak, álmosak... - és alig várjuk, hogy ez az egész állapot múljon már el.

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

Szeretet. Szívesen megfogalmaznám mit is jelent, de ehhez több kell minthogy összefűzzem a szavakat. Olyan dolog ez, amit teljes valójában kell megélni. Sőt, inkább föloldódni benne. Igen, azt hiszem ez a megfelelő kifejezés. A szeretetet engedni kell, hogy áramoljon, eggyé kössön másokkal, önmagaddal.
Úgy hiszem, az ember - bár azt gondolja - nem szeretettel rendelkezik, hanem azzal a képességgel hogy érezze, és közvetítse azt önmagán keresztül.

Kacsapár....
Testvérem majd 5 éves kislányával piaci bevásárlás után kisétáltam a közeli patakpartra. Alig 1 méter széles, beton-mederben csordogáló kispatak a városban. A patakparton szoktam futni, gondoltam megmutatom neki. Néztük a kis patakot, ahogy csordogál. Megkérdezte: itt vannak kacsák? Kacsák? -kérdeztem vissza. Itt nincsenek kacsák, ez egy nagyon kicsi patak, a kacsák a tavakat szeretik. Itt biztosan nincsenek kacsák - válaszoltam. Meg tél is van, ugyebár....szóval itt tutira nincsenek kacsák - gondoltam magamban. Alig hogy, ezt megbeszéltük, kicsit távolabb tőlünk, mintha egy madárpár szállt volna le a patak vizére.