mellébeszélés

Ez jutott eszembe a témáról:
:)
"Naszreddíntól pénzt kért kölcsön az egyik barátja. Naszreddín meg volt róla győződve, hogy a pénzt sosem látja viszont, de mivel nem akarta a barátját megbántani, és az összeg is kicsi volt, hát adott neki, Legnagyobb meglepetésére pontosan egy hét múlva barátja megadta a kért kölcsönt.
Egy hónap múlva a férfi ismét megjelent, és egy kicsivel nagyobb kölcsönt kért. Naszreddín azonban nem adott. Amikor a barátja megkérdezte, hogy miért nem, Naszreddín ezt mondta:
- A múltkor nem számítottam arra, hogy megadod a pénzt, de te átejtettél. Most arra számítok, hogy visszaadod a kölcsönt, és nem hagyom, hogy megint átejts."
(Anthony De Mello: A szív ébredése c. könyvből)

...persze ez már a ló túloldala, de nem árt ha itt van.

Mikor észrevettem hogy nincs kiút, felülről láttam a kört amiben mentem, aztán ahogy távolodtam láttam a Földet ahogy kering maga körül, és a Nap körül. A keringés jó. Egyáltalán nem idegesítő... Nem a távolságban jutunk előrébb, hanem egy másik dimenzióban. Az óceán áramlatok is keringenek... A vér két kört tesz meg bennünk, végtelen jelet: kis vérkör- szív - nagy vérkör - szív - megint kis vérkör, és így tovább. Végül a pókhálónál kötöttem ki. Szemét dolog: csapda...

Mióta az eszemet tudom, pókfóbiám van. Ha kevésbé vagyok tudatos, fáradt vagyok, vagy kimerült nagyon durva tud lenni. Úgy érzem támad. Egy mongol doktornő segítségével haladok apránként előre... Tudtam, hogy rá kéne meditálni, de sose mertem. Most feltettem a kérdést: Miért történik ez velem? (csak egy fajtával van bajom, ami persze emberre ártalmatlan) Már sokszor figyeltem őket, így el tudtam képzelni közelről, testközelből, a hálóból. És éreztem a hátamon, kb egymagasságban a köldökömmel a harapást. A vesém táján, csak közelebb a gerinchez. Fájt. Tudtam, megevett. Azt nem tudom milyen állat voltam, de felhő lettem, mint nagyon mély meditációkor, csak ezúttal meghaltam, azért lettem felhő. Teljesen kiszáradt a szám, úgy éreztem a szemem is, muszáj volt pislognom, kinyitnom... így ért véget ez a "körút".

Ezután próbáltam pók lenni, hogy megértsem, megéljem, élelemre volt szükségem, de nem sikerült. Az a következő lépés lesz...

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de nem is akarok belefolyni a vitátokba.... helyette olvasok egy fantasztikus könyvet: Anthony de Mello: A szív ébredése
Annyira ébresztőek, frissítőek a szavai, apró kedves történetei:

"Még a szabadság után való sóvárgás is kötelék. Igazán csak akkor leszel szabad, ha már az sem érdekel, hogy szabad vagy-e vagy sem.
Csak a megelégedettek szabadok."

A hitvitáról pedig ennyit:

"Plutarkhosz meséli a következőt:
Diogenész éppen egy rakás emberi csontot nézegetett figyelmesen, amikor Nagy Sándor rátalált.
- Mit keresel? - kérdezte Nagy Sándor.
- Valamit, amit nem találok - válaszolta a filozófus.
- És mi az?
- A különbséget az apád csontjai és rabszolgái csontjai között.

A következőket is éppoly nehéz megkülönböztetni: a katolikusok csontjait a protestánsokétól, a hinduk csontjait a muzulmánokétól, az arabokét az izraeliektől, és az oroszok csontjait az amerikaiakétól.
A megvilágosult még akkor sem látja a különbséget, ha a csontok húsba vannak öltöztetve."

Szeretettel küldöm és ajánlom mindnyájatoknak!