A haszon szót nem csak feltétlenül anyagi értelemben lehet alkalmazni. Kétségtelenül a legtöbben erre gondolunk, és a közgazdaságtan is ilyen értelemben használja ezt a fogalmat.

Azonban egy cselekedetünknek, mint például a megélhetésért tett "fáradozásunknak" lehet pszichikai haszna, ha azt nem gyötrelemnek éljük meg.

A minap hallgattam egy kedves ismerősömet amint a munkájáról beszélt. És hirtelen elhakultak a szavai, csak azt az energiát éreztem pár pillanat erejéig, ami kísérője az igazán átélt munkának. Amikor nem azért dolgozok, mert valamiből meg kell élni, stb., hanem amikor részese vagyok egy nagy egésznek, mint egy sejtje a szervezetemnek, és a létemből fakad a "munkám". Ami nem teher, hanem természetes és magától értetődő, belőlem fakad, áramlik természetesen, és könnyeden.
Nem is tudom igazán megfogalmazni, mert ezekre az érzésekre talán nincsenek is szavak.

De ha így jutok a megélhetésemhez szükséges javakhoz, akkor az mindenképpen többszörös haszon lesz a számomra.
Szóval szerintem a megélhetés így kapcsolódhat a haszonhoz, ha nem csak anyagi értelemben nézzük.

Én azt gondolom, hogy bizonyos határokon belül tök mindegy, hogy mit eszünk.
Nyilván a mindennapos gyors kaják "ártanak", legalábbis ezen a tudatossági szinten. Nem tudom mi történne pl. Buddha testével ha csak hamburgert evett volna 20 évig.:)

Az jutott eszembe, hogy pl. a nagyszüleim a háború alatt fogantak. A dédnagyanyám sokszor éhezett, és ha jutott is valami az asztalra, az nem a modern egészséges táplálkozás által előírt étrend volt. Mégis 5 egészséges gyereket hozott a világra. Nagyanyám most 80 éves, és nem úgy néz ki, hogy hamarosan feladja a szervezete. Persze vannak bajai, de ezek inkább a lelki megoldatlanságainak fizikai kivetülései, mintsem az "egészségtelen" táplálkozás következményei.

Tehát szerintem fölösleges túlspirázni ezt a dolgot, mint bármely másikat. Törődünk a testünk higiéniájával, de naponta béltisztítás stb. nem hogy nem használ, hanem szerintem még ártana is.

Erre is igaz, hogy mindent mértékkel.

Egyébként a szervezet tényleg tudja mire van szüksége, csak figyelni kell, hogy a szervezetem igényli azt a csokit pl. (mert miért ne?) vagy valami lelki kielégületlenséget akarok kompenzálni vele.
Vagy miért kívánom a húst? A benne lévő rezgésre van szükségem (agresszió, mert nyuszi vagyok, vagy nyusziság, mert agrsszív vagyok), vagy tényleg a szervezetemnek kell belőle valami molekula.
Önismerettel, az ételre való ráhangolódással jól nyomonkövethető szerintem.

Azt hiszem Hermess tökéletesen leírta mi az élet célja, csak annyit tennék hozzá, hogy közben merjünk szenvedni, és örülni.

A magam részéről egyre jobban megélem az életet, mint élményt.:) Ez persze azzal jár, hogy mélyebben fáj, és mélyebben "jó".:)))

Kifogásokat keresel a félelmeidtől vezérelve, és nagyon benne vagy, egy kicsit szemléld kívülről a dolgokat.
Te mit tanácsolnál annak, aki ebben a szituban van?

Én megnézném, hogy mit tennék, ha semmitől, és senkitől nem félnék.

Üdv.: