Azt vonzod be, akit akarsz, akire vágysz és ahova elértél. Nincsenek véletlenek.

És máris: megjelent valaki :) Nagyon jól érzem magam vele. Nagyon sok mindenen ment keresztül amin én is. Nagyon sok a szinkronicitás :) És nagyon érdekel engem. És boldog vagyok, máshogy vagyok benne.

Nagyon jó kipróbálni magam. Várni, amikor türelmetlen vagyok :), elengedni, amikor követelni akarok. :) Játszani, amikor túl komolyan venném. :) Újra kislánynak lenni, de ébernek. Minden mozdulatnál, minden jónál és rossznál érezni, hogy bármi történik, többé soha nem leszek boldogtalanná, mert többé nem veszítem el magam: Tehát csak jó lehet. Ha máshogy alakul, mint ahogy elképzelem, azért. Ha úgy alakul, azért. Mint egy izgalmas, élettel teli film! Nagyon szép az egész. Nyugodt.

És érti. Érti, miről beszélek. :) Lehet, hogy találkoztam egy férfival, aki már felnőtt? :) Aki nem akarja odaadni azt a helyet a szívében, ami csak Istené? És tőlem sem várja ezt? Majd meglátjuk. De már eddig is megérte. :)

Minden nap egy új nap. Tanítom magam. És tanít az Élet. Ez a leggyönyörűbb dolog. Meglátni a dolgok mögött ezt. A boldogság ott van. Nem a dolgok által. És így már nem kell függenem. Micsoda szabadság!! :)

Namaszte

Számomra a tiszta figyelem valami ilyesmit jelent (ez a tapasztalatom):

Amikor megnyilvánul a másik, én nem azonosulok a megnyilvánulásával, nem vonódok bele. Tudom, hogy mindenki a szűrőjén keresztül lát, és leginkább a saját tükrét bennem, kivéve, ha tisztán lát, vagy/vagyis a szívével engem. Az hogy más mi gondol róla, vagy mit érez irányomba, az ő dolga, és én elválaszthatom őt ettől, akár jó, akár rossz az, amit érez/gondol. És ugyanígy , amit az egóm (félelemen alapuló énem) reagál arra, amit más gondol/érez, elválaszthatom önmagamtól, a tiszta figyelmemtől, amely mindezt érzékeli a testemben, az elmémben, a lelkemben. és tudhatom, hogy a valódi én az vagyok, aki mindezt figyeli, és elfogadja. Aki nem akar beszólni, kijavítani, védekezni, magyarázni, aki nem támad a támadásra, nem fél a félelemkeltéstől, nem dől be az utasításnak, a vágykeltésnek. Ez az énem segít megbízni önmagamban, és abban amit tudok és gyakorlok a világban. Tudom, hogy nem kell elhajolnom egyik irányba sem belül, amikor megítélnek, és hogy az, hogy értékelem magam, hogy megtartom az erőm, hogy tudom, mire vagyok képes, s mik a céljaim, hogy ismerem a hitem az én magánügyem és hogy ki mit gondol erről, vagy rólam, az ő dolga. Valószínűleg irigy lesz, esetleg úgy érzi, útjában vagyok, akadályozom a terveiben, amik valójában az engem manipulálni vágó tervek, és ezért dühös lesz és esetleg rosszat akar nekem, és ezt ki is fejezi, visszaél a hatalmával, belém-rúg, vagy rossz híremet kelti. Mert mi az, hogy valaki meri úgy élni az életét, hogy megkérdezi magától, jó-e neki, és úgy formálja, úgy szándékozza formálni, hogy jó legyen? Mi az, hogy partnernek tekinti magát még egy főnök-beosztott viszonyban is, mi az, hogy nem a megszokott sémák szerint él és még jó is neki??

A legtöbb ember nem képes elviselni a nála sokkal tudatosabb embert. Sajnos kevés olyan van, aki látja ennek az értékét, még ha nem is képes rá, és azonnal úgy reagál, hogy ide veled tudás, tanulni akar és nem irigykedni, meg játszmákat játszani.

A tiszta figyelem nem engedi létrejönni a szokásos játszanak, amit az ilyen ember környezete rendszerint nem ért és leggyakrabban elutasít, esetleg csodál. Nem az történik, amit elvár, vagy megszokott és ez kizökkenti a kerékvágásából, a biztonságot jelentő sémáiból, és azonnal ítélkezik és fél.

Ezért van és lesz mindig képletesen szólva boszorkányüldözés a világon, még ha manapság nem is máglyát használ a nép.

A tiszta figyelem nem enged a játszmáknak, de nem is akar semmit, csak a tiszta figyelmet. Önmagáért, a tudatosságárt van. A tiszta szeretet a tiszta figyelemben van, és ez olykor ostorként hat a tudatlanabb környezetre, csak akkor nem, ha valaki éhes a tudásra.

Namaszte

No mistake. Köszönöm. :)

Most kezdem látni a konkrét dolgokban az elrendeltséget. Azt, hogy bár nem láthatunk minden egyes lépést és fordulatot előre, és ez fontos is, mégis, már a folyamat közben érzékelhető, hogy semmi nincs véletlenül, egyetlen fordulat sem, hogy aktív formálói vagyunk az eseményeknek, és mégis, a végén nyilvánvaló, hogy nem is lehetett volna másképp. Ez az Univerzumnak nevezett szuperszűmítógép eszméletlen, olyan, mintha egy óriási, elmondhatatlanul gigászi interaktív játék részei lennénk, egy élő, sokdimenziós, hiper-intelligens virtuális játék szereplőiként.

Elképesztő.

Látom, azt is, hogy a nem valóság az elmében mennyire sok és mennyire fájdalmas és mennyire hiábavaló mellék-játszmákat teremt, már érzékelem, de még nincs erőm megszüntetni, legfeljebb csak észrevenni és kezelni. Kicsit olyan, mintha nem is én csinálnám. Olykor rácsodálkozom a reakciókra. Bárcsak lenne már bennem annyi bölcsesség, szemlélődni tudás és szeretet, hogy ne kellene ezeket a kilengéseket gyártanom. :)

Namaszte

(Kedves Panka 2011!)

El tudod képzelni, hogy örülni tudsz az életednek egy börtönben?

Hogy megtanulsz élni benne, az adott lehetőségeiddel?

Hogy el tudod fogadni a szenvedést, ami ott ér/érhet?

Hogy meg tudod bocsátani magadnak, hogy odakerültél?

Hogy bár, még ha kilátástalannak is tűnik beveted az erőd és a tehetségeid, hogy minél jobb helyzetbe kerülj és élni tudj?

Hogy megtanulsz kommunikálni a börtönlakókkal, és együtt-érzőnek lenni, felismerni, hogy ők is csak a börtön rabjai, mint te, csak máshogy?

Hogy megtanulsz elvonatkoztatni mindenkinél attól ahogy viselkedik veled és tudni neked hogy kell ahhoz, hogy a helyedre kerülj?

Fel tudnád ismerni egy helyzetben, hogy a lelked szabadsága fontosabb a testinél, és meg tudnád őrizni a tested érő megfélemlítés vagy bántalom ellenében? És a halál ellenében?

El tudod képzelni, hogy tudatos lehetnél ebben, és a lelki békéd és a szeretetet soha nem kellene feladnod?

Hogy egyszer csak felismernéd, hogy ez mindennél többet ér, hogy valójában csak a tested felett van itt bárkinek hatalma? És hogy alapjában véve ezért kerültél a börtönbe, hogy ezt meglásd és gyakorold?

El tudod képzelni, hogy emiatt egyre többet keresed a lelki örömeid a testi helyett/mellett, és ráébredsz, hogy jobb annak az önmagadnak lenni, és hogy ezt az önmagad nem érheti semmilyen bántalom, még a halál sem?

El tudod képzelni, hogy annyira felszabadulsz ettől a tudattól és ennek gyakorlásától, hogy felismered, hogy a boldogságot soha senki nem veheti el tőled?

És egyszer csak úgy látod a többi szenvedő sorstársad és magad a szenvedő énjét, hogy megindítja a szíved és csak arra vágysz, hogy még több szeretetet tudj adni, mert tele leszel kegyelemmel és érzéssel a világ minden teremténye iránt, és már nem számít semmi, te se, csak hogy örömmel szerethetsz?

El tudod képzelni, hogy ebben az állapotban már semmi sem rossz többé vagy vágyni-való, csak olyan amilyen, és csak az számít, amit átélsz a nyitott szíveddel, amivel az egész fölé emelkedve boldogságban úszol és egyetlen mosolyoddal vagy mozdulatoddal többet adsz, mint addig az egész életeddel, és ugyanannyit kapsz vissza?

Hogy tökéletesen elfogadod önmagad, kívül-belül és minden lényt a világon, és könnyű szeretned az egészet, minden pillanatban, még álmodban is, anélkül, hogy bármi kényszert vagy vágyat éreznél bármire, akár arra, elmenj??

Csak azért írtam ezt le neked, mert erre van az út "haza". :)

Namaszte