Kedves Judit!
Bennem az merült fel, hogy vajon miért nem tudtok túl lenni a régi sérelmeken? Szerintem itt van a kutya elásva.. Írod, hogy mindketten fejlődtetek, egyre jobban megértitek egymást, közeledtek, ami nagyon biztató, hát türelem. Próbáljátok meg elengedni a múltat. Megengedni a másiknak, hogy korábban hülye volt. Na meg persze magunknak is :) Nem elfelejteni kell a rossz élményeket, hanem felismerni a tanulságot belőlük. Elfogadni, hogy megtörtént, és ha megvan a miértje, szélnek ereszteni.

Féltek együtt lenni? Nem inkább az újabb bukástól féltek? Az egész Élet arról szól, hogy elbukunk-felállunk. Hogy tanulunk a másiktól, meg a magunk hibáiból. Ez nem abnormális, és nem nevetséges, hanem ezért élünk. Gyakorlat teszi a mestert! :) Szerintem minden válasz ott hever az orrunk előtt, csak nyitott szemmel kell járni...

A szív dolgait nem aggyal (racionalitással) lehet megoldani. Az olyan, mintha csavarhúzóval állnál neki vajas kenyeret csinálni... Van egy jó módszer, a "H-H-H" (heart-head-hand), amivel összhangba hozható a szív, az agy, és a tett: egyik tenyered a homlokodra teszed, a másikat a szívedre, és úgy meditálsz ezek harmóniájáról...

Sok sikert hozzá!
Klári

ott a kép, ha fent a blogoknál nyitod meg :) csak sajnos elég kicsi és nemigazán lehet kivenni milyen állat van rajta, de a lényeget érthető

Kedves Noa!

Az igazi szeretet egy. Csak sajnos kevesen képesek rá. Ezért vagyunk itt, hogy dolgozzunk rajta, megtanuljuk, mert még mindenki a "maga módján" szeret. Ami nem feltétlenül rossz, és nem nem-szeretet. Láttam már 20 évesen "lelki roncsként" elmenekült gyereket, akit így "szerettek" otthon. Csak még jól meg is verték... bár erről itt nem volt szó. Szerintem a szülők abban hisznek, hogy akkor lesz boldog a gyerek ha ügyvéd, orvos, közgazdász: ergo a pénz az istenük...

Csak akkor van szeretet, ha azt teszi amit mondok? Ejj... A nagymamám szokta mondogatni hogy "szeretném ha minden úgy lenne, ahogy én akarom" :) Naná! mindenki szeretné. Jó nagy trutyi lenne a világban! Mert az emberek (többnyire) nem képesek felmérni, felismerni mire van szükségük. Ezért vezet Isten, Élet... akárhogy hívjuk, viszont fel kell ismerni az útmutatását. Na elszálltam.

Úgy gondolom, ahogy a mosoly nyelve univerzális, és igenis látszik aki nem szívből mosolyog, csak a "fényképnek", úgy a szeretet is. Nagyon szeretem Tepperwein megfogalmazását: "a szeretet nem más, mint tudatosan, megértően elfogadni a tökéletlent". Hát erre törekszem. (meg arra, hogy ne ragaszkodjak ahhoz, hogy igazam legyen ;))