Nekem ma kora reggel be kellett látnom, hogy még mindig hazudok. Már tegnap este is egy hazugságon kaptam magam, de a ma reggeli nagyobb volt. Először is jól kiszégyenkeztem magamat, majd elfogadás gyakszit csináltam a hazugságra. Ugyanis arra jöttem rá, hogy ma egy kisebb hazugságomat akartam elkendőzni egy még nagyobbal, mert szégyelltem: szóval nem vállalom fel, hogy hazug vagyok.
De nem hagyott nyugodni a dolog továbbra sem, így megkerestem az okot: miért hazudtam tegnap és ma? Azt találtam, hogy nem vállalom fel magamat, mert félek az el nem fogadástól, hogy mit fognak majd gondolni rólam. Akkor erre leültem egyet meditálni. Kb. 3 éves kisgyermekkoromban találtam magamat, amikor áradtam isteni mivoltomban, szabadon csináltam, ami jólesik, és az anyukám borzasztóan megszidott érte, és megvonta a szeretetét, megbüntetett. Akkor későbbi kor: már görcsben voltam, próbáltam mindenhogyan megfelelni, de bármit csinálhattam, nem sikerült. Nnna, mindegy ezt nem mesélem el, mert hosszú, de a vége az lett a meditációnak, hogy átéreztem: az isteni énem szabad áramlása volt a helyén, és a környezetem el nem fogadása volt a tévedés.
Találtam magamban egy kis gömböcskét napfonatcsakránál, ami kizárta magát az isteni én áramlásából, mindenhol máshol szépen áradt. Hát ez a gömböcske az egóm volt. Határain belül volt az üresség, körülötte a fény. Eszembe is jutott, hogy milyen érdekes: ebből a nézőpontból így látszik, míg az egómból kinézve meg pont fordítva: határokon belül tele van mindenfélével, körülötte pedig az üresség.
Akkor egy másik gyakorlattal arra dolgoztam, hogy az egóm is hagyja magát elárasztani ezzel az isteni fénnyel. Halálfélelmet, test elhagyástól való félelemet és nemléttől való félelmet találtam. Amikor hagyta magát kicsit (határok még mindig megvannak, de már belül is fényes valamennyire), akkor meg rájöttem, hogy milyen különleges és gyönyörű is vagyok az isteni mivoltomban! Utána meg arra jöttem rá, hogy mindenki milyen különleges és gyönyörű az isteni mivoltjában! Sorra vettem az ismerőseimet, és még a nemannyiraszeretem ismerősökben is rögtön megláttam Istent és ettől teljesen meghatódtam! Akkor jól kibőgtem magam, most meg itt írogálok. Ezután felmosok, ebédelek, virághagymát ültetek, és elmegyek sétálni, mert gyönyörű a napsütés!

Nem jártam még utána, hogy hol ennek a gyökere, mert bennem is megvan ez a félelem.
Mellette pedig egyre jobban érzem, hogy ez a félelem valami tévedésen alapul, és ha az egót ennek a félelemnek a mélyére engedjük, ő maga is rá fog jönni, hogy a semmi jóval kedvezőbb állapot, mint a valami, még számára is.
Úgy örülök, hogy ilyen bátor vagy! Mutass is nekünk jó példát! :)

már nincs, mert az egyiket továbbajándékoztam! :-)

Szerintem egyről beszélünk. Nálam az első könyvtárban Sanyi üdvözlő és üdvözítő szövege van, és a másodiktól kezdődik a tartalmi rész.
Neeem, nagyon jónak találom, csak a végén van ilyen párbeszédes-rötyögős rész, amiben a torz hangzás miatt nem is értem, hogy mit mondtok.