Budapesten jártam a hétvégén. Két hónapja költöztünk Veszprémbe és azóta nem voltam Budapesten. Kiváncsian vártam milyen lesz újra Pesten! Hát..., nem volt kellemes élmény. Furcsa volt, hogy milyen erősen hatott rám, az igénytelenség, kosz, elhanyagoltság, hajléktalanok, kutyapiszok, omladozó falak, tömeg, autógázok...

Több mint két év eltelt, mióta itt jártam. Ennek nagyon egyszerű oka van. Elfelejtettem, hogy regisztráltam itt. De az utam keresését nem hagytam abba. Illetve, volt egy pillanat, amikor feladtam. Amikor a legmélyebbre süllyedtem, olyan mélyre, hogy azt hittem elvesztem. Úgy éreztem magam, mint a fuldokló, aki elsüllyedt a sötét, hideg tengerben. Csak kapkodtam a levegő után. Feladtam. De akkor, a legutolsó pillanatban megkapaszkodtam az utolsó szalmaszálba. Kétségbeesésemben elkezdtem befelé figyelni, és meghallottam a belső hangomat. Gyengéden megfogta a kezem, erőt adott.

Szóval tudatosítom magamban az álmodás tényét. Fura érzés, hogy az egész napomat át- meg átszövi az éjszaka gondolata - és most szigorúan arra az időszakra gondolok, amikor le van hunyva a szemem:) Szinte óránként kérdezem magamtól: Ébren vagyok, vagy álmodom?

Figyelem egy ideje, hogy vannak olyan témák, amelyek kihozzák az emberekből az egót... "De igenis, én csinálom/gondolom jól!" Ismerős? :)

Más fórumozós honlapokon a szerkesztők szándékosan dobnak fel ilyen témákat, hogy aktivitásra bírják a jónépet, itt viszont más a helyzet. Vannak provokatív és provokálható emberek itt is, ugyanúgy mint másutt... csak a hozzáállás más. ...jobb esetben... vagy mégse?:P
Te kibírod a manipulációt, provokációt? Észreveszed benne a tanítást, ha kiveri valami a biztosítékot?

Itt egy kedves történet erről:

Mindenkinek vannak jó cselekedetei. Oszd meg velünk, ha ma megmentettél egy állatot, enni adtál egy koldusnak, segítettél egy bajba jutottnak....