Vívódom a témával. Mégpedig a szabadság és a pénz mennyisége közt húzott ilyen jellegű párhuzam miatt. Nem tudom, így függ e össze, valóban. Megmondom, miért.

Nemrég értettem csak meg, hogy működik az önismeret, a tudatosság olyan téren, hogy az a terület, amit kitisztítottunk, teremtő területté válik, és hogy így, elméletileg egy boldog és gazdag jövőt teremthetünk magunknak, vagy amilyen re csak vágyunk.

Ugyanakkor a szabadsággal kapcsolatban ott tartok, hogy a szabadság, az igazi szabadság az önmagunk teljes és feltétel nélküli felvállalása. Hogy kimondom, amit érzek, hogy ki kell, hogy azt teszem, amit érzek, belülről, hogy kell, még ha megítélnek is, még ha szembesülnöm is kell azzal, hogy esetleg tévedtem, rosszul tettem...stb, annál jobb - megint tanultam valamit.

Ez az út, az Önmagamra támaszkodó út viszont szerintem nem szükségszerűen vezet a gazdagságba, hiszen ha képesek vagyunk az intuíciónkra a "szellemünk hangjára" figyelve cselekedni és élni, az abba a szerepbe fog bennünket rakni, amire születtünk. És nem hiszem, hogy akkor lenne tökéletesebb ez a világ, ha csupa nagyon gazdag ember lakná, azon kívül a gazdagság vagy / és a jólét sokféleképpen manifesztálódhat az életben. Nem minden magas tudatosságú, vagy/és megvilágosodott ember volt vagy lett gazdag.

Megfigyeltem, hogy az élet mindig megadja azt, amire igazán szükségünk van, éppen azt, ami tanulásra serkent, mindig azt és annyit, hogy ne ülhessünk a fenekünkön azért olyan nagyon sokáig - előbb utóbb belefutunk valami zűrbe, ha ellenállunk. Ha megtesszük azt, amire az élet felhív abban a szituációban, amire felhív (persze ezt sokszor munka felismerni), akkor nem kell éheznünk, meg fáznunk. Ha úgy vesszük, az anyagilag legszűkebb éveim voltak a legbővebbek és a legtöbb új élményt hozók, amikhez ingyen, szerencsésen, vagy mások szeretetének köszönhetően jutottam hozzá, és emiatt kezdem látni, hogy nem kell aggódnom az anyagi szélsőségekbe való sodródás miatt valójában, de nem hinném, hogy ugyanígy az lenne a megoldás, hogy addig oldom a blokkjaim, amíg dúsgazdag nem leszek.... valahogy egyiket sem érzem igaznak.

Kételyeim vannak. És néha elfog az érzés, hogy hiszem végső-soron bármi lehetséges, miért ne próbáljam meg, hátha holnap én ülök majd egy olyan csodaadutóban, amilyenben tegnap gurult be egy nő a Lidl parkolójába, láthatóan idegesen a ténytől, hogy nincs ott parkolóhely, ahol szerette volna. :) Most ezt próbálom figyelni, hogy vallon mennyire irracionálisak ezek a vágyaim.

Mert így, majdnem negyven évesen, azért elgondolkodtató számomra, hogy azzal töltsem az időm, hogy az anyagi életem blokkjait oldozgatom, meg arra használom az értékes energiám, hogy pénzt, pénzt, meg pénzt teremtsek. Azt hiszem legbelül, nem tartom olyan fontosnak ezt az egészet. Békém lelem abban a gondoltban, hogy hálás tudok lenni azért, hogy van hol laknom, van mit ennem, és rajzolhatok az albérleti ajtókra virágokat, ha akarok. Hogy annyi barátom van, hogy többször elsírtam magam, hogy amikor költöztem, milyen gyorsan és egyszerűen ment, és mindenki tényleg örömmel segített, én meg igyekeztem minél gyorsabbra és kevésbé megterhelőre tervezni a dolgot, ami sikerült is. És az egészet még élveztük is. Egy fillérembe se került.

Nem tudom. Érzem az igazságát annak, és mindennap tapasztalom, hogy az elmém folyamatosan duruzsolja, mennyivel "egyszerűbb" lenne az élet, ha mindent megvehetnék magamnak, amire csak szükségem van, vagy vágyok. Közben meg egy másik dolog is motoszkál bennem: hogy lehet, hogy ennél valójában még sokkal egyszerűbb az az élet, amiben nem kell megvenni semmit. És hogy ez az igazi igazság, és ha nagyon sok időt és energiát áldoznék arra, hogy az őseim sorából kilépve nagyon gazdag tudjak lenni, ugyanerre jönnék rá.... és lehet, hogy egy ilyen körre már nincs időm, vagy ne akarom, hogy legyen.

Vendég vagyok itt. A szállásaim is azok, minden egyes levegővételem. Mindig erre gondolok, amikor elégedetlen az elmém, amikor saját, birtokolható dolgokra vágyik, amikor bemegyek a Lildl be vásárolni, mert az van legközelebb és nincs jobb. De elmegyek a távolabbi zöldségeshez zöldségért, és a henteshez friss húsért. Ezt megtehetem, és meg is teszem. és ha tovább járom a belső szabadságom útját, remélem, hogy mint ahogy eddig tovább nyílik a világ és új, olyan lehetőségeket tudok teremteni, amiben nem kell, vagy egyre kevésbé kell megalkudnom, de nem is kell kiszolgálnom az egóm.

És hálás tudok maradni azért, amit tudok, amit tanulok, amim éppen van, vagy nincs, amit képes vagyok adni és a helyért ahol éppen vagyok a világban és kapcsolódhatok hozzá.

Ebből a nézőpontból az anyagi helyzet csak egy eredmény, egy következmény, de nem csak az akaraté, a célé, amit kitűzünk, hanem az alázaté is, amit a sorsunkkal szemben gyakorolunk. És jólétben élni nem minden időben jelent medencés palotát, és luxusterepjárót, és azt, hogy mindent megvehetek, adott esetben még a háztartásvezetőmet is, mert ekkora gazdagság már egy megállíthatatlan folyamatot indít el. Lehet, hogy "csak" jólétet jelent: hogy van mit enni, van menedék és vannak szerető társak, és főleg, hogy nekem is van mit adni magamból. Vannak idők, amikben ezek az egyszerű dolgok sokkal többet jelentenek a pénznél, vagy annál, amit a pénzen meg lehet ma venni.

Még figyelek, mi lehet az igazság - az én igazam.... :) Köszönöm a témafelvetést, és ha hozzászóltok!

Namaszte

Vigyázni kell a fejtegetéssel a szimbólumok alapján. Szerintem nem könnyű anélkül az illető nélkül megfejteni az álmot, aki álmodta, pusztán a szimbólumok vélt jelentése alapján. Én még mostanában is felismertem egy egy több évvel ezelőtt álmodott jós-álmom egy egy epizódjában azt, ami azóta megtörtént, és akkor nem értettem. Ezek alapján az álmok alapján a ló pl. nem a hűség, hanem az önvaló jelképe, és a ház nem a hamis ego, hanem az aktuális énkép szimbóluma, ahogy az autó is. érdekes, hogy még egyértelmű szimbólmokat sem értettem, volt, h például azért, mert akkor MÉG NEM TÖRTÉNT MEG. Az egyik álmomban pl. menekülés közben találkoztam valakivel, akinek én odaadtam egy piros rózsát, és tovább menekültem, egy nagyon fontos jelenet felé, ahol megzaboláztam a félelmeim, hét fekete dobermann szimbólumaiba rejtve. Azóta vissza kellett adnom a szerelmem, és el kellett engednem, hogy megléphessek egy életfeladatot, amivel megállítottam a felém áramló erőszakot az életemben (kutyák). Tehát a piros rózsa stimmelt. de a szimbólumokat sokféle módon fordítják. Más módon is le lehetett volna ezt fordítani, ami félrevezethetett volna engem. Azóta azért értem a szimbólumokat, mert ezek az események megtörténtek azóta, valószínűleg, ami rejtve volt bennem, de már élt, manifesztálódott az időben. érdekes még, hogy nem ismertem még a Jungi szimbolikát, de a kutyák, a ház és az autó teljesen a helyén volt. tehát nem mindegy, melyik kultúra vagy hiedelem, szokás szerint fordítjuk az álmot. leginkább az álmodónak kell rájönnie a saját szimbolikájára, valamint szerintem még Jungnak lehet hinni, mert ő elég sok példával dolgozott ahhoz, hogy ne nagyot tévedjen a kollektív szimbolikával kapcsolatban.

Namaste

Szerintem a fantáziád foglya vagy. Bocs, nem valami ezós cuccot fogok itt most hozzád vágni. Nekem öt évembe került az ezós cucc, a tisztogatás, a fény és egyéb hülyeségek.

Miért is tisztogatnád te? És miért is hiszed, ha te mégis "megtisztítod" (amit egyébként csak ő maga tehet meg magáért), akkor úgy is marad? (persze, h nem, mert csak ő maga teheti meg magáért...)

Kell neked egy olyan pasi, aki ezt teszi magával és veled? Mit tesz veled, ha hozzákötöd magad?

Ha szeret téged ANNYIRA, akkor észhez fog térni, de nem addig, amíg ezt elfogadod tőle. Ha kinyilvánítod, amit érzel és úgy is teszel, mert szívből érzed, akkor van esélye felmérni, hogy konkrétan elveszíthet téged is az esze után. Ha ez nem fontos neki (még nem tart itt a fejlődésben), akkor meg minek is foglalkoznál vele tovább?? Hacsak nem érzel olthatatlan vágyat, hogy fuss valaki után aki le se sajnál, ellenben az új autójával??? Milyen életet szánsz te magadnak, Mi a fontosabb? A boldogságod vagy a kapcsolatod?

Ez egy fogas kérdés.... :) Én már tudom a választ.

Az utolsó előtti öt évig tartott, mire megválaszoltam. Az utolsó öt napig.

Ne bonyolítsd túl, csak merd azt tenni mindig, amit érzel. és ne félj semmitől! Ami hozzád tartozik, azt nem veszíted el, ha így teszel. Sőt, CSAK AKKOR NEM VESZÍTED EL!!!!

Namaszte

Szia Erika! Igen, folyamatosan javulnak. :) A Balatonnál mit tesz isten összefutottam egy tenyérjóslásban is tehetséges ezo-nénivel ( a kórházban, mert akinek találkozni kell, az találkozik... :) ), szóval én már nem adok sokat a hókuszpókuszra, de nem volt nehéz kitalálni, vagy ráérezni az igazságtartalmára a jóslatának, amelynek a fő vonulata az volt, hogy az életem második fele sokkal könnyebb és szebb lesz, mint az eddigiek voltak. Ez már most igaz. Attól a pillanattól kezdve igaz, hogy beültem a mentőbe. :)

A tendenciák egyrészt lassan javulnak (más ezt nem biztos, h lassúnak nevezi, de én türelmetlen vagyok :) ), másrészt olyan dolgokat pótolhatok be most mind események mind tanulás képében, amiket évtizedekig nem tudtam megtenni/megélni/megtudni magamról. Úgyhogy nagyon sűrű az életem, de ennek örülök, a nehézségeivel együtt, mert érzem, hogy minden lépéssel újabbat fejlődők és épülök belülről, és ott, kétségtelenül rakéta tempóban.

És épp a napokban történt, hogy én, a "harcos" először értettem meg érzékletesen és átélve, mit jelent MÁR nem harcolni. Ezt most nem írom le, mert nem ez a téma, de úgy érzem ez egy következő szint tanulási útjelzője. nagyon fontos, és egy nagyon fontos dolgot sikerült lezárnom vele, ami még a múlthoz kötött. Ez van folyamatosan: lezárás, újraindítás, újraértékelés, építkezés. Minden életterületen. Elképesztő. Ha ezt is túlélem, akkor tényleg "csoda" vagyok. :) :)

A betűk jelentése engem is érdekelne. De tök jól meg lehet fejteni a nevet, ugye? Ez annyira megörvendeztet engem.... :) :) Azóta kétszer is meggondolom, h fel akarok e venni még egy nevet. Ugyanis, minek nekem még egy karma? ?? Bármilyen szép is a szép oldala....

Namaszte